A laborba lépés előtt a cipőre védőpapucsot kell húzni. Az egyik helyiség lelke a csaknem négytonnás rázópad, ami akár hatszáz kilót is megmozgat. Nem is akárhogy: a nehézségi gyorsulás akár 160-szorosára is képes a mintegy száz decibel hanggal dübörgő eszköz. A hangja olyan, mint ha egy repülőgép sugárhajtóművét háromméteres távolságból hallgatnánk. De mire jó ez? Arra, hogy a gyártó a megrendelőnek igazolni tudja: műholdja nem esik apró elemeire a fellövéskor. Ha rázáskor hibát érzékelnek, leszedik a borítást, hogy megtalálják a probléma forrását. Az űripari szabványok szerint ezt pormentes közegben kell végezni. Erre alkalmas a szomszéd helyiségben kialakított tiszta tér, ahol minden szerelés az előírásoknak megfelelően elvégezhető.
A következő lépésben az űrbéli viszonyokat ellenőrizhetik egy harmadik szobában. A termovákuumkamra egy fél méter átmérőjű masszív, mindkét végén lezárt fémhenger. Nem mai eszköz, mégis korszerű, mert az irányítórendszerét a legmodernebbre cserélték. A légköri nyomás akár százezred-részét is elő tudják benne állítani. A Nap sugárzását és az árnyékot a henger egyik végét lezáró rézlemez szimulálja, amelynek hőmérséklete mínusz 70 és plusz 95 Celsius-fok között szabályozható. A klímaszekrényben nincs vákuum, viszont a hőmérséklet még szélesebb tartományban változtatható (mínusz 70 foktól plusz 180 Celsius-fokig).
A régióban egyedülálló képességű űrlabor az üzemeltetői szerint az év második felében teljes kapacitással működhet. Első tesztelőjük egy lengyel cég volt, amelyik az épülő magyar műhold, a RADCUBE egyik eszközét minősítette Csillebércen.