– Nagy lendületet kapott az előző uniós költségvetési ciklus lezárásával a közösségi pénzek felhasználása. Hogyan lehetne e fokozott tempót tovább gyorsítani?
– A tavalyi év vitathatatlanul az előző ciklus zárásáról szólt, a kormány elsődleges célja az volt, hogy a rendelkezésre álló összeg egészét lehívjuk Brüsszelből. Ebből a szempontból jól vizsgázott a rendszer. Ugyanakkor nem lehetetlen az a kormányzati törekvés sem, amely arról szól, hogy 2018 végére az összes európai uniós támogatást kifizessék. Ehhez azonban alaposan fel kellene pörgetni a rendszert. Enélkül a múlt évi impozáns növekedési számokat is nehéz lesz tartani. Ha az első félévben nem haladnak gőzerővel a pályázatok, nagy kieséssel számolhatunk már ebben az évben.
– A kormány nemrég döntött arról, hogy az idén 2048 milliárd forintnyi európai uniós forrást kell kifizetni a pályázóknak. Gyakorlatilag a nulláról indulva hogyan lehet ekkora összeget eljuttatni a cégekhez?
– Az, hogy a kormány 2017 nyaráig minden pályázatot meg szeretne hirdetni, 2018 végéig pedig ki is fizetné ezeket a pénzeket, egy formálódó gazdaságpolitikai stratégia képét vázolja fel, a megvalósításhoz azonban jelentős kihívásokkal kell megbirkózni. A bürokrácia drasztikus leépítése például nagyban növelheti az esélyeket. Az erre irányuló, Csepreghy Nándor által is jelzett kormányzati törekvés érezhető, amit ért és értékel a piac. Szintén az EU-s pénzek felhasználását gyorsítaná, ha olyan felhívások jelennének meg, amelyek biztos piaci sikerre számíthatnak.
– Melyek lehetnek ezek?
– Azok, amelyek korábban már bizonyítottan eltalálták a pályázók igényeit. Kis értékű tömegpályázatokat kellene meghirdetni. A különböző eszközbeszerzési, kapacitásbővítési tenderekkel például nagyon gyorsan ki lehet helyezni a pénzt a gazdaságba, ráadásul hatékonyan.
– Szakemberek szerint tovább lassíthatja a támogatások felhasználását az új közbeszerzési szabályozás, amely 25 millió forint felett minden, uniós pénzből megvalósuló beruházást közbeszerzés alá von.
– Azzal egyetértek, hogy az előző időszakban nagyon gyakoriak voltak a visszaélések, ugyanakkor a kisebb értékű beruházásoknál vagy gépbeszerzésnél nyugodtan lehetne enyhíteni a szigoron. Más tagállamok például a kis tételekről szóló pénzeket normatív alapon szórják ki, miközben a többi beruházásnál értékhatár alapon emelnek az előírásokon. Itthon is kompromisszumos megoldást kellene találni. Próbáljuk meg úgy alkalmazni a törvényt, hogy az vállalkozóbarát módon segítse a kisebb cégeket, ugyanakkor képes legyen kiszűrni a tisztességtelen szereplőket.
– A vállalkozások felkészülve várják a pályázatokat?
– Egy vállalkozó akkor tud rendesen felkészülni egy pályázatra, ha tudja, hogy mikor jelenik meg a felhívás. Ebből a szempontból az egyes operatív programokban meghirdetett éves fejlesztési keret pontosságán még csiszolni kellene. Pénzügyi oldalról az önerő biztosítása és az elnyert pénz előfinanszírozása állítja nagy kihívás elé a cégeket. Nyilván kicsit haza is beszélek, amikor a Széchenyi-kártya Önerő-kiegészítő, illetve a már elnyert Támogatásokat megelőlegező hiteleinket említem. Ez a két termék azonban a maga évi nettó 0,85, illetve 0,35 százalékos kamatával jó alternatíva a vállalkozásoknak.
– Várhatóan az idén jelennek meg a visszatérítendő támogatások és a különböző, kedvezményes hitellel kombinált termékek. Mekkora érdeklődésre számítanak?
– Nem vagyok túl optimista. A cégek többsége ugyanis ma már nemcsak hitel-, hanem tőkehiánnyal is küzd, amit a különböző kedvezményes finanszírozási eszközök nem tudnak pótolni. Az elmúlt, hétéves válságidőszak után mindenki arra vár, hogy az uniós vissza nem terítendő támogatásoknak köszönhetően megerősítse a vállalkozását. Ezért nem a legoptimálisabb, hogy a teljes támogatási keret jelentős részét ebben a formában használhatjuk fel, miközben ez az arány a visegrádi országokban jóval alacsonyabb. Ráadásul az unió azzal, hogy későn fogadta el a vonatkozó iránymutatást, két évet elvett a megvalósításból. Ezen az alapon miért ne kérhetnénk, hogy a szóban forgó 730 milliárd forint első két évre eső részét más területeken használhassuk fel?
– Ezek szerint át kellene csoportosítani a támogatásokat?
– Hogy erre már most szükség van-e, azt nem tudom. De az biztos, hogy érdemes eljátszani a gondolattal. Az első két évre eső 200-250 milliárd forintnak – vissza nem térítendő forrásként – nagyon jó helye lenne a gazdaságfejlesztési és innovációs, vagy más operatív programokban. Ráadásul a Magyar Fejlesztési Banknál csak most zajlik a hálózat kiépítésére kiírt közbeszerzési eljárás, így jó eséllyel az év második feléig biztosan várni kell a programok elindulására.