A Felső-Tisza és mellékfolyói által szabdalt vidék gyümölcsfákban gazdag erdőségeivel és sűrű tölgyeseivel az ország egyik legháborítatlanabb, s egyben legháborgóbb területe volt évszázadokon keresztül. Érintetlenségét épp az a természeti adottság biztosította, amely sújtotta is: a medréből gyakran kilépő, kanyargós folyó a víz áztatta mocsarakkal és ingovánnyal. Mivel sem a portyázó csapatok, sem a hódítók nem szívesen vitték vásárra a bőrüket a titokzatos és életveszélyes lápvidéken, a zsákmányról lemondva, érintetlenül hagyták a területet. A Felső-Tisza-vidék ma is bővelkedik különleges építészeti értékekben, például tucatnyi középkori templomával az egyik leggazdagabb régió a Kárpát-medencében.
Hétszilvafások nyomában
A belföldi turisták által az utóbbi évtizedekben méltánytalanul elhanyagolt országrészben az Árpád-korban megtelepült népesség falvainak többsége erdőirtásokon épült a 11–14. században, a vizek és mocsarak által elzárt területen a középkor óta megmaradt az aprófalvas települések rendszere. Az itt élők évszázadokon át főként állattartással, erdőgazdálkodással, halászattal, gyűjtögetéssel foglalkoztak. A szántóföldi művelés és a gabonatermesztés csak a 19. század utolsó harmadában zajló vízszabályozások után vált számottevővé.
A Felső-Tisza-vidéket folyamatosan magyar népesség lakta. A vidék kultúrájának alakulásában fontos szerepet játszott a 16. századtól teret hódító református vallás és a lakosság sajátos társadalmi összetétele. Szatmár megyében kiemelkedően magas volt a falusi kisnemesség aránya, ami egyes településeken akár a 75 százalékot is elérte. A hétszilvafásnak is nevezett kisnemesek életmódja alig különbözött a parasztokétól. Befolyásuk mégis jelentős volt, kultúraközvetítő szerepet töltöttek be a jobbágyság és az úri osztály között.
Így nem véletlen, hogy a régió fontos szerepet játszott a magyar történelem és művelődéstörténet alakulásában. A 16.-17. században szabadság- és vallásharcok színtere volt, földesurai, a Báthoriak, Bethlenek és Rákócziak révén élénk kapcsolatot ápolt a virágkorát élő Erdélyi Fejedelemséggel. Innen indult a Rákóczi-szabadságharc, s a vidék szülöttjének, Esze Tamásnak és kuruc vitézeinek emléke ma is él. A 19. századi reformmozgalmakban és az 1848–49-es szabadságharcban a helyi nemesi társadalom egy része aktív szerepet játszott. Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője vagy Móricz Zsigmond, a paraszti élet hiteles megjelenítője szintén e vidék szülötte, de ne feledkezzünk el Kossuth Lajosról sem, aki a közeli Monokon született.
Templomok erdejében
Az 1848-as polgári átalakulás, illetve a vízszabályozások előnyeit a vidék népessége és gazdasága azonban nem tudta a maga fejlődésére felhasználni, elmaradtak az ország többi részén teret hódító újítások, innovációk. A kisnemesi réteg régi világhoz való ragaszkodása a feudális kereteket, a nagybirtokrendszert konzerválta. A trianoni békeszerződés szerint megvont új államhatár a vidék falvait elvágta korábbi közigazgatási és piaci körzetüktől, megszakadt a vasúti összeköttetés is, különösen Beregszász vonzáskörzetében.
A helyi nemesség és a földesurak az évszázadok alatt – főként a középkorban – számos templomot építtettek, amelyek egyszersmind a család sírhelyéül is szolgáltak. Középkori templomok útja néven a régióban egy tematikus útvonal is bejárható, amelyet 2017-ben Magyarország legígéretesebb kulturális úti céljának választottak. Csaroda, Gyügye, Csengersima, Márokpapi, Tákos és a többi apró település református templomai szokatlan módon díszesek, fakazettás mennyezettel, szenteket ábrázoló freskókkal, színpompás szószékkel lepik meg a látogatót, a középkor és a reformáció korának örökségét egyszerre megjelenítve.

A görögkatolikus templom ismert zarándokhely hazánkban
Fotó: MTÜ
A templomok sora egyébként nem ér véget az országhatáron innen, amennyiben mód és lehetőség van rá, érdemes folytatni Kárpátalján is a kulturális vándorutat. Egyedi látványosságnak számítanak a környéken a templomok mellett magasodó, fából készült harangtornyok és a falvakban megbúvó százesztendős parasztházak is. Egymástól karnyújtásra lévő, hangulatos, csendes kis falvak között, az illatos szatmár-beregi alma- és szilvaültetvényeken keresztül vezet az út, s az Öreg-Túr partján áll az ország egyik utolsó működő vízimalma, Tarpán pedig a Tiszántúl egyik leghíresebb ipartörténeti műemléke a tarpai szárazmalom, amelyet csak lónyúzó malomnak hívtak.
Kerékpárúton és vízen
A térségben több száz kilométer hosszan kijelölt kerékpáros-útvonal vezet, amelyhez kitűnő alapként szolgált a folyóparti gátakon megépített védővonal. Továbbá a Felső-Tisza vidéke hagyományosan népszerű vízitúra-helyszín is, a folyónak ez a szakasza a leggyorsabb, a legtisztább és a legérintetlenebb. A vízi túrázás nemcsak az edzettek és a kalandvágyók kiváltsága, egy-egy résztáv előzetes tapasztalat nélkül családosoknak és baráti társaságoknak is teljesíthető, az elmaradhatatlan esti tábortűzzel, bográcsozással és borozgatással.
Mindezeken túl Tokaj-Hegyalján felfedezésre érdemes a Csodarabbik útja is, amely ugyan nem vízen vezet, de tíz településen a zsidó örökség olyan emlékeihez kalauzolja el az utazót, mint a több mint kétszáz éves mádi zsinagóga, a csodarabbi sírja Bodrogkeresztúron vagy a térség egyetlen működő zsidó imaháza Tokajban.
A térségben még számos felfedezésre érdemes várat és várromot kínál egymástól olykor alig pár kilométer távolságra. Köztük a történelemmel átitatott Nyírbátor nem csak a Báthori-várkastélyért ajánlott úti cél, a kisváros lenyűgöző késő gótikus református temploma és fa harangtornya – hazánkban a legnagyobb és az egyik legrégibb – legértékesebb műemlékeink közé tartoznak.

A Báthoriaknak már a 14. században udvarházuk volt Nyírbátorban, amelyet később kastéllyá bővített
Fotó: MTÜ
Nyírbátor egyébként az Észak-alföldi régió egyik fontos városa, amelynek egykori birtokosa, a Báthori-család fontos szerepet játszott a település életében. A Báthoriaknak már a 14. században udvarháza volt itt, amit később megerősített kastéllyá bővítettek. A család címerében lévő sárkány egy régi mondára utal, amely szerint egyik ősük, Vid legyőzte a környéket rettegésben tartó szörnyeteget, majd bizonyítékként kiszedte a fogait. Ezek láthatók ma is a város címerében. A család ugyanakkor a Zsigmond király által 1408-ban alapított Sárkány-rendnek is a kezdetektől tagja, és a Szent-György lovagrend a későbbi évtizedekben is jelen volt Nyírbátorban.
Nyírbátort az első okleveles adat királyi földként említi. A Báthori-család udvarházat építtetett a településen a 14–15. században. Az ezt követő időkben a család legtöbb tagja országos méltóságot viselt, a névadó mezőváros lett az uradalom központja és temetkező helye. Báthori István erdélyi vajda (1435–1493) 1479-ben az erdélyi Kenyérmezőn, a törökök felett aratott győzelem hadizsákmányból kezdte fejleszteni a ferences templomot, és 1484-től építtetni a családi temetkezőhelynek szánt mai református templomot.
A 2006-ban újjáépített Báthori-várkastélyban igényes, látványos panoptikumot rendeztek be, ahol a látogató egyedülálló, érdekes formában ismerkedhet meg az idők folyamán több ágra szakadt, kiterjedt nemesi família több szereplőjével, megtekintheti a kenyérmezei csatát ismertető tablót, valamint 15–16. századi támadó és védő fegyvereket.
Nyíregyházán a Sóstói Múzeumfalu ígér tartalmas kulturális élményeket. Magyarország második legnagyobb szabadtéri néprajzi múzeumában öt különböző tájegység hagyományos építészetével lehet megismerkedni, a rendszeres népi mesterség- és gasztronómiai bemutatókon pedig mi magunk is aktívan bekapcsolódhatunk a munkafolyamatokba.
Nyíregyháza számos látványosság közül pedig a közelmúlt aktualitása az afrikai kiselefánt születése a városi állatparkban. Magyarországon egyébként csak Nyíregyházán látható afrikai elefánt, a 17 éves Kwanzának ez a második borja, az idősebb hím borjú, a nem oly régen agyarműtéten átesett Kito három évvel ezelőtt született.
Boszorkányság vagy középkori natúr kozmetikum?
A Báthori-család történetének legfontosabb mérföldköveként jegyzik a 16. század közepét, amikor a két ág egyesült: ecsedi Báthori György feleségül vette somlyai Báthori Annát. Ebből a házasságból született meg 1560. augusztus 7-én a mai napig híres és hírhedt Báthori Erzsébet grófnő, akinek alakját rémséges tettek és legendák övezik.
Tizennégy éves korában jegyezte el a nála öt évvel idősebb Nádasdy Ferenc gróf. Erzsébetről már férjes asszonyként is furcsa pletykák terjedtek: azt beszélték, hogy okkult tudományokkal foglalkozott, megkínozta a szolgálólányokat. A legenda szerint amikor megütötte az egyik szolgálólányát, és annak vére a kezére fröccsent, úgy érezte, hogy a bőre megszépül, megtalálta a fiatalság receptjét. Innentől kezdve a fiatal szűz lányokat megkorbácsolta, megcsonkította, lábuknál fogva felakasztotta őket, majd vérükben fürdött.
A grófnő 1604 elején megözvegyült, két lánya és fia nevelése, továbbá az ország egyik leghatalmasabb birtokrendszerének igazgatása maradt rá. Erzsébetet 1610. december 29-én tartóztatta le személyesen Thurzó György nádor. Eljárást indítottak ellene, amely során a cselédek kínvallatás hatására beismerő vallomást tettek ellene. Erzsébetet per és ítélet nélkül a csejtei várban befalazva tartották halála napjáig, egészen 1614. augusztus 21-ig.
A máriapócsi könnyező Madonna
A Szent Mihály-templom, avagy máriapócsi barokk stílusú, görögkatolikus kegytemplom híres Mária-búcsújáró kegyhely, amely 1696-ban vált ismertté a könnyező Szűz Mária révén, amikor egy liturgia alatt a pici pócsi fatemplomban a hívek arra figyeltek fel, hogy könnyezik a Szűzanya képe.
Az esemény két hétig tartott folyamatosan, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig, miközben gyorsan híre ment szerte az országban. I. Lipót király neje ekkor Bécsbe vitette a képet, hogy maga is láthassa. Az utaztatás közben Bárcán, Kassa közelében három másolatot is készítettek róla. Ezek egyike a kassai Jézus-társasági templomba került; a másik a Sáros megyei kisfalusi kápolnába; a harmadik pedig visszakerült Pócsra, míg az eredeti Bécsben maradt (ma is ott van).
1715. augusztus 1-jén, 2-án és 5-én a pócsi másolat is könnyezett, amivel az eset kivizsgálására felállt bizottság megállapította, hogy Szűz Mária csodás könnyei másodszor is megszentelt hellyé tették a templomot, majd legutóbb, 1905-ben újra könnyezett ez a kép. A látogatók nagy száma ekkor szükségessé tette egy nagyobb templom megépítését.