– Holnap már a jövő évi költségvetés finanszírozásáról számol be a pénzügyminiszter, amelyhez kapcsolódóan nyilván az idei főbb eredmények és folyamatok is szóba kerülnek. Ön szerint milyen pénzügyi évet tudhatunk magunk mögött 2018-ban?
– Egy ország gazdasági-pénzügyi helyzete esetében a hétköznapi embert a végeredmény érdekli: lesz-e nyugdíjprémium, van-e állása, mennyiért tankol és hány forintot hagy a kasszánál a bevásárlásnál. Nehezebb, avagy könnyebb most az élete? A vállalkozás vezetőjének pedig az a fontos, hogy mennyi adót fizet, talál-e megfelelő munkaerőt, illetve tud-e cégénél fejleszteni. Úgy látom, hogy jelenleg a rendszerváltozás óta eltelt, megközelítően három évtized legsikeresebb időszakát éljük, az Európai Unió egyik legdinamikusabban bővülő gazdasága lettünk az idén. Ez többek között a jól összehangolt szabályozásnak és a támogató vállalati-munkavállalói környezetnek is köszönhető. Igaz, némileg befolyásolt bennünket a nemzetközi térség gazdasági ciklikussága is, ám szerencsére ettől függetleníteni tudtuk magunkat. A makrogazdasági folyamatok alakulását kedvezően befolyásolta, hogy immár öt éve a költségvetés pénzügyi egyensúlyban van, az államadósság folyamatosan csökken, mértéke az elmúlt nyolc évben 15 százalékkal mérséklődött. Ezen belül a devizaadósság az egyharmadára esett vissza, a vállalati és a lakossági ügyfelek köréből eltűnt a devizahitel. A magyar gazdasági növekedés az idei harmadik negyedévben az uniós tagállamok átlagának két és félszeresét érte el, a bruttó hazai termék mértéke 5,2 százalékkel múlta felül a tavalyi hasonló időszakét. Így éves szinten is 4 százalék feletti növekedésre számíthatunk. Az 1995 óta rendelkezésre álló adatok alapján soha korábban nem volt ilyen erős felfutás hazánkban.
– Mi áll e meglehetősen dinamikus bővülés mögött?
– A stabil és jó gazdaságunk. Ez tette lehetővé az idén is a nyugdíjprémium kifizetését több mint 2,5 millió nyugdíjasnak és nyugdíjszerű ellátásban részesülőnek, amely 41,2 milliárd forint kiadást jelentett. Az első három negyedév adatai alapján, a fogyasztási oldalt nézve, a legfőbb húzóerő a belföldi felhasználás maradt. A termelési oldalon az építőipar továbbra is dinamikus növekedése és a mezőgazdaság jó teljesítménye járult hozzá jelentősen a sikerhez, s mindezek mellett nem szabad megfeledkezni az uniós forrásokról sem. Egységes szakértői vélemények szerint 3-3,5 százalék között várható a jövő évi gazdasági növekedés, és ez nem áll távol a megelőző öt esztendő átlagától.
– E kedvező folyamatok tükrében, ahogy ön fogalmazott, a „hétköznapi ember” számára most mennyit ér a pénzünk?
– Valóban az egyik legfontosabb kérdés, hogy mi, mennyibe kerül, azaz mennyit ér a forint. Az infláció, tehát az áremelkedés átlagos mértéke minimális szinten, nulla és három százalék között ingadozik. Az üzemanyagárak, az élelmiszerárak emelkedése viszont mindig erősíti a pénzromlást. Miközben néhány százalékos drágulásra pedig szükség van a kedvező gazdasági pálya kialakulásához, hiszen a drágulás emeli az adóbevételeket, jót tesz a költségvetési egyenlegnek és a cégek bevételei nőnek. Az árak alakulására az év első nyolc hónapjában a világpiaci hatások mellett a lakosság javuló jövedelmi helyzete és a forint tartós nyári gyengélkedése miatt bekövetkezett értékvesztése egyaránt hatással voltak. A lényeg, hogy a kormány és a Magyar Nemzeti Bank „kézben tartsa” a gazdaságot.
– Kik lehetnek a jó eredmények legfőbb haszonélvezői?
– A makrogazdasági pálya sikerét ma már a családok-háztartások is élvezik; 2013 óta több mint 70 százalékkal emelkedett a reálbér, amelyhez jelentős mértékben hozzájárul az idei 11 százalékos fizetésnövekedés is. A kormány mindent elkövet, hogy a növekedés jótékony hatásai a családokat is elérjék, sőt széles körben, immár 15 millió forint erejéig támogatják a gyermeket vállaló fiatal párokat. A jegybank eközben ügyel arra, hogy az infláció ne vigye el a jövedelmek reálértékét, folyamatos a kontroll a pénzromlás mértéke felett. Amennyi a névleges béremelkedés, lényegében ugyanannyi a reálbér-emelkedés is, hiszen az infláció minimális. A folyamatos adó- és járulékcsökkentéseket is figyelembe véve pedig azt mondhatjuk: a helyzet egészen kiváló.
– Hogyan értékelné a munkaerőpiaci eredményeket?
– A garantált bérminimum 12 százalékkal lett több, 161 ezer helyett 180 ezer forintra ugrott, a bruttó átlagkereset pedig meghaladta a 240 ezer forintot. Mindezzel történelmi pillanatnak lehetünk tanúi: mostanra a munkanélküliek aránya is alig éri el a 3 százalékot. Sőt az augusztus–októberi három hónapos időszakban a foglalkoztatottak átlagos létszáma először lépte át a 4,5 milliót. Vagyis elértük a teljes foglalkoztatottságot, azaz majdnem mindenki dolgozik, aki munkaképes. Sőt a munkaerőpiacon szakemberhiány váltotta fel a korábbi túlkínálatot. Elérkezett a 13. havi fizetések ideje is: a Workmania felmérése szerint a magyar munkavállalók 14 százaléka kapott ilyen típusú juttatást novemberi, illetve decemberi bére mellé, átlagosan 332 ezer forintot. A 13. havi bér egyébként zömében a nagyobb tőkével működő, külföldi magántulajdonú vállalatoknál jellemző.
– Bár az év végi ünnepek előtt nem ritkaság a tumultus az üzletekben, az idén extrém magas adatokat jeleznek előre. Egyébként is ennyire meglódult a fogyasztás?
– Komoly trendforduló időszakát éljük. Míg a tíz évvel ezelőtt kirobbant gazdasági válság miatt 2008 és 2012 között jelentősen csökkent a háztartások fogyasztása, azóta ez a folyamat épp az ellenkezőjére fordul. Mi több, egyenesen a gazdasági növekedés egyik fő motorjává vált Magyarországon. Mindez köszönhető az emelkedő reálbéreknek, amelyben a keresetnövekedés mellett az alacsony inflációnak volt kulcsszerepe. Továbbá kedvezően alakult a munkapiaci helyzet, illetve felfutott a banki hitelezés is. Míg egy-egy honfitársunk két évvel ezelőtt csupán 77 ezer forintot költött havonta szükségleteinek kielégítésére, ez az összeg tavaly elérte a 83 ezer, idén pedig már megközelítette a 89 ezer forintot. Az összkiadásokon belül alaposan felkúszott az élelmiszerrel és lakásfenntartással, valamint a hírközléssel, technológiai eszközökkel kapcsolatos költések aránya. Az elmúlt évek bérpolitikája jobbára felzárkóztató volt, a nyugat-európai országoktól való 75 százalékos bérdeficitünket próbálták enyhíteni. Ám a hangsúly most a termelékenységre tevődik, vagyis a további béremelések alapja a többlet és a még hatékonyabb munkavégzés lehet.
– Mást se hallunk, csak azt, hogy fokozni kell a versenyképességet. Ön szerint?
– Nem lehet elégszer hangsúlyozni, a versenyképességet még tovább kell erősíteni. E célt szolgálja a Magyar Nemzeti Bank beruházásokat támogató növekedési hitelprogramja (NHP). Ennek három szakaszában több mint negyvenezer vállalkozás jutott fejlesztési forráshoz, összesen 2800 milliárd forint erejéig. Ám fontosnak tartom, hogy a támogatások ellenére a magyar vállalkozásoknak a piaci viszonyokhoz jobban hozzá kell edződniük. Január elejétől újabb programot indít a jegybank, elsősorban a kis és közepes méretű vállalkozások megsegítésére, NHP fix néven. Ennek célja a hitelszerkezetek átalakítása, a hosszú lejáratú és rögzített kamatozású kölcsönök részarányának növelése.
– A versenyképesség egyik sarkalatos pontja az innováció, ám e téren nem állunk túl jól. Milyen módon lehetne a pozíciónkon javítani?
– Kiemelten fontos lenne a fejlesztésekre költött összegek jelentős emelése. Az eddig felsorolt kedvező változásokkal ellentétben, hazánk a 28 európai uniós ország ranglistáján, az innovációs képesség tekintetében csupán a 22. helyen áll, miután az elmúlt néhány évben a GDP 1,39 százalékáról 1,22-re apadtak az innovációs kiadások. A számítások azonban biztatóak: ez az arány, megfelelő ráfordítás mellett, két éven belül 1,8 százalékra emelhető.
– Szinte csupa sikersztorit említett. Ha ez így van, akkor a nemzetközi hitelminősítők az idén miért nem emelték a befektetők szempontjából is kedvezőbb kategóriá-ba Magyarországot?
– Azért, mert a hitelminősítők értékítéletétől a nemzetközi tőke már nagymértékben függetlenítette magát. Amennyiben a befektetők jónak, biztonságosnak ítélnek meg egy országot, akkor hitelminősítői pedigré híján is szívesen hozzák ide a pénzüket. Márpedig a külföldiek előszeretettel vásárolják a magyar állampapírt, folyamatosan érkezik hazánkba a határon túlról a működőtőke, javulnak az államháztartási pozíciók. Most tényleg el lehet mondani: „a kutya ugat, a karaván halad”.
– Ezzel a hasonlattal a beruházások számának és összegének emelkedésére is utal?
– Ha nem is történt hitelminősítői feljavítás, a számok önmagukért beszélnek: az elmúlt évek során több nagy volumenű kapacitásfejlesztő vállalati beruházást indítottak el hazánkban, és számos újat is bejelentettek. Ezek közül kiemelkedik a Mercedes és a Mol már zajló bővítése, illetve az idén meghirdetett BMW-beruházás, amely alaphangon 0,5 százalékkal növeli a gazdaság bővülését. A jármű- és vegyipari korszerűsítések mellett az élelmiszeriparban, az építőiparban és a gépgyártásban is számos nagyobb fejlesztés valósul meg. Ezzel mind a munkavállalók, mind a vállalatok számára ösztönző helyzet alakult ki arra, hogy többet termeljenek és több jövedelmet érjenek el.
– Mennyiben alakult át Magyarország nemzetközi függősége?
– Tíz évvel a nemzetközi gazdasági-pénzügyi válság kitörése után Magyarország ma már csak kismértékben függ a külföldi fizetőeszközök árfolyamváltozásától. Ennek következtében mind költségvetési, mind vállalati és lakossági szinten is lényegesen mérséklődött az olyan típusú veszély, amilyennel egy évtizede kellett szembe néznünk.
– Hátradőlhetünk?
– Azért csak óvatosan. A világban terebélyesedő válság elővigyázatosságra int: tovább kell csökkenteni az államadósságot és erősíteni a vállalatok versenyképességét.
– Milyen típusú válság kialakulásától tart?
– Véleményem szerint ha ez bekövetkezne, akkor az új krízis nem banki, hanem adósságválság lesz. Félő, hogy a nemzetgazdaságok, főleg a feltörekvő piacgazdaságok – amelyeknél hetven százalékkal nőtt az államadósság –, nem tudják majd a törlesztéshez szükséges kamatokat és tőkét kigazdálkodni. Az elmúlt nyolc év sikeres válságkezelése miatt ez bennünket várhatóan kevésbé érinthet. Míg a brexit annál inkább, ami a világkereskedelmet és a geopolitikai helyzetet is alaposan átrajzolja.
– Vajon milyen „kezek mozgatják a rajzceruzát”?
– Idén a világgazdasági folyamatok középpontjában elsősorban az Egyesült Államokban meghozott gazdaságpolitikai döntések, mint például az alapkamat emelése, vámpolitika álltak. A meghatározó gazdasági szereplők közül 2018 második negyedévében Kína és az USA gazdasági teljesítménye meghaladta a korábbi időszakét, az egész EU bővülése viszont gyengébb volt, mint tavaly. Jövőre fékezheti az USA gazdaságának bővülését a sorozatos alapkamat-emelés. Jó hír viszont, hogy az amerikai infláció továbbra is mérsékelt, így az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed számára marad manőverezési lehetőség, amennyiben túlságosan szigorú monetáris politika alkalmazására kényszerülne.