– Az elmúlt hetekben számos szakértő mellett ön is beszélt arról, hogy válság jöhet a világban. Milyen tényezők utalnak a krízis lehetőségére?
– Általánosnak mondható, hogy a világ különböző pontjain gazdasági problémák alakulnak ki, ezek azonban rendszerint megmaradnak helyi nehézségeknek. Efféle lokális gondokból ma is bőven akad, elég megemlíteni Argentína helyzetét vagy azt, hogy a befektetők aggodalommal figyelik a török, az olasz vagy éppen a spanyol történéseket. S akkor még nem beszéltünk arról a vámháborúról, amely az Egyesült Államok, valamint Kína és az Európai Unió között kezd kibontakozni. Az utóbbi hetekben ugyanakkor azt tapasztalhattuk, hogy ezeket az akár különböző földrészeken kialakuló gazdasági nehézségeket mintha egységes jelenségként kezelnék a pénzpiac résztvevői, ennek hatására pedig az érintettek változtattak magatartásukon. Ennek egyik oka a monetáris politikákban megfigyelhető fordulat, elég az amerikai Fed vagy az Európai Központi Bank döntéseire utalni. Ezekre a reakciókra figyelnünk kell, a lehetséges következmények kezelésére pedig fel kell készülnünk.
– A hatások kezelése valóban kulcsfontosságúnak tűnik, már csak azért is, mert szép számmal akadnak olyan magyar adófizetők, akiknek a válságról azonnal a 2008 utáni időszak jut az eszükbe – adott esetben annak a keserves küzdelemnek az emlékével, amit az állásuk, a lakásuk, az egzisztenciájuk megtartásáért folytattak. Olyan válság elé nézünk, mint amilyen a 2008-as volt?
– Nem látok a jövőbe, de az eddigi tények alapján azt mondhatom: egészen más a helyzet most, mint tíz évvel ezelőtt, emiatt a hatások sem lehetnek ugyanolyanok. Ez ügyben először meg kell vizsgálnunk a világgazdaság helyzetét, azután szót kell ejteni Magyarország helyzetéről. A 2008-as világválság legfőbb okát a bankoknál, a könnyelmű, felelőtlen hitelezési gyakorlatban lehetett keresni. Ezeket a kockázatokat mára jórészt kiküszöbölték, a hitelállományok összetétele és a hitelezés szabályai megváltoztak. Most leginkább gazdasági pangástól tartanak a befektetők, vagyis attól, hogy a tőketulajdonosok inkább lekötik a pénzüket állampapírokba, ahelyett, hogy fejlesztéseket finanszíroznának.
– Mennyiben mások a viszonyok idehaza a tíz esztendővel korábbi helyzethez képest?
– Ehhez csupán néhány adatot említenék meg. Tíz évvel ezelőtt szerény gazdasági növekedés volt Magyarországon, amihez növekvő államadósság és súlyos, 12 százalékos munkanélküliség társult. Ehhez képest idén és jövőre is 4 százalékkal növekedhet a gazdaság, hét éve csökken az államadósság, és közelítünk a teljes foglalkoztatáshoz. Ráadásul ma már nincsenek tömegesen devizahitelek, 2008 táján viszont még több mint másfél millió, külföldi pénznemben nyilvántartott jelzálogkölcsön volt.
– Különbség a politikai mezőben is akad: most nem Gyurcsány Ferenc a miniszterelnök, és nem balliberális kormánya van az országnak.
– Ez ügyben is nyugodtan beszélhetünk egyértelműen. Az akkori és a mai kormány gazdaságpolitikája között ég és föld a különbség. A szocialista kabinetek tücsök módjára élték fel Magyarország gazdasági lehetőségeit, privatizálták az állami vagyon számottevő részét, kölcsönöket vettek fel, a lakosságot pedig belerántották a devizahitelezésbe. Mindezzel pedig – felesleges szépíteni – csődbe vitték az országot. A Fidesz–KDNP-kormány egészen más elvek mentén alakította ki gazdaságpolitikáját, nálunk fontos szempont például a józan tervezés és – ha a szükség úgy hozza – a visszafogottság. Utóbbiakra kiváló példa a jövő évi költségvetés.
– A 2019-es költségvetési törvénytervezet vitáját szerdán kezdi meg a törvényhozás. Melyek a javaslat lényeges pontjai, másképpen fogalmazva: mit várhatunk a következő esztendőtől?
– A legfontosabb, hogy igyekeztünk felkészülni, és az aggodalomra okot adó gazdasági folyamatok miatt a korábbi másfélszeresére emeltük a tartalékokat. A következő esztendőben – a céltartalékokkal együtt – 360 milliárd forint áll majd rendelkezésre ahhoz, hogy kezeljük az előre nem kiszámítható események hatásait. Ez az összeg elegendő lehet arra, hogy például a vámháború miatti hatásokat tompítsuk, de módot adhat arra is, hogy adott esetben munkaügyi programot indítsunk vagy más módon adjunk lökést a gazdaságnak. Eredménynek tartom, hogy úgy tudtuk megemelni a tartalék összegét, hogy közben egy területtől sem kellett forrásokat elvenni, vagyis mindenütt legalább annyi pénzből gazdálkodhatnak jövőre, mint idén.
– Több pénzből gazdálkodhat-e például az ellenzék által oly gyakran emlegetett egészségügy és az oktatás? A migránsválság közepette pedig az sem mindegy, hogyan állnak a védelmi, rendőrségi kiadások.
– Ezekre a területekre több jut jövőre, mint amennyi idén jutott. A költségvetés központi alrendszerét tekintve például az oktatásnál 15 milliárd forintos pluszt határoz meg a törvényjavaslat, kultúrára 65 milliárddal költhetünk többet, a honvédelem és a rendfenntartás pedig 68 milliárdos többlettel számolhat. Utóbbi adatból pontosan látszik: nemcsak az anyagi biztonság fontos, hanem az is, hogy mindenki biztonságban tudhassa magát, a családját és a vagyonát. A megemelt összeg kellően fedezi a szigorú határvédelem fenntartásának költségeit is. Az egészségügynél markáns emelkedést vettünk tervbe, ez a terület 101 milliárd forinttal többet költhet el 2019-ben, mint 2018-ban. A többletre szükség is van, az Egészséges Budapest program keretében ugyanis számos helyen épül vagy újul meg szakrendelő, kórház a fővárosban és az agglomerációban.
– Mire számíthatnak a nyugdíjasok?
– A kormány tartja magát a korábbi ígéretéhez. Eszerint a nyugdíjak reálértéke nem csökkenhet, a juttatások nem veszíthetnek értékükből. Így a következő esztendőben is a tervezett infláció mértékével, vagyis 2,7 százalékkal nőnek a nyugdíjak. Hozzátenném azt is: a múlt év végén és idén tavasszal minden nyugdíjas kapott tízezer forintos Erzsébet-utalványt. Az utalványok kiküldésére az teremtett lehetőséget, hogy a gazdaság jól teljesített, a kormány álláspontja szerint pedig az eredményekből mindenkinek részesülnie kell. Meg kell említeni a nyugdíjprémiumot is, amely idén az év végén szintén szóba jöhet, ahogy 2019-ben is számolni lehet a juttatással, ha a gazdaság jól teljesít. Az előjelek mindenesetre kedvezőek.
– Az elmúlt években több adócsökkentési program is kezdetét vette. Jövőre folytatódik a közterhek mérséklése?
– Igen, mégpedig több ponton is. A legnagyobb tételt a vállalkozások adójának csökkentése adja, az úgynevezett szociális hozzájárulási adó az idei 19,5 százalékról 17,5 százalékra mérséklődhet. Ez a két százalékpontos csökkentés nagyjából 260 milliárdot hagy a munkaadóknál évente. A két gyermeket nevelő szülők adókedvezménye jövőre tovább emelkedik, 2019-ben már havi 40 ezer forint adócsökkentés jár az érintett 380 ezer családnak. Újabb alapvető élelmiszer forgalmi adója csökken, az ESL és az UHT tejek áfája öt százalékra mérséklődik. Ez a változás 20 milliárd forintot hagyhat az embereknél.
– Az áfacsökkentésről sokan azt tartják, hogy a lépés aligha befolyásolhatja az árakat. Ön mit gondol erről?
– Elöljáróban leszögezném, hogy a kormány azzal tehet sokat az alapvető élelmiszerek árának emelkedése ellen, ha alacsony szintre szorítja az ilyen termékek forgalmi adóját. A sertés- és a baromfihús, a hal, a friss tej és a tojás ügyében ez a lépés már korábban megtörtént, a tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy az árak csak akkor nem mérséklődtek, ha az adott termék piacán valamilyen probléma támadt. A tojásnál például azért emelkedhettek az árak az áfacsökkentés ellenére is, mert a madárinfluenza miatt hiány alakult ki.
A piaci folyamatokat a kormány nem befolyásolhatja, azt ugyanakkor megteheti, hogy alacsony forgalmi adót szed a sokak által vásárolt termékek után. Ez a felfogás egyszerre tartja szem előtt az államkassza és a fogyasztók érdekeit.