– Nagy vihart kavart az elmúlt hetekben a földbizottságokról szóló javaslat. Mi szükség volt a módosításra?
– A 2017-es kamarai választások előtt többek között a földforgalmi törvény finomhangolását tűztük ki célul. A jogszabály megalkotása óta eltelt időszakban ugyanis kiderült, hogy vannak olyan pontjai, amelyeket finomítani kell. A mostani módosítás célja a helyben lakó gazdák szerepének erősítése, a versenyképesség javítása, a visszaélések visszaszorítása és a termőföld magyar kézben tartása. A javaslat, amelyet Jakab Istvánnal, a Magosz elnökével és Font Sándorral, az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának elnökével közösen nyújtottunk be, a termőföld vásárlásának szabályain belül a helyi földbizottságok feladatát és eljárását érinti a leginkább.
– Pontosan hogyan működik majd az új földbizottsági rendszer?
– A javaslatot a parlament elfogadta, a módosítások ez év elején hatályba lépnek. Az egyik legfontosabb rendelkezés éppen az, hogy az elmúlt évekhez képest nem lesz változás a földbizottságok rendszerében. Az eddigi bizonytalan jogi helyzet helyett az új szabályozás egyértelműen kimondja, hogy a kamara területi szerve fog eljárni földbizottságként. Eszerint a települési agrárgazdasági bizottságok tagjai a jövőben is a helyi ismeretekre alapozva adnak majd ajánlást a megyei elnökségnek, amely ez alapján fogalmazza meg a végleges állásfoglalást az adásvétellel kapcsolatban. A kamara állásfoglalása közvetlenül a kormányhivatalhoz kerül, a végső döntés ennek figyelembevételével ott születik meg.
Ha valaki nem ért egyet a kormányhivatal döntésével, akkor természetesen lehetősége van jogorvoslatra a bíróság előtt. Nem igaz tehát az az ellenzéki támadás, miszerint megszűnne a fellebbezési lehetőség. Ugyanakkor a bíróság nem változtathatja meg a döntést, aminek komoly oka van: amennyiben lehetősége lenne a döntés felülbírálatára, úgy elvenné a helyi gazdálkodók szerepét és maga a bíróság alakítaná a birtokpolitikát. Korábban ha valaki nem értett egyet a bizottsági állásfoglalással, a képviselő-testülethez fordulhatott. A jövőben bevonásukra nem lesz szükség, amivel egyébként az önkormányzatok többsége egyet is értett.
– A fellebbezési lehetőség megszűnése mellett a hatósági ár bevezetése ellen is tiltakoztak az ellenzéki képviselők. Valóban a bizottságok által megszabott áron kelhetnek majd el a parcellák?
– A célunk az, hogy a földet a jövőben is a ténylegesen gazdálkodni kívánók szerezhessék meg, és a szőlők helyét ne válthassák fel például a panorámás telkek. A testületeknek ezért a helyi viszonyok alapján meg kell vizsgálniuk, hogy mekkora jövedelmet érhet el a termelő az érintett területen. Ez alapján értékelik a vételárat is. Indokolt esetben természetesen ettől el lehet térni, ha például valamilyen értéknövelő beruházás található a parcellán vagy éppen az adott terület hiányzik az egységes birtoktesthez. Szó sincs tehát arról, hogy hatósági árat határoznánk meg az adásvételeknél, a föld rendeltetésétől azonban nem szakadhat el a vételár.
– Mi a helyzet az elővásárlási jogosultságokkal?
– Az intézkedés a helyben lakó gazdák földvásárlását hivatott szolgálni úgy, hogy előnyben részesíti őket a spekulánsokkal szemben. Emellett támogatja a magasabb hozzáadott értékű termelést. A kertészetek vagy a vetőmagot előállító gazdák kedvezményes helyet kapnak vásárlás és bérlés esetén is, így az állattartókkal kerülnek azonos szintre. Megváltozik a helyben lakó szomszéd definíciója és helyzete is, ami azért fontos újítás, mert így azok is élni tudnak az elővásárlás és bérlet jogával, akiknek bár szomszédos a földjük, a településhatár elválasztja őket egymástól.
– A mögöttünk hagyott időszak legjelentősebb lépése az országos jégkármérséklő rendszer kiépítése és üzembe helyezése volt. Hogyan értékelhetők az első tapasztalatok?
– Már a rendszer tervezésekor tisztában voltunk azzal, hogy nincs az a technológia, amivel teljes mértékben megelőzhető a jégverés. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy a javarészt európai uniós forrásból kiépített országos hálózat beváltotta a hozzá fűzött reményeket. Az elmúlt harminc év legzivatarosabb időszakán vagyunk túl. Míg egy átlagos májusban öt-hét zivataros nap van, tavaly csak abban a hónapban 27 ilyen nap volt. Ráadásul a június és a július is hasonlóan szélsőséges időjárást hozott. A talajgenerátorok működésének köszönhetően azonban még így is hetven százalékkal kisebb területre jelentettek jégkárt a gazdálkodók, mint a 2017-es évben. Így csak a mezőgazdaságban több milliárd forint kárt tudtunk megelőzni.
– A jövőben milyen területeken várható a kamara aktív szerepvállalása?
– Néhány hónapja mutattuk be többéves fejlesztési programcsomagunkat, amelyben számos konkrét javaslatot fogalmaztunk meg a versenyképesség növelése, a termés- és jövedelembiztonság javítása érdekében. Terveink szerint ezek közül tavasszal kerülhet napirendre a működési formák és az adórendszer átalakítása. A működési formák sokfélesége miatt a piac átláthatatlan, nehéz banki finanszírozáshoz jutni. Ezért a jelenlegi rendszert egyszerűsíteni kell, megszüntetve a párhuzamosságokat. Önálló jogi személyiséget szeretnénk adni a családi gazdaságoknak úgy, hogy a jelenlegi adókedvezményüket fenntarthassák. Ezzel párhuzamosan megerősítenénk az őstermelői tevékenység eredeti formáját, hogy az otthoni, háztáji gazdálkodás során megtermelt árukat minél egyszerűbben adhassák el a termelők. Az őstermelői adókedvezményt ilyen mértékben azonban csak az vehetné igénybe, akit valóban meg is illet.
– Mi várható még?
– Napirendre vennénk az osztatlan közös tulajdon kérdését is, ahhoz azonban, hogy megakadályozzuk a sok esetben már a fejlődést gátló tulajdonosi háttér újra termelődését, át kell alakítani az örökléssel kapcsolatos szabályozást. Legalább ekkora jelentőséggel bír a gazdálkodók önkéntes együttműködését ösztönző szabályozási rendszer kidolgozása is. Ezen a téren is érdemi előrelépést várunk.
– Sokat hangoztatott célja a magyar agrár-élelmiszeriparnak, hogy a fogyasztókat és a piacokat GMO-mentes áruval lássa el. A növényi termékeknél egyértelmű a siker, az állati termékeknél azonban van még mit tenni. Mit gondol, hogyan lehetne felgyorsítani a folyamatot?
– A hazai állattenyésztés fehérjeszükségletének jó részét a tengerentúlról behozott szója fedezi, ezek döntő része azonban géntechnológiával módosított alapanyag. Ezt az importfüggőséget egy komplex takarmányfehérje-program, valamint az alternatív források használata csökkentheti. Ennek köszönhetően a következő évtizedekben évi 500-600 ezer tonna importszóját válthatnánk ki hazai, a takarmányozásban használható GMO-mentes alapanyaggal. A kamara ezért is teljes mellszélességgel kiáll az egyébként az alaptörvényünkben is rögzített GMO-mentességünk mellett.