Bár a lakóingatlanok adásvétele az utóbbi másfél-két évben jelentősen felpörgött, szakértők szerint nincs egyenes arányosság a forgalom és a csalások száma között. Vagyis pangó piacon ugyanúgy számos átverés történhet, mint ahogy ezt az elmúlt néhány évben sokan a saját bőrükön tapasztalhatták. Sőt a trükközések nem egy típusa éppen a válságos években terjedt el, amikor még nagyobb volt a fogadókészség a „tuti” ajánlatokra.
Az albérletkeresők körében már régi trükknek számít a címlistázás, noha még ma is sokan bedőlnek ennek a módszernek. Az érdeklődőnek 8-10 ezer forintért kínált lajstromban kiadó lakások szerepelnek – a probléma csak az, hogy ezekre a címlista összeállítója nem vállal garanciát. Így kérdéses, hogy az ezrekért megvásárolt listán lévő tetszetős ingatlant nem vette-e már ki valaki, illetve hogy kiadó-e egyáltalán a lakás. A tapasztalatok szerint az efféle címlisták az egyetemeken is terjednek, jellemzően a tájékozatlan vidéki gólyákat csőbe húzva, akik csak hosszas utánajárással találnak megfelelő lakást vagy szobát – mondani sem kell, hogy nem a rájuk sózott címlista alapján.
A címlistás módszernek még ma is sokan bedőlnek
E trükk újabb keletű típusa, amikor az interneten kedvező áron kínált albérlet után érdeklődve a hirdető azt mondja: sajnos „éppen most kelt el”. „De sebaj” – teszi hozzá, mert a csalódott érdeklődőnek pár ezer forintért át tud küldeni egy listát ugyanolyan kategóriájú kiadó ingatlanokkal.
Csalók gyakori hivatkozása lakáskiadáskor, hogy azt mondják a vevőjelöltnek, a tulajdonos külföldön van, így vele csak később lehet felvenni a kapcsolatot, sőt, a szerződést is csak későbbi időpontban lehet aláírni. A foglaló viszont bevett dolog, amelyet természetesen ilyenkor is elkér a „közvetítő”. A távollét ellenére a kétségek is viszonylag könnyedén eloszlanak a gyanútlan érdeklődőben, ha meg tudja tekinteni az egyébként megfelelő lakást. Mivel az ingatlanirodákban a kiadó lakások kulcsai általában nincsenek elzárva, egy akár csak pár napja ott dolgozó új kolléga is könnyedén hozzáfér ezekhez. De az is lehet, hogy egy korábbi felújításból másolt kulccsal tudnak ügyeskedni a csalók.
Terjed az a módszer is, hogy egy-egy jobb eladó vagy kiadó lakásra licitálás indul a vevő- vagy bérlőjelöltek részéről. Ez jó lehetőséget ad azoknak az ügyeskedőknek, akik ismerik az ingatlanpiac mozgását, árait. A gyakorlat szerint valaki kinéz egy igazán jó ajánlatot, és komoly érdeklődőnek mutatja magát. Szolid összeggel ráajánl az árra, majd amikor azt tapasztalja, hogy több elszánt, valódi érdeklődő van, tovább emeli a tétet. Végül gálánsan felajánlja az egyik kitartó érdeklődőnek, hogy eláll vételi szándékától – ehhez csupán 2-300 ezer forint „fájdalomdíjat” kér cserébe.
A nagyobb ingatlanhirdetési portálok számos módon próbálják kiszűrni a hamis hirdetéseket. Ez természetesen saját érdekük, hiszen ha problémával találkozna a felhasználó, rögtön elveszítené a bizalmát a cég iránt. Balogh László, az Ingatlan.com szakértője rámutatott: hirdetéseik valódiságát többek között az is igazolja, hogy mindegyiket véleményezni lehet, a véleményeket pedig moderátorcsapatuk egyenként vizsgálja meg. A hirdetők általában megköszönik, ha a hibára felhívják a figyelmüket, például ha a valódi árnál eggyel több vagy kevesebb nulla szerepel. Ha viszont bebizonyosodik, hogy egy ajánlat szándékosan megtévesztő, azonnal eltávolítják az oldalról. A portálon az ajánlott ingatlanközvetítőkre is rá lehet keresni, ezzel is elősegítve a megbízhatóságot, mivel az ajánlás előfeltétele több minőségi követelménynek való megfelelés.
Oláh Alexandra, a Jófogás.hu marketingvezetője is a „szűrőcsapat” jelentőségét emelte ki lapunknak. Mint mondta, a kényes, tisztázásra váró esetekre bevett protokolljuk van, levélben értesítik a hirdetést feladót arról, ha valami gond van. A felhasználókat igencsak bosszantó duplikátumokat viszont teljesen nem tudják kiszűrni a portálok, hiszen nagyon ritka, hogy kizárólagos szerződéssel bíznának meg egy ingatlanközvetítőt.
A hirdetési oldalak a felhasználók által jelentett, károkozási szándékú, visszaélésre gyanút adó hirdetési gyakorlatokról feljelentés formájában tájékoztatják a rendőrséget. Igaz, a nagyban utazó ingatlancsalók arra is figyelnek, hogy IP-címük alapján ne legyenek azonosíthatók.
Hogyan ne legyünk áldozatok?
Mielőtt fizetünk, tájékozódjunk arról, hogy milyen szolgáltatást kapunk a pénzünkért, és tisztázzuk, kihez fordulhatunk probléma esetén. Alapszabály, hogy csak akkor fizetünk, ha már birtokon belülre kerültünk. Ha ez mégsem megy, akkor ügyvédi letétbe helyezzük a pénzt. Mindig vegyük fel a kapcsolatot a hirdetővel! A valótlanságokra, gyanús dolgokra sokszor már egy találkozás vagy egy telefonbeszélgetés során fény derülhet. Vizsgáljunk meg alaposan minden dokumentumot! Ingatlanosok gyakori „tanmeséje”, amikor a szerződésben szereplő ingatlan nincs is benne az ingatlan-nyilvántartásban. Előfordult, hogy nem létező emeleten volt a szóban forgó lakás, vagy az is, hogy bár a II. emelet számozása 6-ig tartott, a papírokon II. emelet 7. szerepelt. Gyűjtsünk össze minél több információt az ingatlanról és a hirdetőről, hogy ki tudjuk szűrni, ha ellentmondás van a hirdetés tartalma és a valóság között. Érdemes a szomszédoktól, az utcában lakóktól is tájékozódni az ingatlanról.
