Antonio Rattin látszólag nem fogta fel, mit magyaráznak neki. Az argentin az angolok elleni csoportmeccsen már kapott egy feddést Rudolf Kreit-lein játékvezetőtől, majd az újabb durvaságot követően az hevesen gesztikulálva magyarázott valamit, ám németül, és Rattin is csak az anyanyelvén értett.
Nyilván tudta, miről van szó, csupán játszotta a hülyét, és ez a sajátos huzavona nyolc percig tartott. Akkor Kenneth Aston, a FIFA rendezőbizottságának a tagja lement a pályára – ő kiválóan beszélt spanyolul –, és felvilágosította az argentint a nyilvánvalóról: ki van állítva.
Ez az 1966-os világbajnokságon történt, és az eset nem hagyta nyugodni Kenneth Astont. Hamarosan kidolgozta a nyelvi akadályok leküzdésére a sárga és piros lapok alkalmazásának módszerét, a FIFA elfogadta, és a következő vb-n be is vezette: 1970. május 31-én Mexikóvárosban a tornát megnyitó Mexikó–Szovjetunió (0-0) csoportmeccset irányító német Kurt Tschenscher játékvezető mutatta fel a futballtörténelem első sárga lapját, az „áldozat” a szovjet Jevgenyij Lovcsev volt.
Ezen a tornán nem történt kiállítás, így az első piros lapot négy év múlva Nyugat-Németországban a török Dogan Babacan vette elő, és a chilei Carlos Caszely orra alá dugta, akinek ez a második sárga miatt dukált a házigazdák ellen.
A mexikói világbajnokság a szabályokat tekintve még egy újdonsággal szolgált: a vb-k történetében ekkor lehetett először indoklás nélkül kettőt cserélni. A FIFA 1958-tól engedélyezte a sérült játékos váltását, ám ezt 1970-ig nem minden tagszövetség vezette be. A labdarúgás amúgy nem arról híres, hogy könnyen és gyakran változtatna az első ízben 1863-ban írásba foglalt szabályain.
Az erre jogosult szervezetet, az IFAB-ot 1885-ben az angol, a skót, a walesi és az ír szövetség hozta létre, 1913-ban kiegészült a FIFA két képviselőjével, akiknek összesen négy szavazatuk van. Ezen a konzervatív testületen nem könnyű átverni a változtatásokat, ugyanakkor az élet, illetve maga a futball erre olykor rákényszeríti. A már említett sárga és piros lapokon vagy a cseréken túl ilyen volt például a lesszabály, amelynek a legfontosabb reformja 1925-ben, tehát még az első világbajnokság előtt öt évvel zajlott le, ezért ebben most nem merülünk el.
Egy módosulása viszont markánsan köthető az egyik vb-hez: 1990-ben lett nem les az egyvonal, kimondottan a támadójáték segítése okán.
Sokak szerint ez az olaszországi torna volt minden idők legunalmasabb vb-je a védekezőfelfogás eluralkodása miatt, ami kikényszerített még egy változást. A nagy óvatosságban a csapatok előszeretettel adták haza gyakran, egymás után akár többször is a labdát, hadd legyen az biztonságban a kapusok ölében, ám ezt a szurkolók nem fogadták jól.
Emiatt az IFAB 1992-ben úgy döntött, a lábbal szándékosan hazaadott labdát a kapus nem érintheti kézzel, és ez a húzás valóban jót tett a futballnak, sőt a kapusposztot is megreformálta.
A holnap kezdődő oroszországi világbajnokságnak is lesz jelentős újítása: a videóbíró, a rendszer angol elnevezéséből származó mozaikszóval élve a VAR. Hatalmas viták előzték meg a bevezetését, és vélhetően egy hónap múlva ezek mindkét táborban új érvekkel felvértezve lángolnak majd fel újra. Világversenyen először 2016 decemberében a klubvilágbajnokságon alkalmazták, és elsőként éppen egy magyar, Kassai Viktor vette igénybe.
A kísérletek tapasztalatai alapján négy esetben támaszkodhat rá a játékvezető: gól megítélésénél, tizenegyesnél, közvetlen piros lap megítélésénél, valamint utóbbi előfordulásakor a vétkes játékos azonosítására. A FIFA szerint az ezeknél történő tévedések kerültek eddig a leggyakrabban a címlapokra, a VAR tehát itt segíthet a legtöbbet, a rendszer mottója pedig ez: minimális beavatkozás, maximális haszon.
Elsőre ez roppant egyszerű: egy központi helyen ül egy erre kiképzett, tapasztalt egykori vagy jelenlegi játékvezető, aki két segítőjével automatikusan ellenőriz minden olyan döntést, amely az említett négy kategóriában történik, és ő kommunikál a mérkőzést vezető bíróval. Ez kétirányú kommunikáció: ő is szólhat a játékvezetőnek, hogy érdemes lenne ellenőriznie a döntését, és a játékvezető is kérheti a stúdióban ülő segítségét.
Előbbi csak javaslat, tehát a bíró figyelmen kívül hagyhatja, utóbbi pedig két módon történhet: a játékvezető látatlanul elfogadja a videózók véleményét, vagy pedig a pálya szélén elhelyezett monitoron visszanézi a történteket, és annak alapján dönt véglegesen.
Nagyon fontos tehát, hogy játékos vagy edző nem kezdeményezheti a videózást, és az utolsó szó mindig a játékvezetőé. Lényeges az is, hogy a leshelyzettel kapcsolatos kételyeket csak akkor oszlatják el a videóra hagyatkozva, ha gól születik az akcióból.
Előzetesen is számtalan kérdést lehet megfogalmazni a VAR alkalmazásának gyakorlatáról, ám ezekkel talán érdemes megvárni a mérkőzéseket. Egy azonban biztos: csodát nem szabad várni a rendszertől.
A FIFA tájékoztatója az eddigi tapasztalatok összegzésénél kiemeli: a felülvizsgálható döntések helyessége 5,8 százalékkal, 98,8 százalékra nőtt, a hibátlan pontosság elérése az emberi érzékelés és döntéshozatal szubjektivitása miatt egész egyszerűen lehetetlen.