Címke: Rezeda Kázmér

Dönteni kell – gondolta Rezeda Kázmér, és ha valamit, hát dönteni nem tudott soha. De eljött az idő, mert a nyár már kiadta melege felét árendába.

Rezeda Kázmér amolyan konzervatív ember volt – aki ötszáz évet él, nemigen tud más lenni –, és szerette a hagyományos dolgokat.

De miért megy az ember Géberjénbe? – tehetjük fel a kérdést, és feltette Rezeda Kázmér is. A válasz nem lehet pusztán a lángos.

Rezeda Kázmér a sok nyűg s baj ellenére úgy döntött, hogy felkerekedik, és elmegy Géberjénbe, mert nem hagyta nyugodni a jó lángos kívánása szegényt.

Egy jó vacsorát ennék a régi téli esték idejéből – gondolta Rezeda Kázmér, és nem volt biztos abban, hogy az ilyesmi még lehetséges.

Nagyképű volt Rezeda Kázmér, de nagyképűsége mögött ott tornyosult egy kétezer kötetes, nagyjából kiolvasott könyvtár. Legalább.

Az a baj, hogy akármennyire erőltette emlékezetét Rezeda Kázmér, nem tudta felidézni, hogy a hentesbolt falán függő, szépen rajzolt sertés képén lett volna „ficak”.

Amikor Rezeda Kázmér még gyerek volt, úgy ötszáz esztendővel ezelőtt, bármennyi ideig el tudta nézegetni a hentesboltok falán lévő képet a sertés részeiről.