Még mindig létezik igényes, élvezhető magyar popzene
2017. december 21. csütörtök 11:51
A címben foglalt mondat napjainkban hihetetlenül hangzik. A jelenlegi magyar fősodratú zeneipar valahol az örök kárhozat és a megbocsáthatóan becstelen megalkuvás között tántorog és haldoklik, de teszi mindezt legalább irigylésre méltó pofátlansággal. Kevés olyan szereplője van a szakmának, aki nem fikciózik, frakciózik, helyezkedik és agyal folyamatosan azon, hogyan lehetne eladhatóbbá tenni „fájdalmas énekét”, hogy „hozzá szegődjön a gyalázat”. Takáts Eszter inkább a klasszikus, Cseh Tamás-i axiómát testesíti meg: „Az énekest az ég madarainak kell etetni…”