Devecserben Tóni bácsi borozóját éppen hogy nem mosta el az áradás. A háztömb mellett, a nagy téren, ahol most gyermekcsoport sétál az emlékművek között, hét évvel ezelőtt még egy többutcás városrész állt; azon a 2010. október 4-i napon emberi mulasztások miatt egymillió-hétszázötvenötezer köbméternyi maró árhullám öntötte el a területet, s vörös zagyban pácolódtak emberek, állatok, házak. A Kastély büfében, ahová beléptünk, szembetűnő, hogy az 1987-es nyitás óta nemigen költöttek a berendezésre, de a helyiség hangulata így is kielégítő. A csipkés függöny árnyéka végigfut az asztalokon. Ülnek mellettük néhányan.
– Jó a kávéja?
– Amit a gép darál, azt adja ki, uram!
Nehezen, bizalmatlanul indul a beszélgetés. Kiderül, hogy jobb lett volna, ha ez a ház is összedől azon a napon, s akkor nem lenne már ez a kínlódás a megcsappant vendégkör miatt. Merthogy eltűnt a föld színéről a Dankó-telep, az itt élőkkel együtt. Ismert is a tulaj néhányat az iszapban megfulladt, savban égett áldozatok közül… Sok család pedig a város túlsó felére, az állami pénzből épített lakóparkba került. Úgyhogy kevesen vannak, akik bejönnek ide inni egy kávét.
Kezébe vesz egy vékony falú üvegpoharat, s egy puha ronggyal törölgetni kezdi.
– Egy ország várta, hogy a bűnösöket elítéljék. Elhiheti, hogy mi is. De felelős nincs. Ennyit az igazságszolgáltatásról! Mint ahogy Gergényi Péter sem felelős. Négyszázezer forint pénzbírságra büntették, miközben egy jobbra kanyarodni tilos KRESZ-tábla figyelmen kívül hagyása miatt most egy ismerősömnek ötvenezer forintot kell befizetnie. Hát hol az igazság, az arányosság? Igaz, hogy az autóval megszegte a szabályt, de szemeket azért nem lövetett ki – teszi fel a kérdést a kocsmáros.
Mit is válaszolhattam volna rá? Figyeltem, ahogy felhúzza magát, és féltem, hogy eltöri azt a vékony poharat. Egy nyugdíjas hölgy fordul felém: Tóth Gáborné negyven éve él Devecserben.
– Mindenki a tíz halálos áldozatról és a 227 sebesültről beszél; és esetleg arról a kétszáz emberről, aki évekig bőrgyógyászhoz járt. De képzelje el a barátnőmet, aki a házába futva ugyan megmenekült az áradattól, de látta, hogy a láncra kötött kutyája hogyan pusztul el remegve, kifordult szemmel a csontig ható, maró lúgban. Na, ezt sem lehet elfelejteni… Csúnya helyzet volt, s az ez most is – nyomatékosítja mondanivalóját. Nem hitt a fülének, amikor tavaly a televízióban ismertették a bíróság ítéletét, amely szerint a tragédiának nincs felelőse. És most, hogy újrakezdik a tárgyalást, a jogerős ítéletig eltelhet újabb hét év, vagy akár tíz is…
Odajön a pulthoz egy férfi már üres kávéscsuporral a kezében.
– Állítólag nem elemezték a bizonyítékokat, és az ítéletben nem volt, hogy is mondták: döntéshozatali logika sem. Magyarul hülyék voltak. De akkor miért kapják a fizetésüket? És lemondott a bíró? – kérdezi legyintve Juhász Sándor.
Néhány szám a törvényhozás munkájáról. Hatvanezer oldal nyomozati anyag birtokában 2012 őszén kezdték a Veszprémi Törvényszéken a tárgyalást arról, hogy egy magáncég hibájából történt katasztrófáért ki a hibás. A bíróság tízezer oldal jegyzőkönyvet vett fel és 752 órás hanganyagot tárolt. A vörösiszap-katasztrófa kapcsán indított per tizenöt vádlottjának mindegyike a
bauxitfeldolgozót üzemeltető társaság, a Magyar Alumíniumtermelő és -kereskedelmi Zrt. (Mal Zrt.) vezetője, alkalmazottja. Halált előidéző gondatlan közveszélyokozás vétsége, különösen nagy vagyoni hátrányt okozó közveszélyokozás bűntette, hulladékgazdálkodás rendje megsértésének bűntette, illetve gondatlanságból elkövetett környezetkárosítás és természetkárosítás vétsége szolgált vádpontként. Az alaposnak tűnő munkát követően mindegyikőjüket minden vádpont alól felmentették. Ahogy Devecserben mondják: „ezért olvadt ki az emberekben a biztosíték”.
Devecser utcáin megszólítva az embereket, kevesen akarják elmondani a véleményüket, inkább csak fásultan legyintenek.
– Annyi ember elhunyt, s állat elpusztult, és óriási az anyagi kár. A város alsó része megsemmisült. Gyenge ítélet született. Az iszap végett az ingatlanok leértékelődtek, el se lehet menni innen – sorolja Németh János, aki feleannyiért tudná eladni a házát, mint tíz évvel ezelőtt. Pedig menekülnének innen az emberek, most is harminckét ingatlant hirdetnek eladásra Devecserben. Szerinte komédia, ami a bíróságon zajlott, de csak a vádlottaknak volt kedvük nevetni.
– Nagyon megváltozott Devecser. A kormány minden anyagi hiányt pótolt, de az emberek mégis rosszkedvűek, zárkózottak, egymással sem beszélnek – szögezi le egy vasúthoz igyekvő idős hölgy. Szerinte sokan járnak pszichológushoz, mert a lelkükben nem tudják a történteket feldolgozni. A vörösiszap-áradat nyoma még most is látszik a házak falán.
Anyagi jóvátétel történt
A magyar kormány összesen 38 milliárd forintot fordított a vörösiszap-katasztrófát követő károk felszámolására, ebből 21 milliárd forintot a környezeti elemek helyreállítása emésztett fel. Az állam az ingóságokért háztartásonként 500 ezer forint értékhatárig, a ruhaneműkért a tragédia idején az ingatlanba bejelentett lakók után személyenként 200 ezer forintig nyújtott kárpótlást. Azok a kisvállalkozások, amelyek igazolni tudták, hogy 2011. január és március között kisebb volt az árbevételük a korábbinál, egységesen 200 ezer forint támogatást kaptak. Mindenki részesült a kárenyhítésből, aki vállalta a feltételeket, új otthonhoz jutott, elveszett javait is pótolhatta. A kormány a károsultak támogatására létrehozta a Magyar Kármentő Alapot, az ebben összegyűlő több mint kétmilliárd forintot Devecser, Kolontár és Somlóvásárhely fejlesztésére, új munkahelyek teremtésére és a lakókörnyezet élhetőbbé tételére fordították. Az otthonukat elveszített emberek új vagy használt lakás vásárlásáról dönthettek, Kolontáron 21 és Devecserben 87 lakásos lakópark épült. Andy Vajna is a helyszínre ment, s minden elhunyt családjának adott egy-egy millió forintot. S ott volt még az ország egész területéről, sőt a külföldről érkező adományok sora…
Oszlop emlékeztet az iszapkatasztrófa folytán eltűnt Dankó-telep utcáira
Mementó
Kolontáron egy vörösiszappal átitatódott melléképület lett az öt évvel ezelőtt történtek mementója. Belül a falán emléktábla, rajta felirat: „Az emberi kapzsiság és hanyagság természeti és emberi áldozataiért.” Míg a vörösiszap-áradat Devecserben jóval több házat mosott el, mint Kolontáron, a tíz halálos áldozatból nyolc kolontári volt. A helyi polgármester, Tili Károly mondja a következőket.
– Sokat fejlődött Devecser és Kolontár. Ennél többet nem lehetett tenni. És én ezt jól tudom. Észak-Olaszországban, Stavában 1986-ban egy fluorbánya hegyoldali tározója szakadt ki, és négy perc alatt 268 ember halt meg. Nem voltak sérültek, valaki vagy túlélte, vagy meghalt. Az olasz állam azt mondta, mivel megvan a felelős, pereskedjenek az emberek. Öt évig tartott az eljárás, hét év után kezdődött el az újjáépítés. Ezt azért tudom ennyire pontosan, mert 2011-ben sorstárs településként meghívtak minket a tragédia 25. évfordulójára. Ott azt láttam, hogy huszonöt év után sem volt olyan mértékben újjáépítve a település, mint ez a környék. Kolontáron és Devecserben már aznap este itt volt a Máltai Szeretetszolgálat vezetője, Kozma atya, és azt mondta, fél évig minden érintett albérleti költségét átvállalják.
Másnap pedig egy pontonhídnál már itt állt az ország miniszterelnöke, s megígérte, hogy mindenkinek segíteni fognak, mindenkinek fedél lesz a feje fölött. Két hónappal később, december hatodikán pedig Kolontáron átvették a munkaterületet, ahová az új házakat állami segítséggel felépítették.
– 2010. október 5-én Orbán Viktor miniszterelnök itt azt nyilatkozta: „Nem ismerünk olyan jelet, amely szerint természeti okai lennének a katasztrófának. Élünk a gyanúperrel, hogy itt emberi mulasztásról van szó. Az egész ország tudni szeretné, hogy ez a tragédia kinek a felelőssége.” Úgy tűnik, a felelősök megnevezésére még évekig várniuk kell.
– A magyar állam az anyagiakért helytállt, de míg élünk, nem feledhetjük, hogy itt tíz ember valakinek a felelőtlenségéből meghalt. A veszprémi tárgyalásokon láttam azt, hogy a vádlottaknak nagyon erős a jogi képviseletük, a televízióból ismert sztárügyvédek érveltek az ártatlanságuk mellett. Én a bíróságon, amikor tanúként meghallgattak, kaptam olyan kérdést is, hogy biztosan jó helyre épültek-e az elsodort házak. Visszakérdeztem: ügyvéd úr, járt már maga a helyszínen? Nem járt – derült ki a válaszából. Mert ha járt volna, tudná, hogy a házak nyolcvan-kilencven százaléka a hatvanas években épült, a tározó pedig 1992-ben. A bíróság tavalyi, bűnösöket nem találó ítélete azt jelentette számunkra, hogy a sebeinket nem hintőporral, hanem tüzes vassal ápolgatják. A másodfokú döntés, amely szerint újra kell kezdeni a tárgyalást, viszont nem a legrosszabb döntés. Minden reményünk megmaradt arra nézve, hogy valakiket elítélhetnek a történtekért – szögezi le a polgármester.
Bálák lebegtek a mezőn
Kolontárnak van egy új utcája, Makovecz-házak sorakoznak rajta. Az elsodort házak helyett, a falu magasabb pontjára épült utcában nincs mozgás, Ajkán, Devecserben dolgoznak az itt élők. A polgármester szerint, ami történt, az már a kocsmában sem beszédtéma. Az emberek belefáradtak abba, hogy a lelküket nem rendezték el.
Jártam én a korábbi tárgyalásokon a Veszprémi Törvényszéken. Hallhattam az értekezéseket „a vörösiszap belövési távolságáról”, „a pH-érték-mérési technikáról”, illetve arról, hogy „átlapolással erősebb-e a falzáró kalács”, és a dilemmát arról, hogy „a 216 méteres magasság a Balti- vagy az Adriai-tengerhez lett-e viszonyítva”. Eltérően emlékeztek az időpontokra azok a csőszerelők is, akik a szakadáskor a gát közelében tartózkodtak. Az egyik tanú azt vallotta, hogy a tározó gátja déli 12 óra után szakadt át, mivel mindig délben vette be a gyógyszerét. Ketten is jelezték, hogy nem hordanak órát. A gát átszakadását egyik tanú sem hallotta, később annyit észleltek, hogy szalmabálák lebegtek a mezőn.
A Győri Ítélőtábla még nem foglalta írásba azt, hogy a Veszprémi Törvényszék ítéletét felülbírálatra alkalmatlannak találták a tanúvallomások nem megfelelő kezelése, a bizonyítékok elemzési hiányossága és a döntéshozatali logika követhetetlensége miatt. Ahogy Veszprémben az ítéletet kézhez veszik, soron kívül indítják az új eljárást – tudtam meg.
Éppen öt éve, 2012 tavaszán mérnökök, geofizikusok, talajtani szakemberek által készült egy úgynevezett Kolontár-jelentés, amely szerint nem lehet egyedül a Mal Zrt.-t felelőssé tenni a katasztrófáért, mert a magyar hatósági rendszer, a magyar kormányzatok és az Európai Unió nem megfelelő szabályozása is szerepet játszott benne.
Úgyhogy akinek Kolontáron és Devecserben nem tetszik a bíróság ítélete, az verje el a port a magyar hatósági rendszeren. Legközelebb ezt kifejtem majd Tóni bácsi kocsmájában is. Na majd akkor megint kiolvad a biztosíték!
