Varga István lapunk kérdésére csalódottságának adott hangot, amiért megváltoztatták a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) vezetői korábbi álláspontjukat. Az előző elnök, Pálinkás József ugyanis azzal indokolta, hogy nem vehetik posztumusz vissza a tudós testületbe Hóman Bálintot, mert az alapszabályuk szerint nem lehet tagjuk büntetett előéletű személy. Az új elnök, Lovász László már arra hivatkozott, hogy Hóman szerinte nyilas, antiszemita nézeteket vallott. Az ügyvéd abszurdnak tartja az MTA-elnök azon okfejtését is, miszerint az Akadémián 1945 júliusában meghozott döntést tiszteletben kell tartani, mivel többségében konzervatív tagok hozták meg. Az akadémiai alapszabály szerint a 250 tagú közgyűlésnek kell szavaznia a kizárásról. Márpedig 1945 nyarán tizennégyen döntöttek, s erről nincs meg a határozat sem.
Másrészt az MTA első embere nem kevesebbet állít, mint hogy a megszálló szovjet csapatok és az általuk meghatározott összetételű hatalom nem gyakorolt pressziót, sőt terrort Magyarország belső életére, így nem voltak hatással az MTA személyi döntéseire sem. Ezzel az elnök az alaptörvényt tagadja, amely kimondja: hazánk 1944. március 19. után a német, majd a szovjet megszállás következtében elvesztette szuverenitását a rendszerváltozásig. Varga István úgy látja: az Akadémia ellenkeresete burkolt beismeréssel ér fel, mivel semmilyen érdemi érvet nem tartalmaz, kizárólag formai elemekkel támad. A volt országgyűlési képviselő arra is kitért, hogy az MTA a magyar bíróság Hóman Bálint egy évvel ezelőtti rehabilitáló ítéletét kérdőjelezi meg, ami jogállamban elképzelhetetlen fejlemény.
Az elnök korábbi elődje, Kosáry Domokos álláspontját is semmibe veszi, aki Hóman Bálint elítélését, meghurcolását felháborítónak minősítette, s nem tartotta antiszemitának történésztársát. Ez utóbbi, visszatérő vád kapcsán az ügyvéd leszögezte: nem véletlen, hogy a Népbíróság előtt az általa mentett zsidó származású tanúk sora szólalt fel mellette. Az életművét kutató történészek is kimutatták, olyan megnyilatkozásokat tulajdonítanak Hómannak, amelyek nem valósak, a zsidótörvények összeállításában pedig kultuszminiszterként semmilyen érdemi szerepe nem volt. Ugyanakkor kemény hangú, bátor levelet írt Veesenmayernek, a hitleri helytartónak az 1944. március 19-i náci bevonulás után. A volt honatya bízik benne, hogy a tények alapján a bíróság megállapítja: Hóman Bálintot az Akadémia jogszerűen sosem zárta ki tagjai közül.