A magyar lakosság mindössze egyharmada végez aktív testmozgást, ők viszont naponta átlagosan mintegy másfél órát sportolnak. Sokan a futást preferálják leginkább, a szakemberek szerint viszont érdemes lenne körültekintőbben megtervezni az edzésprogramjukat. Az amatőr sportolók túlnyomó többségének ugyanis fogalma sincs arról, hogy milyen terhelést bír el a szervezete.
A LifeLike Egészségügyi és Mozgásdiagnosztikai Központ felmérése szerint a megkérdezett 1500 hobbifutónak mindössze 20 százaléka volt sportorvosi, diagnosztikai vizsgálaton, és a kérdésre válaszolók több mint fele nem veszi komolyan a bemelegítést és a nyújtást sem, a legtöbben mindössze egy-két percet szánnak rá.
Így hiába róják lelkesen a köröket, hamar megüthetik a bokájukat azok, akik a tudatosság helyett megérzéseikre hivatkoznak az edzés során. Főleg ha nem vesznek tudomást szervezetük jelzéseiről, és túlfeszítik a húrt: a rendszeresen futók hetven százalékának volt már valamilyen sportsérülése, és az érintettek többsége 50 éves kora felett nagy valószínűséggel kénytelen lesz más sportot választani.
– Remek ötlet, ha valaki sportként a futást választja, hogy megőrizze az egészségét, javítsa fizikai állapotát, arra viszont kevesen gondolnak, hogy akár árthatnak is maguknak: a lelkes kezdőknél például gyakori a túledzés, azaz amikor valaki többet fut annál, mint amennyit a saját fizikális állapota, erőnléte megengedne. Az is előfordulhat, hogy valakinek a testi adottságai, egészségi állapota miatt nem a futás a legideálisabb mozgásforma. Mindezek figyelmen kívül hagyása sérüléshez, mozgásszervi panaszokhoz vezethet, pedig egy előzetes diagnosztikai felméréssel a problémák könnyen megelőzhetők lennének – fogalmazott Török Krisztina, a LifeLike orvosa.
A rossz technika miatt maradandó sérülést is szerezhetünk
Fotó: Bach Máté
Fontos lenne odafigyelni: egy-egy súlyosabb sérülés után a felépülés, illetve a mozgásszervi panaszok gyógyulása akár fél évet is igénybe vehet. Az ilyen problémák arra is visszavezethetők, hogy rossz technikával futunk.
– Jellemző, hogy ezek a rossz beidegződések az életkor előrehaladtával egyre inkább érezhető hatást gyakorolnak a testre: fájó végtagok, nehezen hajló ízületek, mozgásszervi panaszok jelzik ezt. A mozgás örömét visszanyerni sokkal több befektetést igényel, mint preventív, megelőző szemlélettel, akár szakember segítségével a jó gyakorlatot kialakítani – részletezte Török Krisztina.
A sportorvosok, edzők és mozgásterapeuták szerint azért senkinek nem kell kidobnia a futócipőjét, de érdemes körültekintőbben kiválasztani, mi az, ami a testünknek a legideálisabb edzésforma. Mielőtt fejest ugranánk, ajánlott egy általános orvosi és egy terheléses, komplexebb vizsgálattal indítani, valamint egy gyógytornásszal konzultálni, hogy tudjuk, mennyit bír el a szervezetünk, mi az alap, amivel dolgozhatunk, és mi a következő lépés.
Amennyiben a futás az a sport, amelyet a leginkább élvezünk, kérjük ki egy erőnléti edző segítségét, aki a maratonról szőtt álmainkat kellőképp megalapozza a megfelelő izmok megerősítésével. Ha pedig kiderül, nem ez a legkedvezőbb nekünk, még így is több száz mozgásforma közül választhatunk.
