– Nem sokkal azután, hogy 313-ban a Római Birodalomban mindenkinek engedélyezték a szabad vallásgyakorlást, hivatalos ünneppé nyilvánították Jézus születését. A keresztények azóta karácsonykor minden évben megünneplik, hogy Isten a földre küldte a fiát. Mennyit változott az ünnep megítélése az eltelt évszázadok alatt?
– A karácsony nekünk, hívőknek Jézus születésének ünnepe ma is. Több mint ötszáz próféciát olvashatunk az Ószövetségben Jézusról, a Megváltóról. Mikeás próféta, aki több mint hétszáz évvel Jézus születése előtt élt, így jövendölt: „Betlehem, bár a legkisebb vagy Júda nemzetségei között, mégis belőled származik az, aki uralkodni fog Izráelen; akinek a származása eleitől fogva, öröktől fogva van.” Bár lehetetlennek tűnt, Augusztus császár birodalmi parancsa miatt József és Mária Názáretből a 120 kilométerre lévő Betlehembe zarándokolt, és oda született a Megváltó, ahová azt Isten prófétája előre megmondta. Ilyen világtörténelmi eseményt ünnepelünk karácsonykor. Nagyon sokan mit sem tudnak erről, nekünk mégis Jézus érkezése a nagy csoda.
– Mi a karácsony igazi értelme?
– A teremtés óta nagyobb hír nem volt a világon annál, ami karácsony éjszakáján hangzott el a betlehemi mezők felett: „Ne féljetek, mert hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: megszületett a Megváltó Dávid városában.” Azért ez a legnagyobb hír, mert minden embernek két olyan megoldatlansága van, amelyre ha nem kap segítséget, nem lehet áldott, békességesen boldog földi élete, sem örök élete. Jézus hozta a megoldást!
– Milyen problémákat orvosolt Jézus születése?
– Az egyik nagy megoldatlanságunk, hogy mindnyájan bűnbatyuval érkezünk a világra. Az újszülött „batyujában” egyetlen bűn sincs, de elkezdi gyűjteni. S ha felnőttkorunkra csak évi ezer bűn kerül a batyunkba, akkor még „kisangyalok” vagyunk. Jézus azonban azért jött a világra, hogy minden bűnünk büntetését magára vegye. A bűnök egyetlen megoldása: a bocsánat. De bocsánatot csak az adhat, aki a büntetést átvállalja tőlünk. Ezt egyedül Jézus tette meg! Életünk másik nagy megoldatlansága: a megromlott természetünk. Mindnyájunkat átjár ez a romlottság, önzők vagyunk, irigykedünk, tetőtől talpig ez jellemez bennünket. Jézus erre a megváltatlan állapotra is megoldást adott, mert a kereszthalálával és feltámadásával megváltott minket. Aki befogadja őt, annak örök élete lesz, egy új természetet kap a régi mellé. Éppen ezért látnunk kell, hogy a karácsonyi idill csak a húsvéttal együtt értelmezhető.
– Az emberek hosszú ideig kizárólag Krisztus születését ünnepelték karácsonykor, de később ez megváltozott. Mikorra tehető az ünnep elvilágiasodása?
– A felvilágosodástól megindult egyfajta Isten nélküli gondolkodás. Ebben sajnos megvolt az egyház felelőssége is. A középkorban az egyház olyan módon „ült rá” a tudományra, a művészetekre, és tört hatalomra, hogy a lényeg háttérbe szorult. A „Jézus-mozgalomból” nagyüzem lett, és olyan egyházi élet folyt, ami Krisztus tetszésével nemigen találkozott. Ennek hatására is kopni kezdett az emberek Istenbe vetett hite. Egyre többen úgy gondolták, hogy nincs Isten, és ha van is, akkor se szóljon bele az életükbe. Az ünneplés is ennek megfelelően változott meg. Egy darabig a tradíciók őrzése még ment, de aztán terjedt az a gondolkodás, amibe nem fért bele az Isten és a hit, a szekularizáció egyre terjedt. Ez az egyház életében is nyomot hagyott, mert a külsőségek maradtak, de a belső tartalom sok helyen egyre inkább elvesztette az erejét. Fontos megjegyeznünk, hogy az egyház életében mindig voltak, akik élő hittel ragaszkodtak Jézushoz és követték őt.
– Emiatt ma már keresztény és világi karácsonyról is beszélhetünk?
– Igen, és e kettőnek mindenféle változata létezik. Van, ahol a hit már nem fontos a családnak, de azért karácsonykor még elmennek istentiszteletre, éjféli misére. Teszik ezt annak ellenére, hogy nem gyakorló hívők, esetleg egyáltalán nem is hisznek Istenben.
– Mit ünnepelnek a nem hívők karácsonykor?
– Ők a család vagy a szeretet ünnepének nevezik a karácsonyt. S valóban igaz, hogy erre a néhány napra komoly „fegyverletételek” történnek, akár egy családon belül is. Az emberek érzik, hogy ilyenkor félre kell tenni a veszekedést. Olvassuk, hogy még a háborús felek is megölelték egymást a fronton, és együtt énekeltek karácsonyi énekeket. Ne felejtsük el azt sem, hogy a karácsony hatalmas üzleti vállalkozássá lett. Ez nagyon erősen befolyásolja az ünnepi előkészületet és magát a karácsonyt is. Egyre hamarabb jelennek meg az árusok, és a biznisz igyekszik mindent betölteni.
– Ezek szerint talán a nem hívők is érzik a karácsony eredeti üzenetét, csak nem tudják kódolni azt maguknak?
– Igen, mert Isten szeretete nemcsak a hívőknek, hanem az egész világnak hozott ajándékot. Jézus születése kihatással van mindenkire. Éppen ezért különböztetjük meg az általános és a különleges kegyelem fogalmát. Mert az eső esik mindenkire, mindenütt teremnek a növények, és az isteni gondviselés működik. A különös kegyelem Jézus megragadása, befogadása, a vele való élet.
– Jellemző, hogy karácsonykor sokkal többen járnak templomba, mint az évközi vasárnapokon. Miért van az, hogy aki Jézus születésnapján fontosnak érzi az istentiszteletet, a szentmisét, a többi vasárnap elmarad a templomból?
– Az emberi lélekben ott van a szomjúság a transzcendensre, ösztönösen vágyunk áhítatra, tisztulásra. Ezért tud az ezoterika is ennyire teret nyerni, ami ellen mi, lelkipásztorok is harcolunk, mert démoni erőket mozgat meg. Egy-egy ilyen ünnep is alkalmat ad egy bizonyos katarzisra, és ez számít az embereknek. De csak olyan szinten, hogy szeretnének egy kis tüneti kezelést. Amíg nem ismeri valaki a lényeget, addig nem is vágyik többre. Persze mi, keresztények, keresztyének legyünk alázatosak és nem nagyhangúak, mert mi is sok botlást követünk el, máskor pedig a nem hívőktől kapunk nagyon komoly gesztusokat, segítőkészséget. Akkor is, ha ők még nem értik az élő hit lényegét.
– Már csak emiatt is nagyon nem mindegy, hogy a keresztény egyházak papjai, lelkipásztorai mennyire felkészülten lépnek a hívek elé a karácsonyi miséken, istentiszteleteken. Egyetért ezzel?
– Ez valóban nagy felelősség. De az a tapasztalatom, hogy nem az ünnep a legalkalmasabb a misszióra, emberek hitre segítésére. Ilyenkor sokféle érzés, gondolat, feladat köti le az embereket. Nem annyira alapvető életkérdésekre várnak feleletet, mint inkább ünnepelni szeretnének.
A fasori egyházközség óvodásai között is otthonosan érzi magát a lelkipásztor
Fotó: Mirkó István
– Ami a karácsonyi előkészületeket illeti, sokan mondják, hogy az év végi hajtás közepette nehéz ráhangolódni a karácsonyra. Ez kifogás vagy magyarázat?
– Ha az elcsendesedés idényjellegű akció, akkor az nem nagyon működik, már csak a hajtás miatt sem. Sokan vannak, akik azt mondják, hogy csak ezen az ünnepen is essünk túl, mert az előkészületek mindent felemésztenek. Éppen ezért nem tudom elképzelni, hogy egy átlagember éppen karácsony előtt naponta, órákra el tudna csendesedni. Ez jó gondolat, de a gyakorlatban nem lehet kivitelezni.
– Hogyan tudjuk akkor készen várni Jézus születésének ünnepét?
– Azok tudják készen várni, akik egész évben vele próbálnak élni, és akiknek napi kérdés az elcsendesedés. Közülük sokan vannak, akik naponta húsz-harminc perccel korábban kelnek azért, hogy reggeli csendességet tudjanak tartani. Ők este is megtartják a csendes imádságukat, akkor is, ha a munka dandárja van. Akinek ez rendszeres, annak adventkor is megvan a lelki készenléte. Nekik a karácsony nem egy nagy csönd utáni hurráünnep, az ő életükbe szervesen illeszkedik Krisztus születése.
– Általános jelenség, hogy évről évre egyre több és drágább ajándékot vásárolnak az emberek karácsonyra. Valóban ettől lesz teljes az örömünk?
– Akik mélyebben élik át a karácsonyt, azok szolidabban ajándékoznak, mert nekik a tartalom jelent nagyon sokat. Másoknak muszáj valamivel kitölteni az űrt, és ők inkább az ajándékozásra koncentrálnak. Ez azonban egy pótcselekvés ahhoz képest, ami a karácsony lényege.
– Magyarországon ma félelem nélkül készülhetünk az ünnepre, és előzőleg nyugalomban látogathattuk a karácsonyi vásárokat. Több nyugati országban azonban a hatalmas biztonsági készülődés ellenére is történtek súlyos támadások. Felfogják az emberek Magyarországon, hogy mekkora kincset őrzünk?
– Én felfogom, az biztos, mint ahogy azt is, hogy sokan gondolkodunk így, de ezt erősíteni is kell, mert valóban óriási kincsről van szó. Az Úr különleges időszakot adott magyar nemzetünknek. Amikor az alapdolgok – a házasság, a család, a haza, a hit és a nemzet – hangsúlyossá lesznek, akkor ezek mint megtartó közegek erősítenek és jó irányba visznek. Általánosítani mindig veszélyes, de az utóbbi évek politikai eseményeiben meglepetéssel érzékeljük a nyugati országokban, hogy már nemcsak az érdekelt politikusok, hanem a mindennapok embere sincs igazán úgy képben, mint mi itthon. De számunkra se valamelyik politikai párthoz vagy vezetéshez való lojalitás kérdése, hogy kit támogatunk, hanem az Urunknak való engedelmesség alapján döntünk. S ha szavazunk, akkor az alapkérdéseket hangsúlyozzuk a Biblia alapján. Isten országa párt ugyan nincs, de amelyik erő legjobban megközelíti az evidenciákat, a házasság, a család, a nemzet, a hitközösség erősítését, és a gyakorlatban is aszerint politizál, azt támogatnunk kell. Itt élünk, és ahogyan felelünk a családunkért, ugyanúgy a nemzetünkért is. Isten iránti nagy hálával vesszük, hogy ilyen időket élünk mi, magyarok, és imádkozunk is a vezetőinkért. Kérjük, hogy Isten áldja meg őket, és vezesse a gondolkodásukat az élet irányába.
– Akik ismerik önt, azt mondják, hogy nagyon sikeresen nyitja meg a szíveket Isten előtt. Mi a titka?
– A titkot abban látom, hogy az én szívem megnyílt a Betlehemben született Jézus előtt, akiről kisgyermekkoromtól fogva hallottam, de csak később értettem meg, hogy ő nekem is megváltóm és szabadítóm. Letettem a kezébe az életemet, kértem a bűneim bocsánatát és azt, hogy ő vezessen és irányítson. Így lettem református lelkipásztor. Most, nyugdíjas éveimben is járom a Kárpát-medencét, hogy hirdessem Jézus örömhírét.
– Az evangelizáció, Isten szolgálata mellett időnként szüksége van pihenésre is. Mivel kapcsolódik ki?
– Nyugdíjas időm nagyobb részét családom körében, elsősorban a feleségemmel töltöm együtt. Jut idő pihenésre. Mivel kisgyermekkorom óta szeretem a sportot, mérkőzéseket nézek a televízióban, olvasok, rejtvényt fejtek. Három gyermekünk van, önállóak, régóta családosak. Velük is tartjuk a kapcsolatot, legfrissebb örömünk nyolc hónapos kisebb unokánk.
