Az amúgy rangos fesztivál akkor már régen véget ért, így vélhetően nem most írta ki az ablakba kihelyezett táblájára az egyik vendéglátós. Tegyük hozzá, a Sound a fiatalok körében is igen népszerűvé tette a nevezett települést. Ennek azonban nem mindenki örül igazán, és nem csak a legutóbbi, halállal végződött szomorú esemény miatt.
– Ilyenkor elég nagy a felfordulás, az is előfordul, hogy reggel idegenekkel találkozol a kertedben – mesélte egy Németországból visszaköltözött helyi lakos, akinek több nyaralója is van. – Higgye el – magyarázza –, nem kellemes érzés hívatlan vendéggel találkozni a saját birtokunkon. A fesztivál alatt az is megeshet, hogy valakinek az úszómedencéjét is igénybe veszik ilyenkor – persze kérés nélkül. Kár több rossz szót ejteni az eseményről, amely mindettől függetlenül neves előadókat csábít az országba.
Zamárdi az utóbbi időben valóban felkapott hely lett. Ezt az ingatlanközvetítő irodák is alátámasztják. A Magyar Idők is megírta, hogy jelenleg Balatonfüred, Siófok és Keszthely a legkeresettebb a tó környéki ingatlanpiacon. Ezek mögött sorakozik némileg leszakadva Zamárdi és Balatonalmádi. Aki az árakra is kíváncsi, annak nem árt tudnia, hogy azok most a déli part Siófokhoz közeli településein ugrottak meg. Zamárdiban például átlagosan 370 ezer forintot kérnek négyzetméterenként. Tegyük hozzá: a vízparti, jó állagú épületek ennél jóval többe kerülnek.
Aki pedig végigsétál a település utcáin, azt is láthatja, hogy ilyenekből sincs hiány. Csodálatos paloták nőttek ki a földből az elmúlt néhány évben, az ember nem győzi feltenni a kérdést: vajon kinek és miből telhetett olyan nyaralókra, amelyet lakóháznak is szívesen elfogadnánk? Természetesen nem csengettünk be egyik kacsalábon forgó ingatlanba sem, így a kérdés költői marad. Igaz, az tudható, hogy sokan befektetési céllal vesznek vagy éppen építenek házat a Balatonnál is.
Zamárdiban is sok a kiadó nyaraló, egy partközeli emeletes házat naponta mintegy negyvenezer forintért lehet kibérelni. Elsőre ez soknak tűnik, de ha a család több tagja összefog a közös nyaralásért, akkor a költségek is megoszthatók. Ha ez összejön, már csak azért kell drukkolni, hogy az idő is jó legyen. Nem árulok el újdonságot azzal, hogy Magyarországon vízparti üdülést tervezni kicsit lutrinak számít. Sokan jártak pórul, akik pont olyan hétre időzítették a pihenésüket, amikor szeles, esős idő mosta el a jól megérdemelt nyaralást. Ottjártunkkor, július végén szerencsére ragyogó, 30 fok körüli meleg volt.
Nyaralókból nem volt hiány, a vendéglátósok sem panaszkodhattak. Persze nem mindenkinek egyformán alakul a szezonja. Zamárdiban hagyományosan egy olasz étterem viszi a prímet, amelyről azonban ma már nem csak dicsérőleg beszélnek. Van, aki azt állítja, hogy a minőség a mennyiség rovására ment. Mi nem jártunk pórul az étellel, ám azt csak a borravalóval megtoldott számla kifizetése után vettük észre, hogy a szervizdíjat eleve felszámolják, azaz ezt duplán fizettük ki. Erre nem árt odafigyelni, megeshet, hogy más étterem is él ezzel a lehetőséggel.
Zamárdinak – és a déli partnak – nagy előnye, hogy alacsony a vízállás. Ennek leginkább a kisgyermekes családok örülnek, bár a mostani szezonban a korábbi évekhez képest mintha valamivel magasabban lenne a szint ezen a szakaszon is. Nem annyira, hogy a partközeli szakaszon ne érjen le a kisebbek lába, így csak arra érdemes vigyázni, hogy a víz alatt rejtőző kövek ne vágják el a lábukat.
A kellemes időjárásba néhány szelesebb nap is belefér, ilyenkor ki lehet élvezni a Balaton hullámait, amelyek persze koránt sem akkorák, mintha tengerben fürdenénk. A szörfösöket természetesen ez egyáltalán nem zavarja, ilyenkor színes vitorláikkal ők uralják a „terepet”. Annak, aki ilyenkor sem szörfözni, sem fürdeni nem szeretne, érdemes kirándulnia. Mi Tihanyt választottuk.
A kompok közlekedésére egyáltalán nem lehet panasz, nyolc perc alatt teszik meg az utat Szántód és a félsziget között, szinte várakozni sem kell. Mi, két kisgyermekkel, gyalogosan léptünk a hajó fedélzetére. A két felnőttjegy ára 1200 forint volt, hatéves korig a gyerekek ingyen utazhatnak. Nem terveztük, de átérve a túloldalra megláttuk a vonatnak látszó kisbuszt, amely az utána kötött kocsijaival szállítja a kikötőből Tihany centrumába az utasokat. Ez sem túl drága, egy felnőttjegy 400 forintba kerül. A lurkók után itt sem fizettünk, noha a gyerekjegy ára a kiírás szerint 300 forint.
A felszállásnál egyébként érdemes résen lenni, mert nagy a tülekedés. A kisbuszok félóránként közlekednek, ez elegendő idő arra, hogy addig kisebb tömeg gyűljön össze a megállóhelyen. Ha pedig a vonat beérkezik, elindul a roham! Szinte kilökik a helyéről az éppen akkor érkezőket, így az erőszakosabb turisták csaphatnak le elsőként a helyekre. Aki lemarad, az vagy megvárja a következő kört, vagy gyalog indul útnak. Két lábon sem lehetetlen felérni a csúcsra, mintegy félórás sétával már ott is lehetünk a tihanyi apátságnál. Útközben alaposabban meg lehet nézni a domboldalba épített, a helyre jellemző tipikus ingatlanokat, pincéket, amelyek közül rengeteg eladó.
Tihany központja tetszetős, a kisvonat a Mádl Ferenc téren áll meg. A hely szelleme mit sem változott az elmúlt években, továbbra is Magyarország egyik turistaparadicsoma. A Balatonra nyíló kilátás pedig valóban megér egy misét, ha már ott járunk, semmiképpen se hagyjuk ki.
Kicsi, a vize olykor kevésbé meleg, de a mienk. Aki az idén valamelyik tenger helyett a Balatont választja, és még az időjárás is kedvező lesz, valamint előre feltérképezi, hogy hol érdemes étkeznie, akkor a csapdákat is kikerülve kellemes körülmények között kapcsolódhat ki.