Irinkov D. Mihály ügyvéd elmondta, hogy a harmadrendű vádlott a migránsok szállítását kísérte, amire rossz anyagi körülményei és a munkanélküliség vitte rá. Felvezetőként mindössze a rendőrség jelenlétét figyelte, a szervezetben betöltött, mindvégig alárendelt szerepéből adódóan a szállított emberek létszámáról, a járművek állapotáról nem tudott semmit.
Az ügyvéd szerint védence „nem hagyta volna meghalni az embereket, ha tudja, hogy életveszélyben vannak”.
A bolgár férfi vallomásaiban tagadta, hogy a szervezetbe bárkit is beszervezett volna, vagy bárkinek is utasításokat adott volna.
A nyolcadrendű vádlott egy szállításban vett részt sofőrként. A határhoz érve a bolgár származású férfi maga jelentette a hatóságoknak a migránsok jelenlétét. A rendőrök az intézkedést követően szabadon engedték a férfit, aki Németországban vállalt munkát, itt érte később az európai elfogatóparancs.
A harmad- és nyolcadrendű vádlott közös ügyvédje a legenyhébb büntetés kiszabását indítványozta védenceinek. Azt kérte, hogy a bíróság emberölés helyett halálos tömegszerencsétlenséget okozó közúti veszélyeztetésben, és embercsempészésben mondja ki bűnösnek a harmadrendű vádlottat.
A tizenegyedrendű bolgár állampolgárságú vádlott védője, Szép Árpád Olivér szerint határozott különbséget kell tenni a vádlottak szerepe, és ezáltal büntetőjogi felelőssége között. Védence esetében, aki egy alkalommal szállított migránsokat, méltányos és arányos börtönbüntetés kiszabását indítványozta.
A tizenkettedrendű vádlott védője, Felsőeőri-Paál Gabriella szerint afgán származású védence ellen mindössze a vádlott-társak terhelő vallomásai szólnak. Véleménye szerint nincs bizonyíték arra, hogy Szerbiában pakisztáni bűntársával megszervezte a migránsok Magyarországra juttatását, és arra sincs, hogy védence a bűnszervezet hierarchiájában a felső szinten állt.
Kiemelte, a férfit korábban nem gyanúsították meg Magyarországon. Miután tanúként kihallgatták, ismeretlen helyre távozott, így önhibáján kívül nem tudott élni a védekezéshez való jogával.
A tizenharmadrendű vádlott védője, Baji Éva arról beszélt, hogy a bolgár állampolgárságú férfi két alkalommal vett részt a szervezet tevékenységében: egyszer kísérőként, egyszer pedig sofőrként. Védence állítása szerint ezekre a másodrendű vádlott bezárással, veréssel, illetve családja fenyegetésével vette rá, a második szállítás után azonban visszatért Bulgáriába. Az ügyvéd a sértettek felelősségéről is beszélt, akik önszántukból vállalták a zsúfolt körülmények közötti utazást.
A tizennegyedrendű vádlott ellen távollétében zajlik a tárgyalás. A bolgár férfi egy alkalommal vett részt az embercsempészetben. Mindkettőjükre méltányos börtönbüntetés kiszabását kérte közös védőjük.
Az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában valamennyi vádlott részvétét fejezte ki a 71 ember halála miatt.
Az elsőrendű vádlott úgy fogalmazott, ha feláldozhatná magát, hogy az elhunyt emberek életre kelljenek, megtenné. Hangsúlyozta, soha nem volt könyörtelen, rossz ember, és nem kívánta senki halálát. Mint mondta, bűneit mélységesen megbánta, és ha valaha szabadlábra kerül, az emberiség segítségére lesz.
A másodrendű vádlott arról beszélt, hogy vádlott-társaival azért jöttek Magyarországra, hogy családjuknak megélhetést biztosítsanak, nem azért, hogy embereket tegyenek tönkre. Hangsúlyozta, sajnálja, hogy nem volt jelen a szállításnál, és így nem állíthatta meg személyesen a kamiont, de mint mondta, telefonon többször is azt kérte, hogy társai nézzék meg, miért hangoskodnak az emberek.
A harmadrendű vádlott vétkesnek nevezte magát az embercsempészetben, de mint kiemelte: „nem vagyok gyilkos és terrorista, és nem gondolom, hogy egy gyilkos segítője vagyok.” Kísérőként azt gondolta, hogy a kamionból kiszűrődő dörömbölés a különböző nemzetiségű és vallású emberek vitájából, verekedéséből ered.
A negyedrendű vádlott azt állította, hogy a kamiont vezetve semmi más nem vezérelte, „csak el akartam őket vinni oda, ahova el akartak jutni”. Mint mondta, a korábban tapasztaltak alapján nem volt tisztában azzal, hogy ilyen katasztrófa megtörténhet.
Az ötödrendű vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában azt emelte ki, hogy autókereskedőként mindig törvénytisztelő emberként üzletelt, és továbbra is úgy látja – utalva vádlott társaira -, hogy „nincs arra semmilyen bizonyíték, hogy ezekkel együtt lógtam”.
Valamennyi további vádlott elmondta, hogy megbánta, amit tett, és a lehető legenyhébb büntetés kiszabását kérték.
Az eljárás június 14-én ítélethirdetéssel folytatódik.