A szociológiatudomány kandidátusa, az MTA tudományos főmunkatársa a 168ora.hu vélemény rovatában elkövetett rémisztően kaotikus írásának apropója a „…sehonnan sehova nem vezető kisvasút…” ügye.
Célpontja a rosszul teljesítő Inge Gräßle, az OLAF meg a „többi uniós intézmény”, amelyek nyilván mind-mind személyesen Orbán Viktor zsebéből kandikálnak ki, hisz nem találnak kivetnivalót ott, ahol nincs, pedig őfelsége Vásárhelyi Mária igen.
Írásából kapunk némi „történelmi” visszatekintést, hogy azután szélsebesen visszatérjen a megállapításhoz: „Olyan mankót kaptunk (mármint Magyarország – a szerk.), amelyet, ha majd kihúznak alólunk, megroggyan az ország.”
Miután így megijesztett bennünket a közgazdásszá vedlett szociológus, tovább elemzi a világgazdaság háború utáni helyzetét, majd felfedi a másutt bevált csodaszert, ami nálunk most nyilván hibádzik: Amerika szigorú tekintetét, ami szerinte az adott államokban lehetetlenné tette akkoriban a pénzek helytelen felhasználását, vagy ha mégis történt ilyen ott, akkor „végleg elsüllyed országuk és vele együtt ők (az adott állam elitje) is.”
Mit tagadjuk, kisvasúttól nemzetünk alkonyáig, ilyen kevés mondattal eljutni komoly teljesítmény.
Mindenki, aki olvassa, ijedjen meg vagy pánikoljon, mert hamarosan összeomlik az ország és elsüllyed, amiért – ki gondolta volna? – nem csak maga Orbán Viktor, de az EU is felelős!
Egy apró pontatlanságot azonban tegyünk helyre. A „sehonnan sehova nem vezető” Váli-Völgyi Kisvasút az Alcsúti Arborétum és a Pancho Aréna között közlekedik. Mindkettő igen látványos ahogy a Váli-Völgy is festői. Élmény minden ott eltöltött perc, nem csoda, hogy Inge Gräßle meglepődött a hazai ellenzék feljelentésének tényén.
Talán érdemes lenne Vásárhelyi Máriának is ellátogatnia néhányszor oda, hátha sikerül botcsinálta közgazdászból szociológussá visszavedlenie.