A lenyűgöző madárvilág a Hortobágyi Nemzeti Park élővilágának legnagyobb attrakciója. Az elmúlt évtizedekben több mint háromszáz fajt figyeltek meg a tavakon, így a halastórendszer Közép-Európa egyik legismertebb madárélőhelyévé vált. Legnagyobb termetű madarunk, a túzok egész évben fellelhető itt, míg tavasszal és ősszel a költöző madarak tízezrei pihennek meg a környéken: hatalmas daru- és vadlúdcsoportok vonulása figyelhető meg ilyenkor. Ritka ragadozó madarak, például a kerecsensólyom és a parlagi sas is feltűnik olykor a területen. A nyílt vízfelületek legtetszetősebb madara a kárókatona, a sekélyebb nádasokban pedig a bölömbika, a nagy kócsag, valamint a kanalasgém gázol.
A Tisza hortobágyi szakasza változatos élőhelyet kínál a halaknak is. Az itt előforduló ötvennél is több faj közül természetvédelmi szempontból kiemelkedőek a Kárpát-medencei őshonos fajok, mint például a magyar bucó. Érdekesség, hogy még a vízzel csak időszakosan borított területeken is majdnem mindig megtalálható néhány áradás során oda kerülő vagy a madarak által véletlenül behurcolt faj, mint például a kurta baing és a réti csík. A nemzeti park halastavaiból nem hiányzik az ország csak néhány részén élő, fokozottan védett vidra sem, amely annak ellenére az egyik legféltettebb állata a vizes területeknek, hogy vérszomjas halpusztító. Az egyek-pusztakócsi és kunkápolnási mocsárvilág és a mocsárrétek gazdag kétéltűlelőhelyek is: a vöröshasú unkán kívül szép számban képviselteti itt magát a pettyes gőte, míg a hüllők közül a vízisikló és a mocsári teknős fordul elő nagy gyakorisággal.
A nemzeti park legjellemzőbb élőhelyén, a száraz, füves pusztákon a leggyakoribb madár a fürj és a fogoly, a kopár szikeseken pedig egy madárritkaságunk, a szikipacsirta fészkel. A sziki őszirózsa és a sóvirág tarkította gyeptársulások változatos rovarvilágot is rejtenek. Az őshonos fajok mellett, mint például a hortobágyi gyászfutó, megtalálhatjuk itt hazánk legnagyobb pókfaját is, a szongáriai cselőpókot is. A kurgánok vagy kunhalmok löszpusztagyepein élnek a park legjellegzetesebb emlősfajai: az ürge, a menyét, valamint a hermelin.
Fontos megemlíteni a rideg állattartást is, amelynek bár jelentősége napjainkra visszaszorult, a régió legfontosabb gazdasági ága maradt. Az állattenyésztésnek ez a formája már elsősorban a génmegőrzést és az idegenforgalom élénkítését szolgálja. Emiatt tartják az ősi magyar szürkemarha-gulyán, a rackanyájon és a mangalicán kívül a magyar félvér lófajtákat, a parlagi baromfifajtákat, köztük a fodros tollú magyar ludat, valamint a magyar pásztorkutyákat, például a pulit, a kuvaszt és a komondort is.
Fénysorompóval a kérészek védelméért
A hidak fényei veszélyt jelentenek a rajzó kérészekre, mert elcsalogatják őket a víztől, és nem tudják lerakni petéiket – írta a napokban a National Geographic. Tavaly kísérleti jelleggel e rovarokat a megfelelő irányba terelő fénysorompót teszteltek több hazai folyón is, és a program várhatóan folytatódik. Idén a szokásosnál korábban indult a dunavirágok rajzása: július végén este Sződligetnél már tucatszám repültek a Dunában, illetve július elején a Rábán is volt egy nagy előrajzás. Az elmúlt években az Ipolyon és a Rábán augusztus elején, a Dunán pedig augusztus második felében, sötétedés után zajlott ez a látványos jelenség. (MI)