A Honvéd Vezérkar Tudományos Kutatóhelyének vezetője, aki az egyik szerzője annak kötetnek, amely az afrikai terrorista és szakadár szervezetekről szól, és rögtön a kiadást követően óriási érdeklődés középpontjába került. Nemcsak magánszemélyek, egyetemek, kutatóhelyek, szakmai testületek nyújtották be igényüket a könyvre, hanem maguk a titkosszolgálatok is.
Mint Besenyő János elmondta, a mű azért is hiánypótló, mert az Európai Unióban még sehol nem jelent meg olyan szakkönyv, amely olyan hatvannégy afrikai terrorista és szakadár szervezet felépítéséről és működéséről szól, amelyek azokon a helyeken találhatók ahol Magyarországnak komoly diplomáciai, gazdasági érdekei vannak, vagy ahol magyar békefenntartók, humanitárius szervezetek önkéntesei szolgálnak. Az ezredes elmondása szerint még így is az Afrikában működő szervezetek egy töredékéről tudtak csak részletesen beszámolni, hiszen legalább további hatvan kisebb-nagyobb szervezet létezik, olyanok, amelyekről még Európában nem is hallottak soha.
Működik ugyanakkor még vagy kétszáz különböző méretű milícia is, amelyek szintén uralnak egy-egy területet.
A könyv szerzői között katona, rendőr, egyetemi tanár, akadémikus, sőt bevándorlási szakember is található – mondta el Besenyő János. Az afrikai terrorista és szakadár szervezetekről szóló tanulmányok összefoglalják, ezek a szervezetek mikor, hogyan alakultak meg, milyen tevékenységet folytatnak, milyen az eszmerendszerük, mikor és milyen terrorcselekményeket hajtottak végre. Az ezredes a bevándorlásról szólva kifejtette: Afrikából sokan éppen a terroristák és a polgárháborúk elől menekülnek el, az olyan bukott államokból, mint például Szomália és Líbia. Egyiptomból, illetve a Közel-keletről is elindult egy exodus, igaz onnan az arab keresztények menekülnek az ISIS és más radikális iszlamista csoportok kegyetlenkedései miatt. A népvándorlásnak ugyanakkor vannak gazdasági okai is, például az elsivatagosodás, a termőföldek eltűnése. A darfúri konfliktus is eredetileg az élettérért, a legelőkért és a vízért folyó összecsapásokból indult el, amely nyomán közel 4 millió embernek kellett az otthonát elhagyni, és akik közül még sokan ma is menekülttáborokban élnek. Sok helyütt külső befektetők vásárolják fel a földet, és nem fogyasztásra szánt élelmiszert termelnek, hanem bioüzemanyagnak feldolgozott növényeket. A kisvállalkozások és a háziipar is tönkrement sok államban, az emberek nem tudnak megélni, belőlük lesznek a gazdasági bevándorlók – mutatott rá az ezredes. Egy dologgal azonban nem számolnak Nyugat-Európában: ha Németország korlátozás nélkül fogadja be a menekülteket, akkor ott lesz a kontinens legnagyobb létszámú muzulmán közössége. Ez viszont a szakértő szerint több szempontból is kockázatos, ugyanis az 1960-as években érkezett muzulmán migránsokat sem tudta Németország sikeresen integrálni a társadalomba. A muzulmánok közül nagyon sokan beilleszkedtek, de van egy szűk réteg, amely tényleg eleve rossz szándékkal érkezik.
Besenyő János legújabb tanulmánya szerint az európai országokban több olyan személyt is
befogadtak, akiket Egyiptomban, Marokkóban, Líbiában vagy más közel-keleti országokban halálra ítéltek terrorizmusért. Mivel oda nem küldenek vissza menekülteket, ahol halálos ítéletet hoztak ellenük, sokan közülük ideiglenes tartózkodási engedélyt, majd az állampolgárságot is megkapták. Ezt kihasználva viszont többen logisztikai bázisként használták Európát a korábbi országuk ellen. A bevándorlóknak álcázott szélsőségesek közül többen az őket befogadó államokban hajtottak végre merényleteket. Főként marokkói, palesztin, afgán, pakisztáni terroristák voltak az elkövetők, éppen ezért komolyan kell venni az ISIS fenyegetését, hogy a menekültek közé rejtve terroristákat küld Európába -hangsúlyozta az ezredes. Ezzel mindenképpen foglalkozni, kell, hiszen az egyik fő migrációs útvonal Magyarországon vezet keresztül – tette hozzá. Mint elmondta, Afrika legveszélyesebb terrorista szervezetei is kockázatot jelenthetnek. Például a könyvükben jellemzett egyiptomi Muzulmán Testvériség, a marokkói Iszlám Harcoló Csoport, az algériai Al-Kaida in Maghreb, a mali Anszer Dine, a nigériai Boko Haram a Közép-Afrikai Szeleka, a szomáliai Al-Shabab vagy az Úr ellenállási Hadserege Ugandában.