„Az anyagi forrásaink beszűkültek, forrásaink jelentős részét a vidéki irodahálózat és alkalmazottaik fenntartására fordítjuk. Anyagi tartalékaink kiapadtak, az áprilisi választás előtt felvett hitelek jelentős része még visszafizetésre vár” – olvasható abban az MSZP elnökének tulajdonított, nemrég kiszivárogtatott levélben, amely miatt a párt hamisításért és csalásért tett feljelentést.
A szocialisták szerint ugyanis a dokumentumra odahamisították Tóth Bertalan nevét. Az állítólag meghekkelt levélben az MSZP elnöke ahhoz kérte a választmány támogatását, hogy értékesítsék az ingatlanokat azokon a településeken, ahol van saját tulajdonuk, de a taglétszám nem éri el a harmincat. Ugyancsak eladósorba kerülne a Villányi úton lévő konferencia-központ is, amelynek árából Tóth szerint a pártnak valamikor valahol lenne egy saját, hatékony, fenntartható nagyságú központja.
A konferencia-központ dobra verésének ötlete különösen kellemetlen az MSZP júniusban megválasztott elnökére nézve. Lapunk ugyanis még a szocialisták tisztújító kongresszusa előtt úgy értesült, hogy a párt egykori pénztárnoka, a Népszava és a Vasárnapi Hírek tulajdonosa, Puch László annak eladását tervezi. Puch tagja az ingatlant tulajdonló pártalapítvány kuratóriumának, és mivel eladási szándéka az MSZP-ben korábban nem aratott osztatlan sikert, nagyon fontos volt neki, hogy régi mentoráltja, lekötelezettje, Tóth Bertalan legyen a szocialisták elnöke, aki nem állna az értékesítés útjába.
Tóth Bertalan szerint kell egy központ
Tóth azonban megválasztásakor nem győzte hangsúlyozni: nemhogy nem adná el az ingatlant, hanem azt tenné meg a párt központjának. – Ha egy párt országos szervezet akar lenni, akkor nem engedheti meg magának, hogy ne legyen székháza, márpedig az MSZP-nek évek óta nincs. A Villányi úti épület így fontos lehetőség. Egy nyitott központ teszi lehetővé, hogy itt működjön majd az elnökség, a választmány, itt találkozhassanak a polgárok a politikusainkkal – jelentette ki a Népszavának.
A Magyar Időknek név nélkül nyilatkozó elnökségi és választmányi tagok egyöntetűen állították, hogy nem találkoztak a Tóthnak tulajdonított levéllel, amelyet egyfajta zavarkeltésnek neveztek. Szavaikból viszont az is kiderült, hogy annak tartalma nem ismeretlen előttük. Megerősítették: Puch László már jó ideje el akarja adni a Villányi úti központot, amiben az MSZP előző elnöke, Molnár Gyula is partner lett volna. Ennek azonban nemcsak a párton belüli ellenállás, hanem az is akadálya volt, hogy egy kikötés szerint a konferencia-központban csak oktatási, képzési tevékenység folytatható. Ez a moratórium azonban tavaly decemberben lejárt – jelezték forrásaink.
Hatalmas hitelek súlya alatt roppant meg a baloldali szervezet, ezek közül a legnagyobb tétel a Jókai utcai központra (ez előtt mosolyog az őszödi szónok) felvett, svájcifrank-alapú, 800-1000 millió forintos kölcsön volt
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Több mint kétezer ingatlan köddé válik
Akár hamisítvány a Tóthnak tulajdonított levél, akár nem, tény: az MSZP harminc év alatt eltékozolta elképesztő méretű vagyonát, amelyet a rendszerváltás hajnalán elődjétől, az MSZMP-től örökölt – máig vitatott körülmények között. A Munkáspárt hivatalos honlapján közzétett adatok szerint az MSZMP összvagyona 1988 végén akkori áron 10,279 milliárd forint volt. Ebből az ingatlanok 7,6 milliárdot tettek ki, amelyek közül kiemelkedett a Központi Bizottság székháza, akkori pénzben 310 milliós értékkel, de 810 milliót ért az MSZMP 38 üdülője és vendégháza.
A párt bevételei ekkor 3,3 milliárd forintot tettek ki, ebből 1,5 milliárd csak a tagdíjakból származott. Az állam további 5,6 milliárdot adott költségtérítés címén, 5,9 milliárd pedig a pártvállalatok befizetéseiből származott. Az MSZMP pénzvagyona 1988 végén 879,8 millió forintra rúgott.
A Hamvas Béla kultúrakutató intézet szerint az állampárt kezelésében lévő 2641 ingatlan közül azonban 1990 nyarára mindössze 365 maradt az MSZP kezében. Bár az iratok szerint az MSZMP az ingatlanok egy részét felajánlotta közcélra, illetve néhányat átadott a Magyar Népköztársaságnak, ezek száma elenyésző volt.
Hogy mi történt a többivel? A Hamvas-intézet kutatása szerint az elvtársak mindent előkészítettek utolsó, 1989. októberi kongresszusukra, ahol a küldöttek egy szempillantás alatt döntöttek az MSZMP feloszlásáról, és az M betű elhagyásával kimondták az MSZP mint jogutód megalakulását. A pártvezetés ekkor arra kérte a kongresszust, járuljon hozzá, hogy „a párt kezelésében maradó ingatlanok azon részét, amely nem kerül átadásra a kormányzat részére, az érvényben lévő szabályok és törvényes rendelkezések szerint a párt működési feltételeinek biztosítása érdekében hasznosítsa […] Mindazok alapján szükségesnek tartja, hogy a párt kapjon kormányzati szintű garanciát arra, hogy a kezelésében maradó ingatlanok (épületek) kezelői jogát tulajdonosként gyakorolhatja.
Az átmentéshez az elvtársak a jól bevált módszert alkalmazták. Az MSZMP létrehozott több gazdasági társaságot, ezeken keresztül próbálta kijátszani, eltüntetni, de valójában megtartani a pártvagyont. Ugyanarra készültek, mint amire a privatizáció során a nagy állami vállalatokkal tették. Utóbbiakat kisebb részegységekre osztották, hogy a központi gyár csődbevitelével ezeken keresztül kilopják a pénzt. Az MSZMP ingatlanegyüttesét is így akarták szétosztani – a különbség annyi, hogy ebben az esetben a központi »vállalat«, azaz maga a párt nem ment csődbe, pusztán elveszített egy betűt, majd megnyerte a ’94-es választást” – összegzett tanulmányában a Hamvas-intézet.
Sosem sikerült elhitetniük, hogy a nemzeti értékek is fontosak számukra
Fotó: Éberling András
Ifjúkommunisták és kispajtások trükkjei
Hasonlóképpen járt el a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) is, amely 1989. áprilisi kongresszusán mondta ki a megszűnését. A küldöttek egy része már a következő napokban megalakította a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetséget (Demisz), amelyben vezető szerepet vállalt többek mellett Gyurcsány Ferenc, Varju László, valamint a Kulcsár-ügyből ismert Karl Imre. Rövid időn belül a KISZ bő hárommilliárd forintra értékelt vagyona – benne 77 ingatlannal – a Demiszre szállt. 2014 decemberében azonban robbant a hír, hogy a még papíron létező Demisz képviselője, Takács István elismerte, hogy szervezete nem jogutódja a KISZ-nek.
Takács vallomása – amely annak a pernek az iratai között lelhető fel, amelyet az ügyészség 2013-ban indított a szervezet megszüntetéséért – nem kevesebbet jelentett, mint hogy a KISZ több milliárdos vagyonának az államra kellett volna szállnia, nem pedig a Demiszre. Csakhogy ekkor enyhén szólva már késő volt: a nem jogutód Demisz sebtében, 1989. június 22-én 780 millió forintért eladta a Garam utcai KISZ KB-székházat a Magyar Hitelbanknak.
A pénzintézet tulajdonjogát a földhivatal 1989. június 30-án hipp-hopp be is jegyezte, ami azért fontos, mert egy nappal későbbtől törvény tiltotta a társadalmi szervezetek kezelésében lévő állami ingatlanok elidegenítését. Az ifjúsági vagyon eltüntetésének egyik legközismertebb esete a csillebérci úttörőtáboré volt, amelyet 1989 júniusában a Demisz és a KISZ hirtelen ingyen elajándékozott az úttörőszövetségnek.
Hogy az egyidejűség ne legyen feltűnő, mindkét oldalról részben mások szignálták a szerződéseket; mindez persze kapkodva zajlott. Elírták a helyrajzi számokat, valamint a tulajdoni lap sorszámát is. Június 27-én már el is elkészültek a szerződések, amelyeket 28-án bevittek a földhivatalba, 30-án pedig rá is vezették a tulajdoni lapra az új tulajdonost, a Magyar Úttörők Szövetségét. Az ok ugyanaz volt, mint a KISZ KB-székház esetében: a földtörvény július 1-jén hatályba lépő változása miatt a felek már nem hajthatták volna végre az ügyletet, ami akár örökre a feledés homályába veszett volna, ha az úttörőszövetség 1999-ben nem kínálja eladásra a tábort.
Az akkori, Deutsch Tamás vezette Ifjúsági és Sportminisztérium az elkótyavetyélés megelőzése érdekében tárgyalt is az úttörőszövetséggel, ám végül nem született megállapodás. A tárca ekkor előkereste és átvizsgálta az 1989-es okiratokat, 2000 nyarán pedig be nyújtotta keresetét a bírósághoz. A Fővárosi Ítélőtábla 2004-ben jogerős ítéletben mondta ki: érvénytelen volt Demisz és az úttörőszövetség közötti, a csillebérci úttörőtábor ingyenes elajándékozásáról szóló szerződés. Végül csak 2015 novemberében született jogerős ítélet arról, hogy az 1989-ben átjátszott csillebérci úttörőtábort a rajta álló vadászházzal együtt száz százalékban vissza kell adni az államnak.
Öröm a Jókai utcában 2009-ben. Fátylat a múltra?
Fotó: MTI/Kovács Tamás
Székházakból a földszintre
Az MSZP országos központja 2016 végén a párt egyik szűkös, erzsébetvárosi, földszinti irodájában rendezkedett be. A méltatlan állapothoz vezető út Gyurcsány Ferenc elnöksége idején kezdődött, aki megválasztása után nem is volt hajlandó beköltözni a Köztársaság téri régi székházba, mondván: az 1956-os események miatt rossz emlékeket idéz az elődpárt MSZMP központja. Bár Gyurcsány ekkor azt mondta, hogy a párt új székháza a VII. kerületi István utcában épül fel, az MSZP végül a Jókai utcai szakszervezeti központot vette meg.
A Köztársaság téri székházat az akkori sajtóhírek szerint 1,6 milliárd forintért adta el az MSZP és Puch László a Parkview Hotel Kft.-nek, amelyet egy ismeretlen ír cég tulajdonolt. A vételárból hivatalosan 950 millió forintot kaptak a szocialisták, 675 millió pedig Puch zsebét dagasztotta. Az új, Jókai utcai székházat az akkori hírek szerint 700 millió forintért vette meg az MSZP, de a párt nagyszabású, további százmilliós felújítást is végeztetett az épületen. A 2009-es beköltözésig tartó köztes időben a Gyurcsány-féle pártvezetés az akkori Moszkva térnél található business centerben bérelt magának 1300 négyzetméternyi területet.
A szép idők azonban hamar véget értek, 2015-ben már a Jókai utcai székház eladása volt napirenden. Ekkora vált egyértelművé, hogy a hajdanán elképesztő anyagi és vagyoni fölénnyel rendelkező MSZP durván eladósodott és hatalmas hiteleket nyög. Ezek közül a legnagyobb tétel éppen a Jókai utcai székházra felvett, svájcifrank-alapú, 800-1000 millió forintos hitel volt. Ehhez jött még az MFB-nél meglévő négyszázmilliós, kedvezményes pártingatlan-vásárlási céllal felvett kölcsön, valamint egy félmilliárdos folyószámlahitel az Ersténél.
Az ötszázmilliós folyószámlahitel fedezeteként ráadásul az MSZP pártingatlanjai szolgáltak. A párt akkori tájékoztatása szerint országszerte mintegy 150 ingatlanjuk volt még, köztük saját tulajdonú és bérelt is. Az MSZP vezetői hangoztatták: egyik ingatlantól sem akarnak megválni, bármilyen anyagi gondokkal is küzdenek. A Jókai utcai székházat végül 2016 februárjában sikerült eladni a Geoholdingnak és a Móra Könyvkiadónak.
A vételárról üzleti titokra hivatkozva nem adtak tájékoztatást a felek, de a Népszabadság akkori információi szerint hozzávetőleg 800 millió forintot fizettek az MSZP-nek, azaz nagyjából annyit, amennyiért annak idején megszerezték és felújították az épületet.
A MSZP elnökségében a Magyar Időknek júniusban azt állították, hogy most ősszel költöznek be a Villányi úti központba. Szavaik alapján viszont csupán pár tucat embert érintene a költözés a párt apparátusából, ami nem feltétlen a hosszú távú berendezkedésre utal.
Kovács László a Fideszt hibáztatja
A Magyar Idők megkeresésére egyedül Kovács László volt hajlandó a témában névvel nyilatkozni, igaz, az MSZP egykori elnöke semmiféle érdemi információval nem szolgált, ehelyett inkább a Fideszt bírálta. Kovács László leszögezte: mivel egyetlen vezető testületnek sem tagja, nincs információja a párt tényleges anyagi helyzetéről, és bár szomorúan veszi tudomásul, hogy az MSZP ilyen méltatlan helyzetbe került, állítása szerint ennek pontos okait nem ismeri.
Hangsúlyozta: amíg ő volt a párt elnöke, nem tudott olyan ügyről, amely a korrupciónak akár csak a gyanúját is felvetette volna, és szerinte ugyanez elmondható az MSZP kormányzásáról is. Hovatovább az egykori elnök a Fideszt támadta saját pártja legatyásodásáért. Kovács László ugyanis azzal magyarázta az MSZP súlyos anyagi gondjait, hogy szerinte pártja sosem jutott olyan vitatható törvényességű milliárdokhoz, mint a hozzá köthető vállalkozók által a Fidesz. Kovács ugyanakkor kitért arra, hogy bár egy párt működéséhez szükség van anyagi minimumra, legalább olyan fontos, hogy a vezetés megfeleljen a tehetség, a tudás, a tapasztalat, a teljesítmény és a tisztesség kritériumainak.
A szavazók ugyanis csak mindezek tükrében hiszik el, hogy egy párt kormányzóképes. Kovács László szerint ugyan egyelőre kevés idő telt el az MSZP legutóbbi tisztújítása óta, de a mostani vezetésről eddig pozitív tapasztalatokat szerzett. Ezek közül kiemelte, hogy az új vezetés vissza akar térni Horn Gyula örökségéhez.
A lapunknak név nélkül nyilatkozó többi veterán szocialista viszont jóval kritikusabb volt Kovácsnál, és szégyennek nevezték, hogy a párt mára ilyen anyagi helyzetbe került. Mint egyikük fogalmazott, az MSZP-nek ma székház és vagyon helyett „csak pucér segge van”. Bár forrásaink szerint a vagyonvesztés és az eladósodás már a párt 1994–1998 közötti pénztárnoka, Boldvai László idején elkezdődött, mégis egyöntetűen Puch Lászlót és Gyurcsány Ferencet tették felelőssé a jelenlegi helyzetért.
– Minden a Köztársaság téri székház eladásával kezdődött, amelynek ötlete Puchtól származott, Gyurcsány pedig felkarolta azt. Ők ketten vették el azt a helyet, ahol lehetett találkozni, kapcsolatot tartani a szimpatizánsainkkal, az emberekkel. Sok öreg motoros ezután hagyta el az MSZP-t – mondta az egyikük. Szerinte Puch Lászlót nem a párt, hanem csak a pénz érdekelte, és mindig meg tudta magyarázni, hogy mit miért kell eladni annak érdekében, hogy az MSZP működhessen. Végül azonban mindig ő járt jól, hiszen a Köztársaság téri székház eladásából is hasznot húzott, és végül a Jókai utcai székház is az érdekeltségébe tartozó céhez került, amiből neki, nem pedig a pártnak van bevétele.
Forrásaink szerint a Villányi úti központot csak a jövő évi EP-választásig nem merik majd eladni, utána viszont szinte biztosan pénzzé teszik a MSZP utolsó, komoly értékkel bíró családi ezüstjét. Ezután pedig már egyetlen kérdés marad: a befolyt összeg valóban az MSZP megerősödését szolgálja majd, vagy ismét kézen-közön tűnik el?
A munkavállalók helyett saját érdekeiket védték
Hamar felvette az új idők ritmusát az MSZMP irányítása alatt álló Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) is, amelyből 1990 márciusában jött létre a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ). A SZOT mintegy 4,2 milliárdos vagyonnal rendelkezett, amelyben megyei székházak, hotelek, üdülők, sőt öröklakások is szerepeltek. Az ugyancsak köztes utódlási viszonyok közepette az MSZOSZ-re szállt a SZOT-vagyon 90 százaléka, az újonnan alakult szakszervezeti szövetségek annak csupán a tíz százalékához jutottak hozzá.
Az MSZOSZ nem tétlenkedett, a jól bevált módszer szerint Frohburg Union néven pénzügyi részvénytársaságot alapított, amelyre 1991-ben egy-két nap alatt másfél milliárd forint értékű szakszervezeti ingatlant ruházott át, köztük 675 millió forintért a Dózsa György úti központot. Később a Fővárosi Főügyészség kérésére a bíróság megállapította, hogy az MSZOSZ nem tulajdonosa az ingatlanoknak, így nem is adhatta el ezeket a Frohburgnak. Az 1992-es munka törvénykönyve alapján végül mégis az MSZOSZ-é lett a Dózsa György úti központ, amelyet a konföderáció 1999-ben csaknem egymilliárd forintért adott el a Duna Plaza-csoportnak. Az MSZOSZ ezek után évekig egyik tagszervezete, a Vasas Szakszervezet Magdolna utcai székházában húzta meg magát, végül másik tagszervezete, a Bányászszakszervezet Városligetben található székháza felét vásárolta meg, máig ismeretlen kondíciók mellett.
1999-ben túladtak az MSZOSZ-székházon is – a tagok megkérdezése nélkül
Fotó: MTI/Bogár Lajos
Mindeközben számos szakszervezeti üdülő vándorolt gyanús körülmények között magánkézbe. Az egyik legismertebb eset éppen a néhai Paszternák Lászlóé, a Vasas Szakszervezetek Szövetségének elnökéé volt, aki bennfentes információk alapján 1996-ban megvásárolta a szövetség balatonlellei üdülőjének eladásra szánt részét. Paszternák egyszerűen eldózeroltatta a telken lévő faházakat, és a szomszéddal közösen felépített egy ötszáz négyzetméteres magánpanziót. „Megtehettem volna, hogy egy cég neve mögé rejtőzve veszem meg az ingatlant, ám én úgy gondoltam, saját nevemen jelentkezem, úgy a tisztességes” – magyarázta akkor Paszternák László. Az ilyen és ehhez hasonlóan „tisztességes” üzleteknek köszönhetően az Állami Számvevőszék már 2000-ben arról számolt be, hogy az egykori SZOT-vagyon kezelésével megbízott Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványt addigra 2,4 milliárd forintos kár érte.
