Botka László lemondásával kormányfő-jelölt nélkül maradt a felmérések szerint épp hogy a parlamenti küszöb felett tengődő Magyar Szocialista Párt. Azt mindenki magában eldöntheti, sajnálja -e az egykori állampárt jogutódjának vergődését, ám egy biztos, mókás napoknak, heteknek nézünk elébe.
Emlékezhetünk, amikor közel három éves huzavona után az addigra többszörösen megbukott Gyurcsány Ferenc 2009-ben végre kegyeskedett lemondani, egészen elképesztő nevek bukkantak fel az Őszödi Böszme lehetséges utódjaként. Akkor a szocik egy MLM-ügynök (Vértes András), egy levitézlett jegybankelnök (Surányi György) és egy korábbi állampárti miniszter (Glatz Ferenc) nevével borzolták a kedélyeket, hogy aztán a kutyakomédiába hajló jelölési folyamat végén a sok libatenyésztő szerint tönkretételükben kulcsszerepet játszó Bajnai Gordonra bízzák a kormányzati végjáték levezénylését.
Nem kevésbé volt megmosolyogtató egy későbbi jelöltkeresés sem, amikor a hírhedt pártpénztárnok (Puch László), mellett a jeges vödrös játékokat is igencsak kedvelő volt ÁNTSZ-vezér (Falus Ferenc) neve is felmerült.
Ne legyenek kétségeink: szocialistáink újabb várható jelölési folyamata során a korábbiakhoz hasonló érdekes figurák felbukkanására számíthatunk, csak aztán a végén nehogy visszakanyarodjanak Fletóhoz.
Az lenne csak az igazi móka!