– Július elején zászlót bontott a Betyársereg politikai szárnya és az Identitesz új mozgalma, az Erő és Elszántság. Milyen volt a fogadtatás?
– A rendezvényt óriási támogatás övezte. A politikai uborkaszezon ellenére megdöbbentően nagy volt az érdeklődők létszáma. Az esemény óta eltelt közel egy hónap alatt pedig sorra alakulnak az alapszervezetek, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a társadalom egy része igenis igényli a realista jobboldal jelenlétét a politikai közéletben.
– Mi a mozgalom célja?
– A mozgalom elsősorban a metapolitika síkján fog működni, azaz az ötletek, szemléletmódok és értékek terjesztéséről szól a társadalomban, azzal a hosszú távú céllal, hogy mély politikai változást érjen el.
– Mire gondol pontosan?
– Ideológiailag akarunk kiképezni egy aktivista elitet, de eszmei üzenetünkkel igyekszünk elérni a szélesebb közönséget is. Megfelelő elvi és eszmei alapok létrehozására van szükség, hogy hitelesen tudjuk képviselni az új radikális jobboldal szellemiségét. Emellett az agyondémonizált gondolatok újraértelmezéséről beszélek, melyek reális megítélését maguk a világpolitikai folyamatok számunkra negatív alakulása kényszeríti ki.
– Orosz Mihály Zoltán, aki az előkészületek alatt a mozgalom körül tevékenykedett, majd külön pártot alapított, kategorikusan kijelentette, hogy az Erő és Elszántság által képviselt neonácizmus számára elfogadhatatlan.
– A neonácizmust semmilyen formában nem képviseljük. Ez az állítás Orosz Mihály Zoltántól igen furcsának tűnik, hiszen amíg el nem váltak útjaink, nem látott tevékenységünkben semmilyen neonáci arculatot.
Új mítoszt hozna létre Vona Gábor korábbi szövetségese
– Pár évvel ezelőtt egy interjúban ön nácinak vallotta magát.
– Soha nem vallottam magam nácinak. Egy interjúban számomra fontos értékekről beszéltem, amivel definiálni akartam gondolkodásom meghatározó alaptételeit. Megemlítettem, hogy van rassz- és nemzettudatom, hiszek a tekintélyelvre épülő autokráciában, vallom a különbözőség elvét, nem tartom elfogathatónak a deviancia normalitást elsöprő térnyerését. Egy neoliberális újságíró számára ezen gondolatok összessége azonnal náci besorolás alá kerül.
– Ha a mozgalom valóban sikeres lesz, párttá alakul?
– Elképzelhető. De előtte a mozgalomnak bizonyítania kell életképességét, valamint magának a mozgalmi aktivitásnak kell megteremtenie azt a mítoszt, ami mozgósítóerővel rendelkezik. A nemzeti radikális oldal romokban hever, tele van csalódott, megkeseredett emberekkel akiket nagyon nehéz lesz újra hadra fogható állapotba hozni. Az új mítosz kialakulása ezt a folyamatot segítheti.
– Ki rombolta le ezt a mítoszt?
– A Jobbik néppártosodása nagyban hozzájárult ehhez, mert a párt elhatárolódott a valódi jobboldaliságot jelentő radikális értékrend képviseletétől, alternatíva nélkül hagyva nagyon sok embert.
– Visszatérve a párttá alakulásra, annak élén hiteles, elfogadott, ismert vezetőkre van szükség. Kik lehetnek ezek?
– Az én jelenlétem addig fontos, míg a hajó elhagyja a kikötőt. Amint a hajó kifutott a nyílt vízre, és elkezdte megállíthatatlanul szelni a hullámokat, akkor tudjuk, hogy a kezdeményezésünk sikeres volt. Ezek után lehet igény a pártformáció létrehozására, valamint színre léphet egy felkészült, büszke és tettre kész aktivistákból álló, hiteles érdekvédelmet megvalósítani képes új politikusgeneráció.
– A vezetők személyét illetően beszélhetünk jelenleg is aktív politikusokról?
– Igen. De neveket korai lenne mondani.
– Ha párttá alakulnak, megméretik magukat a jövő évi választásokon?
– Igen.
– Miközben azt a vonalat képviselik, amit a Jobbik a megalakulásakor képviselt, a Betyársereg a változások ellenére most is kifejezetten jó kapcsolatot ápol a párttal. Sneider Tamás korábban azt mondta, azért jó, hogy van a Betyársereg, mert ők kimondhatják mindazt, amit a Jobbik parlamenti pártként már nem tehet meg. Többen attól tartanak, hogy az új radikális mozgalom mindössze stratégiai lépés, és a választások előtt összebútoroznak a Jobbikkal.
– Erre nem sok esélyt látok. Már csak azért sem, mert Vona Gábor kategorikusan szakított azzal a gondolatvilággal, amit mi a politika világában próbálunk megjeleníteni. Ennek ellenére mi semmilyen formában nem tekintjük ellenséges szervezetnek a Jobbikot, a mozgalom egyértelműen a neoliberalizmus ellen bontott zászlót.
– Korábban azt mondta, a Jobbik az egyetlen támogatható párt. Fenntartja ezt a véleményét?
– Ma már inkább úgy fogalmaznék, hogy az általunk képviselt új jobboldali gondolatot támogassák a híveink.
– Vannak olyan személyek a Jobbikban – gondolok itt Volner Jánosra vagy Toroczkai Lászlóra –, akikkel ön kifejezetten jóban van? Ők miként állnak ehhez az új radikális mozgalomhoz?
– Toroczkai László örömmel üdvözölte ezt a kezdeményezést, Volner Jánossal is őszinte baráti kapcsolatot ápolok; nem hinném, hogy a mozgalom alapítása ezt a kapcsolatot negatív értelemben befolyásolta volna.
– Milyen esélyei vannak egy szélsőjobboldali pártnak ma Magyarországon?
– Mérhetően van igény egy vegytiszta szélsőjobboldali erő megjelenítésére a politika világában. Ma az ország lakosságának 9-10 százaléka igényelné a radikális jobboldal jelenlétét a közéletben, ez a szám a világpolitikában a fehér európai rassz számára egyértelműen negatívan végbemenő folyamatok hatására csakis növekedni fog. Ezzel együtt a realista jobboldal feladata nem feltétlenül a hatalom megragadása, hanem az öntudatra ébredt, nemzettudattal rendelkező társadalmi réteg hiteles képviselete és érdekvédelme egy adott politikai rendszerben.
