Spontán tüntetés kezdődött tíz évvel ezelőtt, miután kiszivárgott Gyurcsány Ferenc beszéde, amelyet az MSZP zártkörű frakcióülésén mondott el 2006. május 26-án. Az elhangzottakból ma is sokan idézik Gyurcsány Ferenc szavait: „böszmeség”, „kurva ország”, „elkúrtuk”, „hazudtunk reggel, éjjel meg este”. Vagy éppen a zárókérdést: „Kell még valamit mondanom, Ildikó?”
A beszéd első részletei 2006. szeptember 17-én jelentek meg a sajtóban. A kiszivárogtató személyére nem derült fény. Képbe került ugyan Szili Katalin, Szekeres Imre és Baja Ferenc, de érintettségüket senkinek sem sikerült bizonyítani. A hírhedt Portik–Laborc-találkozók egyikén viszont Glemba Zoltán, a Nemzetbiztonsági Hivatal műveleti igazgatója tett egy érdekes megjegyzést. Eszerint Szilvásy György tanácsadói köre gondolhatta azt, hogy a nagy hatású beszédet ki kell menteni, mert még jól jöhet a választások idején. De ebből még nem következik feltétlenül az, hogy a Gyurcsány-kormány titokminisztere döntött a felvétel közreadásáról. Az egyetlen szereplő, akiről nagy bizonyossággal állítható, hogy köze volt az ügyhöz, a Bolíviában agyonlőtt Rózsa-Flores Eduardo.
Akárhogy is került a sajtóba, az őszödi beszéd miatt már a jelzett napon spontán tüntetések szerveződtek a fővárosban és több vidéki városban. Szeptember 18-án pedig, mikor nyilvánvalóvá vált, hogy a miniszerelnök nem kíván lemondani, elszabadultak az indulatok. A demonstrálók az MTV Szabadság téri székháza elé vonultak, majd benyomultak az épületbe. Azon az éjszakán 191 rendőr sérült meg, és később egy hatósági vizsgálóbizottság arra jutott, hogy a rendőröket szakszerűtlenül irányították, és a védőfelszerelésük hiányos volt.
Az őszi tüntetések legvéresebb napja épp az 1956-os forradalom 50. évfordulójára esett. Emlékezetes, hogy október 23-án a kormányellenes tüntetés résztvevőit a rendőrség a Fidesz és a KDNP ünnepi nagygyűlése felé terelte. Ezzel óriási káoszt okoztak a belvárosban. A brutális tömegoszlatás közben az azonosító jelzést nem viselő rendőrök többek között gumilövedékes fegyvereket is alkalmaztak, súlyos, maradandó sérüléseket okozva sok civilnek: volt, akinek a szemét lőtték ki, másoknak a csontját törték, és számosan voltak olyanok is, akiket a rendőrségi fogdán bántalmaztak vagy aláztak meg. A korabeli híradások szerint 167 tüntető és rendőr sérült meg, 33-an kórházba kerültek.
A következő években több testület vizsgálta az eseményeket, független, illetve belső vizsgálatok indultak. Ezek egy része csak szabálytalanságokat, szakszerűtlenségeket állapított meg, de kiderültek súlyos jogsértések is, amelyekért a kormányt és a rendőri vezetést egyaránt felelősség terheli. Gyurcsány Ferenc ennek ellenére 2009-ig kitartott, és a politikai felelősséget azóta sem vállalta az őszödi beszédben beismert hazugságaiért, valamint a 2006 őszén és az után történtekért. Sőt a beszédről újra és újra politikai krédójaként, nagy igazságbeszédként emlékezik meg, a kiszivárogtatóit ugyanakkor árulóknak tartja.
Végül érdemes szót ejteni arról, hogy a magyar társadalom jelentős része a 2010-es kormányváltástól várta a jogi igazságtételt, ám ez csak részlegesen teljesült. Az kétségtelen, hogy sokan kaptak kártérítést, de a 2006-os események idején az Országos Rendőr-főkapitányság élén álló Bene László, valamint Gergényi Péter volt budapesti rendőrfőkapitány és társaik ellen indult büntetőeljárásban tavaly a vádlottak többségét felmentették (Gergényi és Mittó Gábor alezredes pedig megrovást kapott). Igaz, ez még csak az elsőfokú ítélet, a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség fellebbezett és szigorúbb büntetés kiszabását kérte.
Ember Zoltán, az Iránytű Intézet kutatásvezetője:
A záróbeszédet nem szabad pontszerű időbeli eseményként értelmezni, egy hosszú folyamatban, a magyar pártrendszer átalakulásában mindössze egyetlen láncszem. Eredményeként az addig stabil magyar kvázi kétpártrendszert (a korábbi MSZP–Fidesz szembenállást) felváltotta a Fidesz, a Jobbik és több baloldali erő egymásra ható működésén alapuló centrális pártrendszer. Tíz éve, 2006 őszén a jövőbeli hatásokat egyszerűen nem láthattunk, de számos dolgot félre is értettünk. A 2006-os országgyűlési választásokat követően szinte azonnal megkezdődött az MSZP és az SZDSZ támogatottságának csökkenése, a választást követő hónapokban szavazóik 20-30 százalékát veszítették el. A 2006-os őszi események nyomán azonban csak lassú esést tapasztaltunk. Az MSZP nagypárti létének megszűnéséért, mai vesszőfutásáért tehát nem önmagában az őszi események felelősek.
Az őszödi beszéd kiszivárgása után csak a választók fele értett egyet azzal, hogy Gyurcsány Ferencnek távoznia kell a miniszterelnöki posztról, az MSZP erős párt volt. Végzetes következményekkel bírt az, hogy az MSZP a korábbi kampányban kialakított imázsának ellentmondóan politizált. A megszorítások közepette nem adott világos útmutatást, magyarázatokat a szavazóinak, képtelen volt őket lelkesíteni. Egyszerűen több százezer szocialista szavazó nem tudhatott mihez kötődni, az MSZP mint „márka” ment tönkre. Gyurcsány Ferenc korábban „emelte” a pártot, azonban ősztől ő maga húzta le. Kalandor lépései nem mutattak jeleket a korrekcióra, az ilyen irányú, kívülről jövő törekvéseket nem engedte érvényesülni.
Az SZDSZ szintén veszített azzal, hogy a rövid távú hatalmi érdekeit helyezte előtérbe. Bár később kilépett a kormányból, a választók többsége a kutatások során mégis kormányzati szereplőként értékelte, sorsa összefonódott az MSZP-ével. Az MSZP és az SZDSZ népszerűségvesztésének nyertese közvetlenül a Fidesz, közvetve a Jobbik. A kiszivárogtatás utáni események egy fontos közvetlen következménye, hogy az összetartozás érzését adta több száz fiatalnak, akik a megizmosodó Jobbik akkori vagy későbbi magját jelentik. A szeptemberben felerősödő, 2010-ig meg nem szűnő protesthangulat megágyazott a Jobbik és az LMP jó szereplésének. Azzal, hogy Gyurcsány Ferenc nem vonult vissza, továbbra is remek érvelési alapot nyújt a Fidesz kommunikációjának, és megakadályozza egy baloldali összefogás esetleges sikerét.
Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet elemzője:
Az őszödi beszéd stílusa és kiszivárgásának következményei a rendszerváltozás legmélyebb pontjára taszították a magyar demokráciát. 1990 után csak ekkor alkalmazott illegitim erőszakot a hatalom az ellenfeleivel szemben, ami számos véres áldozatot követelt. Történelmi dimenzióból tekintve beszédes, hogy mindez az ’56-os forradalom félévszázados jubileumán történt, különös ívet rajzolva a hatalommegtartásért minden eszközt szentnek tartó kommunista és posztkommunista körök között. Maga a beszéd legalább annyira vitatható, mint a következményei. Ugyan tartalmaz érdekes dilemmákat a mindenkori kormányzó elitek számára (például a szakemberek bevonásának lehetőségeiről és korlátairól), de alapvetése mélyen amorális. A választók félrevezetésével megtartott hatalom birtokában Gyurcsány Ferenc frakciója előtt a politikai bűnök relativizálásával, a felelősségérzet tompításával és az ígéreteivel teljesen ellentétes program elfogadásával próbálkozott. Méghozzá sikerrel.
Tíz év távlatából legalább öt tanulság vonható le az őszödi beszéd botrányából. Először is az, hogy demokratikus körülmények között legitimitás nélkül nem lehet kormányozni. Hatalmat birtokolni egy-két évig lehet, de országot vezetni tartósan semmiképp. Másodszor érdemes tudatosítani, hogy az elveszett legitimitás visszaszerezhető, ha a felelősök bocsánatot kérnek. Sajnos mindezt csak indirekten tudjuk: a bocsánatkérés elmaradása mind Gyurcsány, mind az MSZP esetében máig bénultságot okoz. Úgy tűnik, hogy a tizedik évfordulót sem fogja egyikük sem kihasználni a szembenézésre. Harmadjára tanulság a nemzetközi sajtó visszás szerepe. Aki az akkori tudósításokat fellapozza, láthatja, hogy Gyurcsány a 2010 után Orbánra aggatott kritika felét sem kapta meg a nemzetközi zsurnalisztáktól. Sokan a mai miniszterelnököt, és nem az őszödi beszéd elmondóját hibáztatják, engedelmeskedve a hazugság beismerését elfedő hazug narratívának. Negyedszerre látható az is, hogy Gyurcsány szinte belebetegedett saját politikai bűnébe és hatalmának elvesztésébe.
Máig valláspótlékként építgeti a történtekről a saját értelmezését erősen megfogyatkozott, de erősen elkötelezett hívei számára. Végül a legfontosabb tanulság, hogy a politikában minden döntésnek, mulasztásnak és szónak igenis van – előbb vagy utóbb – következménye. A posztkommunisták tartós térvesztése, a Jobbik megjelenése, a szociális népszavazás sikere vagy a 2010-es erős választói felhatalmazás e beszéd nélkül aligha következett volna be.
Horn Gábor, a Republikon Alapítvány elnöke:
Az őszödi beszéd egy rosszul, rossz helyen, rossz időben elmondott, rossz hatású beszéd volt. Kifejezetten káros szövegnek gondoltam akkor is és most is, aminek volt ugyan szerepe abban – véleményem szerint nem meghatározó –, hogy a balliberális koalíció 2010-ben megbukott. Olyan belső működési zavarokat, strukturális hibákat hozott felszínre ez az őszintének gondolt, azonban zavaros beszéd, amelyek jól prognosztizálták 2006 őszén a későbbi politikai, választási vereségeket. Az elmúlt tíz évben a jelenlegi kormányzó párt, a Fidesz mindent megtett annak érdekében, hogy a beszéd hatásait kihasználja. Ezt azonban felesleges a jobboldalnak felróni: a politika tulajdonsága ugyanis az, hogy aki súlyos hibát követ el, azt annak ellenfelei kihasználják és felhasználják ellene.
Ami a beszéd későbbi címkézését illeti: nem gondolom, hogy az őszödi beszéd igazságbeszéd lett volna. Olyan elemeket tartalmazott, amelyek messze túlmutatnak a költői túlzásokon. Ráadásul utána többször elolvasva a szöveget, azt látom, hogy olyan, előremutató eleme – ami például reformokat vázolna fel – nincs. Ez egy leleplező szöveg arra nézve, hogy amit addig a szocialisták vezetése csinált, arról mi az első számú vezetőjük véleménye. Az önleleplezésnek talán annyiban volt haszna, hogy a beszéd a magyar politikában évtizedek óta jelen lévő mellébeszélést próbálta valamennyire helyretenni.
Nem volt benne semmilyen új megközelítés, hozzáállás a politikához, a társadalomhoz. Az egyetlen nyertese a beszédnek az akkor ellenzékben lévő Fidesz, a fő vesztese pedig az akkor kormányzó MSZP volt. A jelenkorra nézve a legnagyobb hatása a beszédet elmondóra, Gyurcsány Ferencre van. Ő ma is fontos szereplője a magyar politikai életnek. Az ő megítélése, a körülötte kialakuló legenda, sőt jelentős elutasítottságának alapja is ez a beszéd. A szövegnek manapság igazából már csak a DK szavazóbázisára van hatása.
Egyébként nagyon érdekes egy MSZP-s polgármesternek a visszaemlékezése, hogy ők hogyan értékelték akkor a beszédet. A volt orosházi szocialista városvezető például politikai kivégzésként élte meg az elhangzottakat. Összegezve: a mai magyar közbeszédben jóval nagyobb jelentőséget tulajdonítunk a 2006-os őszödi beszédnek, mint amekkora valójában van. A Gyurcsány Ferenc által elmondott szöveg egy jelzés volt arra nézve, hogy mitől, hogyan és miért mentek rosszul a dolgok az egy évtizeddel ezelőtti Magyarországon.