Az 1945-ös délvidéki magyarirtás még mindig nem szerves része a magyar történelemoktatásnak, pedig ez az ottani magyarok tízezrei elleni háborús bűn volt, ezért nekünk kell lemosni a méltatlan gyalázatot apáinkról – mondta Cseresnyésné Kiss Magdolna. A Keskenyúton Délvidéki Tragédiánk 1944–45 Alapítvány kuratóriumi elnöke azután beszélt erről lapunknak, hogy átvette a Polgári Magyarországért Díjat Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől, a Polgári Magyarországért Alapítvány kuratóriumának elnökétől és Mádl Dalmától, Mádl Ferenc volt köztársasági elnök özvegyétől. Cseresnyésné Kiss Magdolna a Magyar Időknek nyilatkozva kifejtette: családi tragédia is motiválta abban, hogy ebbe belevágjon, hiszen nagyapja is az áldozatok közé tartozott. Több mint 71 éve történtek az események, amelyekről 50 évig nem lehetett beszélni sem, de lassan oldódik a sokk, egyre többen mernek erről mesélni. Erre utal szerinte az is, hogy több százan jönnek a Délvidékről minden évben az áldozatokért bemutatott szentmisére a Bazilikába – fogalmazott.
Hangsúlyozta: az ártatlanul háborús bűnösnek nyilvánított magyarok, illetve a speciálisan kollektív háborús bűnösnek nyilvánított falvak – Csurog, Zsablya, Mozsor – magyar lakosainak rehabilitálása nagyon nehezen megy, hosszadalmas a bírósági procedúra, pedig ezt az igazságtalanságot egy tollvonással is meg lehetne szüntetni. A bírósági ítélet nélkül kivégzetteket utólag nyilvánították háborús bűnösnek, hogy elvehessék a vagyonukat is.
Még 2002-ben kezdtek foglalkozni az ottani magyarság kálváriájával mint polgári kör, majd 2011-től már alapítványként folytatták a történtek feltárását, a kegyeleti tevékenységet – sírok rendbehozatalát, emlékművek állítását. Cseresnyésné Kiss Magdolna megjegyezte, van olyan tömegsír, amely egy dögkút mellett található, nagyon sok áldozatot ugyanis jeltelen tömegsírokba temettek. Az alapítvány tervei között szerepel, hogy szeretnének emlékművet állítani Újvidéken és Budapesten is.
Mint arról már írtunk, a Polgári Magyarországért Alapítvány idén 11. alkalommal adta át az életműdíjnak is tekinthető elismerést. A díj odaítélésének indoklásában Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere kiemelte: a délvidéki magyarság érdekében végzett munkáért, az ottani magyarokat sújtó tragikus események feltárásáért, a kivégzettek rehabilitálásának elősegítéséért, kegyeleti feladatok ellátásáért, emlékhelyek létrehozásáért és a valódi történelem megismertetéséért kapta a kitüntetést az alapítvány.