– Még mindig a liberálisok által megszabott beszéd uralkodik romaügyben Magyarországon, vagy már beszélhetünk őszintén a mindenki sorsát befolyásoló problémákról?
– A tíz évvel ezelőtti állapothoz képest előrelépésről beszélhetünk. A probléma az, hogy nem jól beszélünk a cigányügyről. Beszélünk már, de nem jól. Választásokhoz közeledve pedig a szélsőségek kerülnek előtérbe: vagy agyonhallgatjuk, vagy borzasztóan felerősítjük a kérdést, pártszimpátiától függően. Egyfajta egységes minimumra lenne szükség a politika részéről. A politikailag korrekt beszéd, a PC ma még mindig a szavakról, kifejezésekről szóló vitát jelenti. Egyik oldal sem tudja meggyőzni a másikat az igazáról, miközben a valós problémákat egyesek szerint végig sem szabad gondolni. A PC legnagyobb hibája, hogy nem akar beszélni a dolgokról, vagy ha mégis, akkor meg akarja szabni, hogy azt hogyan szabad vagy illik.
– Honnan lehet pontos adatokat, „tárgyi bizonyítékokat” felvonultatni a vitában?
– Megjelent egy érdekes KSH-felmérés, amiből kiderül: a statisztikai hivatal 2014 óta érdemben gyűjt adatokat cigányügyben. Ez nagyon komoly előrelépés. Idáig nem mertek a témában adatokat gyűjteni, ezért nem volt miről érdemben vitázni. Ha meg akarom vizsgálni, hogy miért magas a cigányok körében a munkanélküliség, egyértelmű a válasz: alacsony az iskolai végzettség. De hogy ezt be is bizonyítsam, mindenképpen számok kellenek. Ha attól félünk, hogy a kedvezőtlen adatok miatt a témában nem lehet PC módon megnyilvánulni, akkor egyszerűen fel kell hagyni a PC-vel, és a valósággal kell szembesülni.
– PC ide vagy oda, egyre több a szakma nélküli cigány fiatal, miközben nem találni lakatost, szobafestőt vagy péket. Mit lehet tenni?
– A szakmunkásképzésben idén is több tízezer férőhely maradt üresen, miközben a PC-ben hívő liberálisok még mindig az egyetemre jutás kérdésével foglalkoznak elsősorban. Félreértés ne essék, nem a felsőoktatástól akarom távol tartani a hátrányos helyzetből jövő fiatalokat, de amikor arról van szó, hogy valaki semmilyen végzettséggel nem rendelkezik, ellenben jelenleg Észak-Magyarországon szakmunkás-bizonyítvánnyal bárki azonnal el tudhelyezkedni, akkor lehet, hogy a társadalmi felzárkózás szempontjából fontosabb a szakképzés. Ha az általános iskolát befejező cigány fiatalokat rá tudnánk venni, hogy jelentkezzenek szakmunkásképzésre, és utána munkát találnak, akkor ezzel a társadalmi belső folyamatokra is rövid távon tudunk hatni. Egyébként ezt a munkaadók, a nagyobb cégek is egyre jobban felismerik, ami biztató a jövőre nézve.
– Ezzel megint eretnek húrokat penget. Két évtizede a liberálisok miért a cigány értelmiség fontosságáról beszélnek?
– Mert a cigány értelmiségi címlapra tehető. Kiszínezhető. Méltó válasz a rasszistáknak és a kirekesztőknek. A jó győzelme a gonosz felett. A problémám mégis az, hogy a végeken, ahol több tízezer cigánygyerek nem tudja, hogy mi lesz holnap, ott nem gondolkodnak Cziffra Györgyben, Pege Aladárban, Lakatos Menyhértben. Ellenben ha a szomszéd faluban három cigány legény létrehozott egy kis víz-gáz szerelő céget, és ezzel jól keresnek, szépen eltartják a családjukat, akkor ez lehet helyben motiváló erő. A hátrányos helyzetű fiatalokat sok esetben nem az egyesek által intézményesültnek mondott rasszizmus zárja el a felemelkedéstől, integrációtól, hanem sokszor a saját közösségük. Ezekre a veszélyekre lennének válaszok a hétköznapi, elérhető célok. Ma 150 cigány varrónő szerintem többet ér, mint egy cigány akadémikus.
– Ki veti fel ezeket a kérdéseket, új irányvonalakat a legfelsőbb döntéshozói fórumokon?
– Díszcigányt bármikor találni, de ismeretlen szakembereket a megfelelő posztokon elhelyezni nehezebb. Víziókra van szükség. Mindig elmondom: olyan néhány fős szakmai tervezőcsoportra lenne szükség, amely stratégiai értelemben véve tervezné meg a következő 5-10 év legfontosabb irányvonalait cigányügyben a miniszterelnök, vagy a Miniszterelnökséget vezető miniszter közvetlen környezetében. Farkas Flórián sorsától függetlenül a kormányzatnak muszáj döntéseket hoznia a közeljövőben. Nem kell félni a politikai visszhangoktól – a társadalom többsége örömmel fogadja majd, ha a kormány segíteni fogja a megtisztulást és új keretek között akar tenni majd a jövőben a cigányokért – ugyanis a cigányokon is múlik az ország egészének a jövője.
A szakértő szerint ma százötven cigány varrónő többet ér, mint egy cigány akadémikus
– Voltak nagy tervek idáig is, de nem sok valósult meg. Mit kellene tenni?
– Azonnal neki kell állni a tudatos jövőformálásnak. Beszélni kell a cigányok szerepvállalásáról a közfeladat-ellátásban, a cigányok tudatosabb hozzáállásának előmozdításáról az egészségügy, az oktatás és a közfeladat-ellátás terén, valamint a cigány közösségek újbóli megerősítéséről, rejtett vagy újrahasznosítható belső erőforrásaik újbóli megtalálásáról és kiaknázásáról. Tudatosabb gyermekvállalásra és szolidaritásra van szükség a társadalom felé.
– Elvárhatom a szolidaritást egy tanulatlan, rossz körülmények között élő, vagy kirekesztett embertől?
– Sokan automatikusan elvárják a nehéz helyzetben lévőkkel szemben a jobb helyzetben lévők szolidaritását, egy nyitott, demokratikus társadalom így működik. Fordítsuk meg: elvárhatom-e attól az embertől, aki nehézséget jelent a többség számára – alkoholista, kábítószerfüggő, erőszakoskodó, sok gyermeket kevés pénzből felnevelni próbáló –, hogy szolidáris legyen azokkal szemben, akik eltartják őt, dolgoznak, adót fizetnek? Vagy elvárhatom-e ugyanígy azt, hogy elfogadja a segítséget, hogy egy idő után változhasson a helyzete?
– Ezt meg lehet tanítani egy munkanélküli ötgyermekes, képzetlen embernek?
– A 40-45 év fölötti korosztály nagy része menthetetlen. Ha prioritást kell megfogalmazni, akkor a most 8 és 25 közötti korosztály az a célcsoport, akiket meg lehet, illetve meg kell menteni. Az idősebb, 40-es korosztály gyermekei egy jobb életre kaphatnak esélyt, de a szüleikkel ma már nehezen kezd bármit az állam és a gazdaság. Ennek a szigorú, nehezen elfogadható véleménynek a kimondását évtizedek óta halogatjuk, jobb lett volna erre korábban ráébredni.
– A halmozottan hátrányos helyzetű családban hagyva a gyermekeket megoldható ez?
– Ha hat testvéred van és egy-két szobában nyomorogtok, akkor nem tudsz Arany Jánost tanulni, vagy sinus-cosinust számolni. Az iskolában való teljesítéshez feltételek is kellenek. Budapesten és a 19 megyében ezer-ezer férőhelyes bentlakásos iskolákra lenne szükség, az én terveim szerint ezekben 500 főig lehetne a roma kisebbségi önkormányzatoknál pályázni. Cigányok és nem cigányok így vegyesen kerülnének be egy ilyen rendszerbe. Ezt a 20 ezer gyermeket senki sem szakítaná el a családjától, mivel biztosan tudom, hogy a szülők örömmel pályáznának, örömmel küldenék a gyermekeiket ezekbe a jól felszerelt intézményekbe. És hozzáteszem: önkéntes alapon. Biztos vagyok abban is, hogy 2018-ig egy ilyen koncepció meg is valósulhat. Ilyen és ehhez hasonló, nagy ívű, valós eredményekkel kecsegtető víziók kellenek. Pénz van rá, mivel már most is sokat fordít a kormány integrációra, cigányügyre, csak a kontárokat kell eltávolítani.
