Ez azt jelenti, hogy az idősödő, illetve idős korosztály egy százaléka egyáltalán nem lát, fél százalékuknak van súlyos, öt százalékuknak közepes, mintegy hét százalékuknak pedig enyhe látássérülése.
Németh János, a Szemorvostársaság alelnöke, a Semmelweis Egyetem Szemészeti Klinikájának egyetemi tanára, a kutatás vezetője a Magyar Időknek azt mondta, hogy a kutatás több meglepetéssel is szolgált.
Egyrészt kiderült: bár ma már köztudomású, hogy a cukorbetegség is okozhat látásromlást, majd vakságot, a megkérdezett diabéteszesek több mint negyede soha vagy a javasolt évenkéntinél jóval ritkábban jár szemészeti ellenőrzésre. A kórházaktól távol eső, vidéki településeken a legrosszabb ezen a téren a helyzet.
A kutatásból nyilvánvalóvá vált az is, hogy sokkal több a gyengén vagy az alig látó, mint amennyit a KSH a 2011-es népszámlálásnál mért, akkor országosan összesen mintegy 75 ezren vallották magukat látássérültnek, míg ez a vizsgálat ennek a többszörösét mutatta csak az ötvenévesnél idősebb korosztályban.
Németh János professzor azt mondja, sokan vagy nem veszik észre, hogy rossz a látásuk, vagy ez nem okoz nekik akkora problémát. Pedig a látássérülés oka nem kis részben a szürke hályog, aminek az operációja ma már rutinműtnek számít.
A megelőzésben nagy szerepük van a vizsgálatoknak
Az Európában is egyedülálló kutatás – amelyben három és fél ezer embert vizsgáltak meg és kérdeztek ki az ország különböző pontjain – még további elemzéseket igényel ugyan, de már most biztos, hogy a szemészeti ellátásban, illetve a szemészeti szűrésekben is szükség lesz változtatásokra.
A cukorbetegség miatti látásvesztés, vakság megelőzésére a nemzetközileg is bevált legjobb és hatékony megoldás a szemfenéki szűrés, erre például, tekintettel a diabéteszesek meredeken emelkedő számára, országos hálózatot kellene kiépíteni.
Ez azonban csak egy lehetőség a sok közül, a következő hónapokban egy munkacsoport fogja feldolgozni a kutatás eredményét, és konkrét javaslatokat is készít már októberre, a látás világnapjára. Ennek lényege nem lehet más, mint hogy megfelelő szűrésekkel és vizsgálatokkal megelőzzék a látásromlást, illetve a vakságot, ami általában az esetek csaknem felénél lehetséges.
Ez nemcsak egyéni, de társadalmi érdek is, hazai vizsgálatok szerint ugyanis évente nagyjából hétmilliárd forintot emésztenek fel a vaksággal kapcsolatos kiadások, amely mintegy fele-fele arányban terheli az érintetteket, illetve az egészségügyi és a szociális ellátórendszert.
