– Osztozva az új esztendő örömében és ígéretében, hazánk államfőjeként azt kívánom, adjon az Isten boldog új esztendőt minden jóakaratú embernek, minden magyarnak, nemzetünk minden polgárának – fogalmazott az új év első perceiben sugárzott beszédében Áder János. A köztársasági elnök bizakodásra okot adó új esztendőt kért az elesetteknek, a segítő kezet nyújtóknak, a szárnyaikat próbálgatóknak.
Ugyanakkor reményeiket valóra váltó új évet kért az új álmok megálmodóinak, az okos terveket kovácsolóknak, a hitet másokban is táplálóknak. Békés új esztendőt kívánt az elnök a járt úton haladóknak és a járatlan utat választóknak, az áldozatot vállalóknak, a gyermekeikért szeretve aggódóknak, a személyes vágyaikból közös jövendőt építőknek, mindenkinek, aki másokkal együtt vagy éppen magányosan ünnepelve a szeretteire gondol.
Áder János szerint az új év első perceiben elhangzó jókívánságok sokasága bizonyítja, hogy természetes vágyunk legjobb énünkkel fordulni a másik felé. Szavai szerint mindenki azt szeretné, ha családjával, barátaival osztozna a szeretetben, az új év örömében, a reményteli bizakodásban.
– Bármiben hiszünk, bármilyen célok vezérlik életünket, ilyenkor nem fukarkodunk egymásnak újra és újra sikert, boldogságot kívánni. Őrizzük meg e pillanat varázsát az egész esztendőben! – kérte az elnök.
Áder János hangsúlyozta: rajtunk múlik, hogy az első órák öröméből, reménységéből, szeretetéből mennyi marad velünk a folytatásra. – Tudunk-e azzal a bizalommal fordulni embertársainkhoz, amivel a legjobbat kérjük számukra az óév végén, az új esztendő kezdetén? És amit ilyenkor oly sokszor megfogadunk: elhagyjuk-e rossz szokásainkat, megőrizzük-e azt a lelkesedést, amivel most régi-új célokat tűzünk magunk elé? Tisztelettel, megbecsüléssel fordulunk-e barátaink, munkatársaink, szomszédaink felé? – tette föl az új évben sokak által megfogalmazott kérdéseket a köztársasági elnök.
Majd így folytatta: bár sokfélék vagyunk, összekötnek minket Kölcsey Ferenc sorai, amelyekkel mindannyian jókedvet, bőséget és víg esztendőt kérünk magunknak, egymásnak, hazánknak. Áder János – utalva a választási évre – bölcsességet kívánt a személyes döntésekhez, közös választásokhoz. Azt kívánta, hogy legyen erőnk mindig, minden helyzetben tisztelni a másikban az embert, egymásban a magyart. Az államfő alkotó energiát, teremtő nyugalmat, egészséget, biztonságos és reményteli jövőt is kívánt a nemzet valamennyi polgárának.
Az államfő Assisi Szent Ferenc gondolataiból merítve úgy fogalmazott: „szeretet legyen ott, ahol ma gyűlölet van, megbocsátás, ahol bűn, egyetértés széthúzás helyett, legyen igazság, ahol tévedés van, és öröm ott, ahol ma szenvedés, a sötétség helyén hit legyen!”
A köztársasági elnök köszöntőjét a korábbi évek gyakorlatának megfelelően Weisz Fanni esélyegyenlőségi aktivista fordította jelnyelvre.