A teljes magyar növényvilág körülbelül 2700 fajból áll, közülük hatszáz lehet olyan idegenhonos, amely hosszabb-rövidebb időre jelen van Magyarországon. A meghonosodott inváziós fajok száma (olyan tájidegen fajok, amelyek tartósan elszaporodnak) pedig mintegy száz, de igazán nagy veszélyt két tucat növény jelent – közölte lapunkkal az E-misszió Természet- és Környezetvédelmi Egyesület programvezetője. Szigetvári Csaba elmondta: mindig is érkeztek idegenhonos fajok Magyarországra, de tömegesen csak az utóbbi száz-kétszáz évben jelentek meg, főként Amerikából. Bejuthatnak hozzánk véletlenül vagy szándékos telepítéssel is, így sok faj a szántóföldi növénytermesztéssel vagy erdőgazdálkodással kapcsolatban jelent meg az országban.
– Az idegen fajok egy része nem okoz problémát, mert vagy nem él meg tartósan nálunk, vagy besimul az őshonos növények közé, utóbbira jó példa a téltemető nevű vadvirág. Más fajok csak a szántóföldeken tudnak megtelepedni, mert a fennmaradásukhoz szükséges, hogy a területet, ahol élnek, rendszeresen bolygassák. Erre példa a parlagfű – mutatott rá Szigetvári Csaba. Hozzátette: a legveszélyesebb inváziós fajoknak nem nagyon van természetes ellenségük. – Ilyen a gyorsan szaporodó és növekvő bálványfa, ennek egy komolyabb állománya alatt semmi más nem nő meg, a növény ökológiai sivatagot hoz létre. Idesorolható még a zöld juhar, a kései meggy, a gyalogakác, a magas aranyvessző, a selyemkóró és a kaukázusi medvetalp, utóbbi bőrirritációt okoz – fejtette ki a szakember.
A hazai állatvilágban körülbelül kétszáz faj idegenhonos, ezeknek egy harmada inváziós. Utóbbiak legnagyobb része rovar, de sok a hal és a puhatestű is – erről már a Magyar Természettudományi Múzeum főmuzeológusa beszélt lapunknak. Merkl Ottó azt hangsúlyozta, hogy az inváziós fajok a fauna részleges kicserélődését okozzák. – Miattuk nem színesedik, hanem egyhangúvá válik az állatvilág, olyasmi történik a bioszférával, mint amikor a hagyományos éttermek között elterjedtek a gyorsbüféláncok. Ha hosszú ideig tart ez a folyamat, akkor az egész világon ugyanazok az állatok élnek majd kis faj-, de hatalmas egyedszámban – mutatott rá.
Merkl Ottó az inváziós fajok között példaként említette a kínai tavikagylót, amely akár félméteresre is megnő, és nemcsak a tavakban, de a folyókban – így a Tiszában és a Dunában is – terjed. Eleszi a táplálékot az őshonos fajok elől. Hasonlóan agresszív a kosárkagyló, amely szintén hajókkal érkezett be az országba. – A leglátványosabb inváziós fajok a rovarok közül kerülnek ki. Az utóbbi években jelent meg a harlekinkatica, két éve pedig a márványos címeres poloska. A megjelent szúnyogok az összes rettegett betegséget hozzák magukkal: a zikát, a nyugat-nílusi- és a dengue-lázat.
A burgonyabogár mezőgazdasági kártevő lett, de a poloskák is akár egyetlen nyár alatt letarolhatják a kerteket – idézte fel Merkl Ottó. Az idegenhonos fajok másik része bejut ugyan az országba, de nem marad meg itt, erre példa a virginiai medvelepke. S hogy ebben a helyzetben mit lehet tenni? A szakember nem tudott optimista választ adni a kérdésre. Szerinte elképesztő mennyiségű pénz, energia és szaktudás szükséges ahhoz, hogy felvegyük a harcot az inváziós fajokkal. S a siker így sem garantált, viszont korai beavatkozással a még éppen terjedésük kezdetén levő fajokkal szemben sokszor hatékonyan lehet védekezni.