– Úgy tűnik, az ellenzék mindig csak valami – korábban az olimpia, most a római-parti gát – ellen tud kampányolni. Mit gondol erről?
– Nagy részük öt százalék alatti párt, de van köztük nagyjából nullaszázalékos támogatottságú is. Nekem nem tisztem, hogy a képviselőiket minősítsem, de úgy gondolom, hogy a római-parti védművel kapcsolatos kommunikációjuk álságos. Legutóbbi akciójuk is csak politikai jellegű összefogás volt, nem a védműről szól. Ezt nem is tagadták, volt olyan közülük, aki bejelentette: a népszavazás arra jó, hogy a kormánnyal kapcsolatos elégedetlenségüknek hangot adhassanak az emberek. Ez nagyon szép, de mi köze van ennek az árvízvédelemhez, a római-parti védműhöz?
– Említette, bizonyos köröknek érdekében áll az időhúzás, hogy olyan drága legyen a beruházás, hogy ne érje meg. Itt is polgári engedetlenségről van szó?
– A római-parti tiltakozóknak több vonulata van, és csak látszólagosan kapcsolódnak egymáshoz. Vannak a megfélemlített, az ügyben magukat tájékozottnak gondoló emberek. Rájuk nem neheztelek, mert nem rosszhiszeműek, bár igyekeznek előttük engem közellenségként bemutatni. Aztán vannak az „elvakult zöldek”. Ők inkább a járulékos szakmák képviselői: filozófusok, szociológusok, tájépítészek. Velük az a probléma, hogy túlzott szakmai elfogultságból elvárják, az árvízvédelemben meghatározó alapszakma szempontjai háttérbe szoruljanak a javukra. Ebben nem tudunk egyetérteni. A tiltakozók harmadik vonulata a legkevésbé jóhiszeműeké. Ezek az úgynevezett politikai tiltakozók vagy politikuskörök. Ők is két részre oszthatók. Az egyik csoportot nem terheli az ügy múltja, a másik szerintem amorális és ostoba.
– Több tiltakozó 2009-ben még a part menti nyomvonalat támogatta. Ez az olimpiai hátraarchoz hasonló újabb bukfenc az ellenzék részéről?
– Szánalmas, amit produkálnak, hiszen például az MSZP-s Horváth Csaba, a liberális Szabadai Viktor vagy a most éppen DK-s Gy. Németh Erzsébet nem is olyan régen még a part menti változatot támogatta közgyűlési szavazatával. Most igyekeznek ezt elhallgatni, azzal együtt, hogy akkor szavazatukkal elutasították a Nánási úti védvonal fejlesztését.
A liberális Szabadai Viktor – aki az SZDSZ lámpaleoltó, utolsó vezetője volt – most közleményeket ad ki: micsoda dolog, hogy nincs Budapestnek átfogó árvízvédelmi koncepciója, és ő majd segít megcsinálni. Neki és liberális politikustársainak évtizedeik voltak arra, hogy megépítsék a védművet, de még csak föl sem mérték az árvízvédelmi helyzetet, nemhogy koncepciót készítettek volna. Nem tetszik, hogy aktuálpolitikai célokra használják fel a Csillaghegyi-öblözet védelmének kérdését. Ezt erkölcsi értelemben képtelen vagyok tolerálni. A helyzetet mérlegelve azt tartom egyedül célszerűnek, és ez is nagy előrelépés, ha egyelőre önálló projektként most megvalósítjuk az Aranyhegyi-árok és a Barát-patak védelmét.
A Fővárosi Csatornázási Művek a nyilatkozata szerint a Nánási úton még képes megfeszített munkával védekezni a jelenlegi nyomvonalon.
– Mi a helyzet a balliberális ellenzék által idézett, szakmainak mondott érvekkel?
– Amit követelnek, az szakmailag nonszensz. Egy-két, a Római-parton élő, mondjuk úgy, hogy szépkorú alkoholista nevezte el a tervezett mobil gátat Tarlós-védműnek, ami persze úgy szamárság, ahogy van. A védmű parti nyomvonalának koncepcióját az előző városvezetéstől örököltük, egyébként sem hozok egyedül egy rakás határozatot. Amit kezdettől fogva mondtam, az az – és a vita erről folyik öt éve –, hogy a Nánási út–Királyok útján vagy valahol a hullámtérben épülhet meg a gát. Hazugság, hogy közvetlenül a partra akarnánk építkezni, de ezen már fenn sem akadok, mert ez az ügy tele van botrányos csúsztatásokkal.
A szakvéleményeket sem én írtam, nem is a képviselők. Mérnöki alapszabály, hogy épített értékeket nem zárunk ki szándékosan a védelemből. A III. kerület felmérése szerint hetven hektáron negyvenmilliárd forintnyi értéket teremtettek összesen az elmúlt majd száz évben, és az, hogy ezt szándékosan kizárjuk a védett területből, mérnöki szempontból, de józan paraszti ésszel is elfogadhatatlan. Nekem a III. kerületi javaslat is tökéletesen megfelel, mert az aggályaimat ugyanúgy megszünteti. Persze ezek után kérdés, hogy kik miért tiltakoznak.
– A III. kerület által jegyzett javaslatot ezek szerint vállalható kompromisszumnak tartja. Ez a változat mennyivel kerülne többe az eredetinél?
– Ha ez a béke ára, elfogadom, annak ellenére, hogy van két velejárója. Az egyikről, a politikai félelemtől sarkallt motivációról nem akarok beszélni. A másik baja, hogy mindenképpen időhúzó és költségesebb, hiszen kártérítési perek sokaságát eredményezné. A különbség az eddigi elképzeléshez képest az, hogy hat méterrel beljebb van, de ugyanúgy a parton. Ugyanakkor ha a tiltakozások nem maradnak abba, túl sok haszna nincs. Én nem bánom, mert egyrészt ismét tettünk egy ajánlatot, amit ha megint nem fogadnak el, akkor joggal mondható, hogy a tiltakozóknak semmi nem jó. Ráadásul akkor nehezebb lesz rosszindulatúan örökké csak Tarlós-nyomvonalról beszélni. A lényeg képletesen: legyen a Nánási út a főzelék, a parti változat a sütemény. Hogy a süteményen belül torta vagy pite, az nekem mindegy.
– A Fővárosi Közgyűlés döntése értelmében a népszavazás okafogyottá vált. Ön szerint most mi következik?
– A római-parti mobil gát ellen tiltakozók azt kérték, hogy vonjuk vissza a határozatot. Ezt szerdán megtettük. El is indult a hisztéria, hogy a Fidesz és a főpolgármester meghiúsított egy népszavazást. Amint említettem: a referendum, amelynek kapcsán hétfőn aláírásgyűjtésbe kezdtek, már nem a Római-partról szólt, hanem a politikáról. Ebben a népszavazásban a védmű pillanatok alatt eltűnt volna, és maradt volna a politikai propaganda. A gátat viszont meg kell építenünk.
A Csillaghegyi-öblözetben 55 ezer ember és óriási épített érték biztonsága a tét. Legalább hatvan éve illett volna már megoldani a terület árvízvédelmét. Most azok a gonoszok, akik meg szeretnék oldani?
– A 3-as metró felújítása megkezdődött, most a pótlás körül megy a vita. Mire számíthatnak az északi szakaszon a tömegközlekedők?
– Amikor metrót buszokkal – ad absurdum kisebb mértékben villamosokkal, egyéni közlekedéssel – kell kiváltani, abból mindig adódnak problémák. Azt tudom mondani a budapestieknek, hogy bár korábban ezt sem végezték el, és lesznek kellemetlenségek, amiért előre is elnézést kérek, de kapnak egy felújított metrót, amely hosszú évekig biztonságos lesz. Egyébként a feladat nehézségéhez képest kell megítélni a szervezést. Elég busz és buszsofőr van a munka megkezdéséhez. A vonal felújítása megkezdődött, a pénzügyi fedezet is adott rá. Akadálymentesítésben is elmegyünk az anyagi lehetőségeink végső határáig. Mivel ellenfeleink csalódottan és dühösen vették tudomásul, hogy mégis elkezdődött a rekonstrukció, ezért részükről mindig lesz valami negatív hír a dugókról, az akadálymentesítésről. Persze hogy lesznek nehézségek a felszíni közlekedésben. Metrót zavar nélkül csak metróval lehetne kiváltani.
Az elmúlt hét év eredményeiről is beszélt a főpolgármester
– Hol tart a vizsgálat a felújított metrókocsik szabotázsgyanús eseményei kapcsán?
– Cinikus játék folyik ez ügyben is, sokan elbagatellizálják. A sajtó egy része azt sugallja, mintha a BKV vezetése és én összeesküvés-elméleteket gyártanánk, pedig erről szó nincs. Egészen nyilvánvaló, hogy a történtek mögött tudatosság van. Való igaz, hogy az első néhány probléma a szerelvényekkel kapcsolatban szoftverhibából eredt, de a többi nem. Bebizonyosodott, hogy szó sincs sorozatos programhibáról, véletlen fadarab-, fémlap-, kavicsbeesésekről, plombameghibásodásokról. Mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy ennyi véletlen van-e, vagy esetleg én, illetve a BKV vezetése idézi elő álruhában. Ezzel szemben egyre nagyobb számban futnak a vonalon felújított szerelvények. A jövő év második felére az összes jármű elkészül és forgalomba áll. Elhajigált kavicsokkal nem lehet hosszabb távon ezt a pozitív folyamatot leértékelni.
– A járműátadás késéséből és a műszaki hibákból fakadó kötbér kapcsán hol tartanak a tárgyalások?
– Az oroszok Budapestre küldtek egy hatékonyan irányító szakembert, aki már ledolgozott a csúszásokból, ettől függetlenül a BKV nem mond le egy fillér kötbérről sem, amely jelen állás szerint valamivel több mint kétmilliárd forint. Hogy mire lehet majd az így befolyó pénzt költeni, az elsősorban jogi kérdés. Ezen most dolgoznak a jogászok.
– Úgy tűnik, hogy a főtanácsadója, Földi László megfogadta a kérését. Beszéltek azóta, adott tanácsot a biztonságpolitikai szakértő?
– Földi Lászlót elég régóta ismerem, a szakma megbízható biztonságpolitikai szakértőnek tartja. A fővárossal kapcsolatban az a feladata, hogy Budapesten kövesse a migrációs folyamat hatásait, emellett a cégek szerződéskötési gyakorlatának kontrolljával is foglalkozik. Rossz helyen, rossz időben használt egy olyan kifejezést, amelyet nem lett volna szabad. Földi László nem akart senkit likvidálni. Megbeszéltük ezt a dolgot, hogy ha a főpolgármester főtanácsadójaként dolgozik, akkor ilyen kifejezéseket nem használhat. Azt mondta, hogy ez egy félremagyarázott mondat. Nem voltam jelen, ezt nem tudom megítélni. Egy biztos: ilyen kifejezéseket nem célszerű használni, mert könnyen félremagyarázhatók.
– Demszky Gábor egyre furcsábban viselkedik. Mit szól az elődje kijelentéseihez?
– Különösebben nem akarok reagálni ezekre, a miniszterelnökre vagy a rám tett személyeskedő megjegyzéseit nem is kommentálom. Azonban amikor olyanokat mond, hogy ő négyezer projektet produkált, hogy a közvetlenül választott polgármestereket a miniszterelnök leválthatja, hogy a 4-es metróról szóló OLAF-jelentés nulla, mintha az unió ellenőrző szervét Orbán Viktor kézivezérelné, akkor gondolom, mindenki eltűnődik. Vannak, akik Demszky jogi felelősségre vonását reklamálják. Én inkább súlyos mentális problémára gyanakszom.
– Milyen négyezer beruházásra gondolhatott Demszky Gábor?
– A legfurcsább az, hogy ezek szerint az első négyezerbe neki nem fért bele a 3-as metró és az árvízvédelem! Ne vicceljen már, ha azt is ideszámítja, hogy leaszfaltoztatta egy háznak a kocsibejáróját, akkor is nehezen jön össze a négyezer. Amit komolyan vehető projektnek lehet nevezni, abból talán negyvenet sem csinált a húsz év alatt. Ez megint a lelki-szellemi állapotáról tanúskodik. Legalább egy hihető számot kellett volna mondania. Nyugdíjasként folyamodik ösztöndíjakért. Aggasztó a volt főpolgármester úr állapota. A napokban biztosítottam neki egy parkolót itt, a díszudvarban, hogy ha a városba jön, ne kelljen helyet keresgélnie. Nem haragszom rá, mélységesen sajnálom.
– Milyen főbb eredményeket ért el az elmúlt hét évben a főváros?
– Ez nem egy jubileumi időpont, hogy mérleget vonjunk, de nemsokára kiadunk egy beszámolófüzetet. Színes lesz, értelmezhető lesz, és nem lesz drága. A három helyettesemmel és az önkormányzat egyetlen tanácsnokával négyen fogunk benne beszámolni az elért eredményekről. Ezt minden fővárosi lakásba el fogjuk juttatni. Nem politikai kampányanyag lesz, hanem tényszerű beszámoló arról, hogy mit valósítottunk meg, és mi az, ami a ciklus hátralévő felében még reálisan elvégezhető.
– Mondana három elért eredményt?
– A teljesség igénye nélkül: a BKV teljesen amortizálódott járműállományának cseréjét mindenképpen ki kell emelnem. Megkockáztatom, bár a liberálisoknál szelet vetek és vihart fogok aratni vele, de azért a 4-es metrót mégiscsak nekünk kellett megcsinálni négy év komoly munkával és kormányzati segítséggel. Harmadikként mondhatnám akár a 3-as metró felújítását vagy a fonódó villamost is. De talán ezeknél is fontosabb, hogy sokat változott a szellemiség. Ellenfeleink hiába kiabálnak mindenféle oligarchákról meg korrupcióról, ha visszatekintünk, 2010 óta nem volt a fővárosban ilyen ügyből származó politikai botrány.
– Két év múlva önkormányzati választás. Újra belevág? Vannak feltételei?
– Örökké felteszik ezt a kérdést. Halasszuk ezt a parlamenti választás utáni időre! Szívem szerint nem vagyok motiválva, de megint csak azt mondom, hogy egy országos választási kampány küszöbén erről most nem nyilatkozom.
