– A kommunizmus idején azt gondoltuk, hogy végünk van, nekünk leszentült a nap – emlékezett vissza a rendszerváltás előtti moldvai mindennapokra Petrás Mária keramikus, énekművész, a keresztszülői programra épülő Moldvai Magyar Oktatásért Alapítvány alapítója. – Hála Istennek 1990 után új lehetőségek nyíltak a csángók előtt. Már akkor télen összegyűltünk Sepsiszentgyörgyön, egyesek szerint 1500-an, és létrehoztuk a csángó szervezetet. Olyanokról álmodoztunk, hogy Bákóban művelődési házat hozunk létre, beindítjuk az oktatást, de ezekből jószerivel semmi sem lett. Többek között azért, mert az RMDSZ akkor nem vállalta fel a csángók ügyét – mutatott rá a művész. Hozzátette: ennek többek között az lett az eredménye, hogy 1993-ban még a csángóföldi virrasztást is megszüntették. Addig Klézsén virrasztottak a halottaknál, és magyarul énekeltek, imádkoztak az elhunyt lelki üdvéért.
Bár átütő siker nem következett, 1990-től nyaranta néhány csángóföldi faluban elindult a magyar tanítás, Petrás Mária elsősorban Diószénben vállalt szerepet. Erdélyből és az anyaországból is mentek ki diákok Moldvába tanítani. – Évekkel később, 2004-ben Böjte Csaba atya megálmodta és elindította a keresztszülői programot, amelybe meghívott engem is. Amikor gyűltek a nehézségek, megkérdeztem Csaba testvért, hogy miért nyomta a nyakunkba ezt az ügyet. Ő azt válaszolta, hogy vinnetek kell, ez a ti keresztetek – mondta el Petrás Mária.
A népdalénekes óriási gondnak tartja, hogy Moldvában évszázadokig nem volt magyar oktatás és magyar misézés sem. – Hála azoknak a kántoroknak, akik azokon a helyeken, ahol nem volt pap, együtt imádkoztak és énekeltek magyarul a hívekkel a Kájoni kancionáléból. Ez már csak azért is hatalmas dolog volt, mert ha volt is pap, általában külföldi volt, és nem tudott magyarul. Sokat számított az is, hogy a csángók hit- és Mária-központúak voltak – tette hozzá.
Petrás Mária attól tart, hogy Moldva teljesen elrománosodik, éppen ezért hálás minden segítségért, így a keresztszülői programért is. – Köszönet jár mindenkinek, aki a moldvai magyar oktatásban részt vesz. Minden megtett apró lépés, ami a negatív folyamatok ellen hat, megmentheti a moldvai csángó magyarságot – fűzte hozzá. A művész egy példán keresztül igyekezett érzékeltetni a küzdelmüket. – Borbáth Erzsébet, a csíkszeredai József Attila Általános Iskola igazgatója néhány éves küzdelem után, az egyik gyűlésen arra panaszkodott, hogy elképesztő energiákat kell fektetni a gyerekekbe. Jelezte, hogy belefáradtak, feladják, mert hiába tanítanak meg egy gyereket magyarul, a fiatalok nem mennek vissza Moldvába. Ha pedig mégis hazatérnek, akkor nincs magyar iskola, ahol taníthatnának. Azt mondtam neki, hogy ne tegye, mert ha megmentünk néhány száz vagy ezer gyereket, akkor lehet közülük egy kis Petőfi, aki példaképként állhat a többiek elé. Hullott az igazgató könnye, és lelkesen mondta: Folytatjuk! – mesélte Petrás Mária.
Moldvában a magyar oktatás azonban azóta is annyira sikeres, amennyire a román hatóságok hagyják. – Elemi érdekünk, hogy legyen Moldvában egy magyar iskola, ez hatalmas lökést adna az ügyünknek. Még a második világháború után, Petru Groza miniszterelnöksége idején néhány évig volt anyanyelvű oktatás Moldvában, azóta, több mint hatvan esztendeje nincs. S amíg nem lesz, addig többek között azok az emberek tartják a moldvaiakban a lelket, akik a keresztszülői programban segítenek. Jó lenne, ha még többen támogatnának minket – hangsúlyozta Petrás Mária.