– Ha jól tudom, ön találkozott már menekültekkel, amikor 1991–1992 között a Magyar Máltai Szeretetszolgálat önkéntese volt. Milyen jellegű munkát végzett?
– Fizikait és lelkit. A délszláv háború idején segítettük az embereket. A déli határhoz kellett lemenni, kamiont pakoltunk, és volt, hogy szó szerint koporsót vittünk. Egy Magyarországra menekült, határon túli magyar család feje hunyt el, és vissza kellett juttatni a holttestet a szülőfalujába, hogy megadhassák neki a végtisztességet. Közben a szerencsétlen özvegy minden nélkül itt maradt. Ezeket az embereket istápolni, segíteni kellett. Vallom, hogy minden menekültön segíteni kell, akit üldöznek vallási, nemzeti, politikai hovatartozása miatt. Miért van az, hogy a mostani migrációs hullámmal nem jönnek a közel-keleti keresztények milliói, pedig őket valóban üldözik, ők tényleg nap mint nap az életüket kockáztatják? Ennek ellenére kitartanak, hűek hitükhöz, szülőföldjükhöz, hazájukhoz. Ezzel szemben most főként életerős férfiak jönnek, akik a családot hátrahagyják, hogy helyet keressenek nekik valahol Nyugaton, a jobb anyagi boldogulás reményében. A délszláv háborúk idején olyanok hagyták el családostól a szülőföldjüket, akiket népirtás fenyegetett. Ők betartották a szabályokat, nem követelőztek. A 90-es évek végén döntő többségük vissza is tért hazájába. A bevándorlót és a menekültet élesen el lehet és el kell választani egymástól.
– A migránsválság kapcsán van tennivalója a Pest Megyei Kormányhivatalnak?
– Az illegális bevándorlók korábban Budapesten gyülekeztek, de a befogadó- és regisztrációs államások döntő többsége a nyugati országrészben van. Maguk a migránsok itt nem akartak megállni, hosszabb ideig tartózkodni, feladatot nem rótt ránk a kialakult helyzet, de minden eshetőségre készen állunk. A bevándorlás kapcsán KDNP-s politikusként még egyszer hangsúlyoznom kell: véleményem szerint menekült alig érkezett az elmúlt időszakban az országba. Jelen esetben illegális bevándorlásról van szó, olyanokról, akik minden hivatalos papír és engedély nélkül fogták magukat, és határsértést elkövetve jöttek Magyarországra.
– Négy éve működnek kormányhivatalok és kormányablakok Magyarországon. Milyenek a tapasztalatok?
– Praktikum – ez a szó írja le a legjobban a hivatalok működését. A cél az volt, hogy az állami feladatok egy helyre kerüljenek. Ez nem önmagáért megvalósított centralizáció, ahogy az ellenzék láttatja, hanem az államigazgatási ügyek hatékonyabb, gördülékenyebb intézése. A kormányhivatalok és a kormányablakok rendszerének az a lényege, hogy minden állami ügyet el tudjunk intézni egy helyen, egy időben. A visszajelzések pozitívak. Azt igazolják, hogy volt értelme az átalakításnak. Gyorsabb és olcsóbb lett az ügyintézés, az állam közpénzt spórol. Az első néhány évben több mint 60 milliárd forintot sikerült ezzel megtakarítani.
– Ezek szerint a korábbi rendszer lomha és pazarló volt?
– A korábbi nagy bürokratikus rendszert felszámoltuk. A kormányhivatalokat megelőzően, a korábbi struktúrában minden hivatalnak volt egy vezetője, annak legalább egy helyettese, rengeteg volt a szolgálati gépkocsi és a további vezetői poszt. A kormányhivatal létrejöttével egy vezető maradt, a szolgálati gépkocsik száma radikálisan csökkent, olcsóbb lett az infrastruktúra fenntartása. A legutóbbi, április elseje utáni intézkedés az volt, hogy a környezetvédelem és a bányakapitányságok is a kormányhivatalhoz kerültek. A vezetői létszám drasztikusan csökkent. Az 1,3 millió lakosú Pest megyében korábban 315 vezetői állás volt, ami mostanra 174-re csökkent, pedig egy 3000 fős hivatalról beszélünk. Természetesen az egyes vezetői posztokhoz nagyon nagy felelősség társul.
– Mikor nyílik meg az összes kormányablak?
– Közel 300 ablak fog működni az országban. Reményeink szerint 2016-ban mindegyiket át tudjuk adni. Fő szabály szerint minden járási székhelyen lesz, de vannak kivételek. És ezt most pozitív értelemben mondom. Például Pest megyében, Budaörsön is van kormányablak a járásközpont, Budakeszi mellett. Tahitótfaluban adtunk át néhány hete egy kormányablakot, ami szintén nem járási székhely. Itt a földrajzi adottság, a Szentendrei-sziget határozta meg a fejlesztést.
– És mi lesz az okmányirodákkal? Megmaradnak a 300 kormányablak átadása után is?
– Az okmányirodákat az önkormányzatoktól vettük át a járások megalakulásakor. Az elmúlt évtizedekben, 1990 után mindenki tapasztalhatta, hogy az állam folyamatosan feladatokat rakott az önkormányzatokra, de finanszírozást nem biztosított hozzájuk. Sokan emlékeznek rá, hogy régen a rendőrségre kellett menni útlevélért, jogosítványért, személyi igazolványért. Az 1990-ben megalakult önkormányzatok átvették ezeket a feladatokat, és létrehozták kezelésükre az okmányirodákat. Pedig az előbb említett feladatok döntő többsége nem önkormányzati feladat. Az állam a járások kialakításával visszavette ezt a feladatkört. Az okmányirodában továbbra is el lehet intézni mindent, amit eddig, a kormányablak pedig egy még szélesebb körű közigazgatási szolgáltatóegység.
– Nem lenne jobb, ha az internetes ügyfélszolgálatokat fejlesztenék?
– Sokak szerint ez a jövő. Nem szeretnénk azonban abba a hibába esni, mint egy korábbi kormány, amely számolatlanul költötte a pénzt, és a „tyúkólban” is internetet akart. A világhálós elérhetőség csak az egyik részét jelenti a megoldásnak. Három vonalon nyújtunk szolgáltatást. Az elektronikus ügyfélkaput folyamatosan fejlesztjük. Mindenhol és minden ügycsoportra szeretnénk internetes lehetőséget biztosítani. A lehetőségen van a hangsúly, mert sokan továbbra is ragaszkodnak a személyes ügyintézéshez. Ezekben az esetekben az okmányirodák és a kormányablakok nyújtanak teljes körű szolgáltatást. A harmadik pillér az ügysegédi rendszer, ami a legkisebb falvakban, tanyákon működik. A munkatársunk hetente akár többször is, megadott időben személyesen kimegy a településre, felvértezve a megfelelő informatikai és ügyviteli felszereléssel. Felveszi az igényeket, és néhány nap vagy egy hét múlva már a kész papírokkal, iratokkal tér vissza. Szó szerint a kapuig megyünk. Nem mi akarjuk megmondani, ki hogyan intézze az ügyeit. Mindegyik lehetőséget fejlesztjük. Fontos még, hogy a korábbi „röghözkötöttséget” is megszüntettük. Minden ügyet el lehet intézni a lakóhelyünktől távol, másik járásban is.
– Tud mondani olyan ügycsoportot, ahol a praktikumot a gyakorlatban is érzékelheti az ügyfél?
– Jó példa a működésre a hadigondozottak és hadiárvák ellátásáról szóló törvény végrehajtása. Az igénylők számára, akik ma már mind idősek, nagy könnyebbséget jelent, ha nem nekik kell utánajárniuk egy-egy hiányzó dokumentumnak. A hivatalok között ezt mi elintézzük. Szó szerint arra törekszünk, hogy ne az ügyfél, hanem a papír utazzon.
– Miért a megyei kormányhivatal kezdte felszámolni a budapesti, Illatos úti súlyos környezetszennyezést?
– Április elseje óta a környezetvédelmi hatósági ügyekkel a Pest Megyei Kormányhivatal főosztálya foglalkozik, és ennek hatásköre a fővárosra is kiterjed. Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter április végén bejelentette, hogy azonnal meg kell kezdeni a Budapesti Vegyiművek területének mentesítését. A munka aznap elkezdődött. Két részre bontottuk a feladatot. Először megvizsgáltuk, hogy melyek a legrosszabb állapotban lévő hordók, amelyek közvetlen veszélyt jelentenek. A környezetvédelmi törvény 102/A szakasza lehetőséget ad arra, hogy ha közvetlen természetkárosítással fenyegető helyzet van, akkor nem kell közbeszerzést kiírni (amely eljárás lefolytatása hónapokig is eltarthat), hanem haladéktalanul intézkedhet a szervezet vezetője, ez esetben a kormánymegbízott, hogy azonnal elszállítsák a veszélyes anyagokat. Ez megtörtént, egy hónap alatt 1005 hordót, a hulladék tíz százalékát vitték el megsemmisíteni. Ezzel párhuzamosan elkezdtük a közbeszerzést a szabályosan tárolt, egyébként szintén veszélyes anyagok megsemmisítésére. Jövőre az összes anyag elszállítása befejeződik.
– Ennek ellenére a helyi ellenzéki képviselők és polgármesterek újabb és újabb mérések adataival „bombázzák” a lakókat.
– Örülök, hogy az ellenzék rájött, hogy a területen a földben szennyező anyagok vannak. Ezért kár volt elkölteniük sok millió forintot. Éppen ezért szállíttatjuk el ezeket a hordókat, eddig is tudtuk a szennyezés tényét. Ne felejtsük el, hogy 2007-ben, a szocialista kormány idején volt egy 1,4 milliárd forintos állítólagos talajcsere. Pontosabban lett volna, mert vélhetően nem történt semmi azonkívül, hogy nem tudjuk, mi lett ezzel az összeggel. Nem hiszem, hogy a talajcsere megtörtént, mivel a hordók még idén áprilisban is a helyszínen rohadtak. Ha mégis megoldották, akkor szabadalmaztassák az eljárást, mert biztos világszenzáció lenne. Vagy szimplán eltűnt a pénz. Utóbbi a valószínűbb, feljelentést is tett a kormányhivatal, zajlik még a vizsgálat.
– Hová viszik a veszélyes hulladékot? Ellenőrzi ezt a hatóság?
– A közbeszerzésen nyertes cég vállalta, hogy minden anyagot, amit az Illatos útról elvisznek, megsemmisít 30-40 magyarországi és határon túli égetőműben. Minden hulladékégetőnek megfelelő kapacitása van, a technológia is ugyanaz. Az általunk kötött szerződésben az áll, hogy a legszigorúbb hazai és uniós jogszabályoknak megfelelő és hatályos engedélyekkel rendelkező megsemmisítőbe kell vinni a veszélyes anyagokat. Ettől kezdve az adott megye kormányhivatala ellenőrzi, hogy az illetékességi területén működő égetőmű betartja-e a szabályokat. Annál többet a kormányhivatal sem tehet, hogy a hulladékot elszállítják, zárt technológiai rendszerben átalakítják és megsemmisítik.
– Hány ilyen, a múlt rendszerből örökölt környezeti „időzített bomba van” még a megyében és a fővárosban?
– Az ellenzék most előhozta a Cséry-telep ügyét is. Ez egy bezárt hulladéklerakó. Az 50-es évekig ide hordták a szemetet, ipari maradékot. A szennyezés évtizedek óta megszűnt. Értem én Kunhalmi Ágnes, a budapesti MSZP elnöke ebbéli buzgalmát, de mit tettek ennek a lerakónak a felszámolása érdekében 2002–2010 között? Egyébként ebben az esetben már lépett a főváros, ahogy az Óbudai Gázgyárnál is már a talajra vonatkozó utómunkálatoknál tartunk. Az üres, elhagyott szovjet laktanyák is gondot jelentenek. Van olyan objektum, amelyik hasznosult: például Piliscsabán egyetem lett belőle, vagy felújították az épületeket, és most lakások, irodák vagy üzemek vannak az ingatlanon. Az elmúlt évtizedek, évszázad áldatlan örökségének a felszámolása országosan több ezer milliárdban mérhető anyagi vonzattal jár. A munkát elkezdtük, folyamatosan haladunk.
– A legnagyobb, a megyét is érintő közlekedési fejlesztés az M0-s körgyűrű kiépítése. Mikor ér körbe Budapest körül?
– Az M0-s déli szakaszát, amit korábban – nem véletlenül – csak „halálszakasznak” hívtak, felújítottuk, kétszer három sávosra bővítettük, modern közlekedésbiztonsági elemekkel láttuk el. A Pilis és a Budai-hegység találkozásánál lévő, hiányzó északnyugati rész kivitelezési költségei a terepviszonyok miatt a legmagasabbak. Ráadásul ez a tervezett szakasz természetvédelmi területet érint. A harmadik probléma, hogy kisajátítások nehezítik a beruházást. A magántulajdonosok sokszor irreális összegeket kérnek, de az önkormányzatok sem könnyítik meg a dolgot. Képesek megakadályozni, ellehetetleníteni a megvalósítást. Az engedélyezésekre, a hatósági feladatokra a kormányhivatal készen áll. A nyomvonaltervek elkészültek, aktualizálták őket.
– Mit szól Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter felvetéséhez, hogy 2021-től elválna egymástól Budapest és Pest megye?
– A probléma valós. A Demszky-korszakban a központi régióba érkező minden uniós pénzt szinte az utolsó fillérig elszívta Budapest. Majd a 2010-es kormány- és főpolgármester-váltással változott a helyzet. A központi kormányzat most úgy intézi a fejlesztési források elosztását, hogy míg a többi régiót döntően brüsszeli forrásokból fejleszti, addig a központit belföldiekből (mivel az uniós forrásokból egy brüsszeli döntés nyomán Pest megye nem részesülhet a főváros miatti fejlettségéből adódóan). A hátrányokat 2020-ig ezzel sikerült kiegyenlíteni, így semmilyen lemaradástól sem kell tartania a megyében élő 1,3 millió és a fővárosban élő 1,7 millió embernek. Ami a szétválást illeti, a Pest Megyei Kormányhivatal minden változást támogat, ami hozzájárul a megyében élők körülményeinek javításához és a megyei vállalkozások fejlesztéséhez. Az államszervezet megyei szintű közhivatalaként mindig is a kormány által meghatározott struktúrában hajtjuk végre állami feladatainkat.