Tallai Gábor hangsúlyozta: az 1956-os Emlékbizottságot, akárcsak a pályázókat, inspirálja a lehetőség és egyben kötelesség, hogy ki lehessen köszörülni a csorbát, s feledtetni azt az ünneprontó brutalitást, amikor 2006 őszén, s kiemelten október 23-án az előző, MSZP–SZDSZ-kormány karhatalmi erővel szétverette a hatalmas ünneplő tömeget.
A tíz évvel ezelőtti eseménysor – ahogy Kövér László, az Országgyűlés elnöke, az emlékév fővédnöke fogalmazott – kudarctörténet volt, a mostani viszont a lakosság széles rétegeinek bevonásával végre sikertörténet lehet. Erre a már eddig benyújtott rengeteg pályázat, a polgárok aktivitása a garancia – szögezte le a programigazgató. Mint arról beszámolt: törekedtek arra, hogy a pályázati kiírás szövegezése ne legyen olyan bonyolult, mint sok esetben az európai uniós projekteké.
A www.magyarforradalom1956.hu internetes oldalon a pontos feltételekről mindenki tájékozódhat. A Mansfeld Péter, a Büszkeségpontok, a Zsigmond Vilmos, a Sinkovits Imre, a Romkocsma és az Angyal István elnevezésű pályázatok között mindenki megtalálhatja a megfelelőt. A dokumentumfilmektől kezdve a kiadványokon, irodalmi, képzőművészeti alkotásokon, kulturális, tudományos programokon, kiállításokon keresztül a megemlékező rendezvényekig széles a spektrum. A határidő rugalmas: a rendelkezésre álló forrás erejéig akár 2017 tavaszáig lehet benyújtani a kérelmeket. A szakember aláhúzta: különös gondot fordítanak arra, hogy határainkon átnyúló programok is létrejöhessenek.
Tallai Gábor felhívta a figyelmet a Büszkeségpontok adta lehetőségekre. Rámutatott: nonszensz, hogy amíg Franciaországban óriási becsben tartják a hajdani ellenállás, a resistance résztvevőit, nálunk ehhez képest igen kevés történt e téren a rendszerváltoztatás óta. Még nem késő azonban ennyi esztendő távolából sem, hogy felemeljük hőseinket és megköszönjük a bátor helytállást. Most itt az alkalom, hogy a legkisebb települések is felkutassák az antikommunista ellenállás helyi alakjait, illetve 1956-os hőseiket, s méltó keretbe foglalják tetteiket. Milyen mintát adunk a felnövő generációknak, ha nem becsüljük meg ezeket az életüket kockára tevő, a megtorlást elszenvedő személyiségeket? Hogy várhatjuk el akkor, hogy a külföldi közvélemény valósan értékelje Magyarországot? – tette fel a kérdést a programigazgató. Nyugaton köztereket, intézményeket neveznek el a szabadságért és függetlenségért áldozatot hozó, történelemalakító szereplőkről, akik emléktáblákat, szobrokat kapnak. Nálunk viszont ma még utca viseli a vörös terror prominense, a véres kezű gyilkos, Korvin Ottó nevét.
Másik kiemelt céljuk a fiatal korosztályok megszólítása – mondta el Tallai Gábor. Ezt többek között a Romkocsma pályázat révén szeretnék megvalósítani. Hét irodalmi műsortervet készítettek, amelyek szintén letölthetők a honlapjukról. Változtatni kell ugyanis azon, hogy Nagy Imrén és még egy-két néven kívül sokan nem tudnak mást említeni. Természetesen oktatási anyagokon keresztül is el akarják érni az ifjúságot. A szakember kitért arra: az 1956-os szabadságharc a tanításban sincs igazán a helyén kezelve. A tanárok talán az aktuálpolitikai viták, támadások miatt sokszor nem elemzik elmélyültebben az akkori, világpolitikai jelentőségű eseményeket.
Olyan sokoldalú multimédiás anyagot állítanak össze, amelyet a tanításban kitűnően lehet alkalmazni és már a XXI. századi technikai követelményeknek is eleget tesz. Magyarországon hozzávetőlegesen 15 ezer történelemtanár van. Nagy részüket el szeretnék érni ezzel az ’56-os oktatási csomaggal, amelyet fakultatív, önkéntes alapon használhatnának fel. Tallai Gábor azt is hangsúlyozta: komoly gondot jelent, hogy Magyarországon minden politikai erő megkísérelte kisajátítani 1956-ot. Ennek jegyében aztán teljesen eltérő narratívák, olvasatok születtek, és mintha a lényeg veszett volna el. Hogy ez egy antikommunista harc volt, hiszen a magyar nemzet 1945 után többször kinyilvánította, hogy nem akar szocializmust és szovjet megszállást. Társadalmi akaratnyilvánítás volt a forradalom és szabadságharc kirobbanása. Ezt a tényt pedig semmilyen más értelmezés nem írhatja felül. Voltak akkoriban baloldali személyek, mint Nagy Imre, akik a forradalom oldalára álltak, tehát pályájuk egy meghatározó pontján többé nem fogadták el a baloldaliság diktatórikus, szovjet típusú bolsevik változatát.
Maga a kommunizmus óriási, az élet minden területére kiterjedő támadás volt a nemzeti identitás ellen. Így aztán a magyar emberek saját nemzeti mivoltukat olyan területeken tudták csak megélni, mint a sport, ahol páratlan sikereket értünk el. Sport és szabadság címmel rendez majd időszaki kiállítást Schmidt Mária főigazgató és kormánybiztos szakmai irányításával a Terror Háza Múzeum. Az emberek a sportban egymásra találhattak, hiszen az osztályharcot, az erőszakolt nemzetköziséget így lehetett kivédeni. Hasonló a fő motívuma annak a programcsomagnak, amelyet a nemzetközi romanapra, április 8-ra terveznek, és amely a magyar cigányságnak a forradalmi harcokban való hősies részvételét dolgozza fel. Az üzenet: ők a nemzet részei, hiszen ebben az országban mindenki együvé tartozik, magyar.
A programigazgató más érdekességekről, újdonságokról is beszámolt. Október végén, november elején a fényfestés technikájával Budapesten és több vidéki városban egy sor épület 1956-os állapotát vissza fogják vetíteni a Corvin köztől a Kilián laktanyáig, hogy az akkori, szétlőtt állapotuk ismét láthatóvá váljon. Teljesen újszerű kezdeményezés továbbá, hogy a külföldieknek, illetve leszármazottaiknak köszönetet mondanak, amiért segítették, befogadták a magyar menekülteket. Szeretnék sokukat megvendégelni az októberi központi ünnepségek idején. Az emlékév hangsúlyos vonulata egyébként is a külföldnek szóló köszönet. A szomszédos országokban a szocialista rezsimek szabadságvesztéssel büntették a magyarság melletti kiállást. Az emlékév egyik vezető szlogenje: A magyar szabadság éve. A másik mintegy összefoglalja, egy mondatba sűríti a célt: Ahol a hősöket nem felejtik, mindig lesznek újak.