Európa egyik legfontosabb vízimadár-élőhelye a Fertő–Hanság Nemzeti Park, tavaszonként vadludak tízezrei érkeznek a térségbe. A tavon egymást váltó vízimadárcsapatok közül az északi vadlúd szinte néhány nap alatt továbbvonul, az itt költő nyári ludak viszont a nádasban fészkelnek, és áprilisban látható, ahogyan legelni vezetik a fiókáikat a part menti gyepen.
A vadludak őszi húzásának megtekintésére is szerveznek programokat, az érdeklődők október végétől november elejéig részt vehetnek a madárleső túrákon.
A Fertő tó vizén található hazánk legnagyobb összefüggő nádasa.
E sűrű növényzetű rész tetszetős lakója a foltos nádiposzáta, amelynek jellegzetes énekét a Fertő-parton mindenhol lehet hallani, a nagyobb termetű, de hasonló színezetű nádirigó, a rovarok ciripelésére emlékeztető hangú nádi tücsökmadár, valamint a fülemülesitke és a barkóscinege. A tóban és a környező vizekben hosszú idő után újra megtelepedett az Európa-szerte kipusztulással fenyegetett cigányréce.
A Fertő tó nádasában jól érzi magát a nádiposzáta
A Fertő tavat kelet-délkelet felé szikes gyepek szegélyezik, ott csak néhány erősen sótűrő növény képes megélni, például a sziksófű. Augusztusban a sziki őszirózsa lila virágainak tengere borítja be ezt a tájat. A tótól nyugatra és délre fekvő fertőmelléki dombsor legnagyobb erdeje a szárhalmi erdő. A tölgyesek tisztásain a sömörös kosbor, a leánykökörcsin és a légybangó bontja virágait. Az erdőben található egy alig néhány hektáros, fokozottan védett sztyepprét is, ahol olyan ritka növényfajok nőnek, mint a nagy ezerjófű és a boldogasszony papucsa, az egyik legszebb és legnagyobb virágú orchideánk. Az erdő északi lejtőjének lábánál terül el a kistómalmi láprét, ahol még fellelhető a kipusztulás szélén álló, rovarokkal táplálkozó lápi hízóka néhány töve.
A Hanság egyik kiemelkedő természeti értéke az alig száz egyedet számláló rákosivipera-populáció. Kaszálás híján a kígyófaj élőhelyét benőnék az agresszívan terjedő behurcolt gyomnövények, mint a rekettyefűz és az aranyvessző. E területek fenntartását a nemzeti park összekapcsolja a hagyományos magyar háziállatfajták megőrzésével: szürke marhát, bivalyt és racka juhokat legeltetnek az ideális réti élőhelyek megőrzéséért. A tocsogókból kiemelkedő kisebb magaslatokon élő ürge fennmaradását is így biztosítják, mivel a korábban mezőgazdasági kártevőnek tekintett rágcsáló a magasabb fűben nem lenne képes megélni.
