Magyarországon a HIV-fertőzöttek száma átlagosan háromszáz fővel nő évente, mégsem beszélhetünk járványról, hiszen ahhoz egy év alatt az esetek számának meg kellene duplázódniuk – nyilatkozta a Magyar Időknek Szlávik János.
A Szent László Kórház főorvosa elmondta: a kontrollra járó fertőzöttek száma csaknem 1800 fő, és évente 9-10 ember hal meg AIDS következtében. Hangsúlyozta: szinte kivétel nélkül azok, akik nem fordulnak orvoshoz, így nem jutnak gyógyszerhez. Aki ugyanis kontrollra jár és gyógyszert szed, az teljes életet élhet.
Hazánkban alacsony a fertőzöttek aránya az intravénás drogosok között
A szakember kiemelte: a betegség elleni küzdelem három szakmai alaptéziséből kettőben Magyarország jól áll. Az ismert betegek több mint 90 százaléka részesül kezelésben, továbbá az orvoshoz forduló, gyógyszert szedő páciensek magas színvonalú ellátást kapnak, hozzájutnak a leghatásosabb készítményekhez. Úgy vélte azonban, hogy javítani kellene az esetek „felderítési” mutatóján: a realitások figyelembevétele mellett ideális az lenne, ha a HIV-fertőzöttek legalább kilenctizede ellátást kapna.
Ez egyelőre még várat magára, hiszen a kezelt 1800 emberrel szemben idehaza két-háromezer olyan személy lehet, aki nem tudja magáról, hogy fertőzött vagy beteg, ők pedig könnyen megfertőzhetnek másokat. Mivel a betegség az első években tünetmentes, ezért fontos lenne, hogy minél többen vegyenek részt szűréseken. Magyarországon azonban – vélhetően az érintettek viszonylag alacsony száma miatt – nincs kötelező jellegű szűrés, mint Nyugat-Európában, ahol egyes országokban a tesztet a vérvételek alkalmával rutinszerűen elvégzik, vagy Romániában, a terhességi szűrések során.
Magyarországon egy fertőzött személy kezelése havi 250-350 ezer forintba, éves szinten néhány millióba kerül az egészségügyi kasszának. A betegek nagy szerencséje, hogy ebből minimális összeget, 300 forintos dobozdíjat kell csak megfizetniük.
Arra a felvetésre, hogy az egészségmegőrzés és a kezelés magas költsége miatt nem lenne-e célszerűbb több pénzt fordítani a megelőzésre, a főorvos azt felelte: a prevenciót néhány civil szervezet évekkel ezelőtt magára vállalta, de jelentős eredményt az áldozatos munkájuk ellenére sem sikerült elérni. Ezért szerinte a nyugat-európai vagy román példa hazai alkalmazására, esetleg a szűrés más úton történő bevezetésére nagy szükség lenne. Ráadásul a kankó, a szifilisz és a gonorrhoea (vérbaj) sokkal intenzívebben támad, mint a HIV, e betegségek szűrésére is nagy szükség lenne, és tudatosítani kellene az emberekben a védekezés fontosságát.
Pozitívumnak nevezte a főorvos, hogy hazánkban alacsony – tavaly két esettel találkoztak – a HIV-vel fertőzöttek aránya az intravénás drogosok között, mert őket rendszeresen szűrik.
A másik, sokak által tévesen kockázatosnak vélt csoport tagjai, a prostituáltak is negatív eredményt produkálnak – egy-egy esetet leszámítva – a teszteken, ami a védekezésnek, illetve az önkéntes és rendszeres szűrésüknek köszönhető. Ezzel szemben a fertőzöttek, betegek 80-90 százaléka a homoszexuálisok közül kerül ki, mert többségük egyáltalán nem védekezik. A főorvos szerint az is probléma, hogy utóbbi közösségekben nem igazán visszakövethető a fertőzöttség kialakulásának útja (ki kitől fertőződött, és ki kit fertőzött meg), mert gyakran nem is ismerik egymást, csupán a másik keresztnevét tudják. A főorvos úgy látja, továbbra is probléma, hogy bár a szűrővizsgálat során teljes anonimitást biztosítanak az érintettnek, sokan mégis titkolják helyzetüket. Ennek oka, hogy számos negatív élmény éri a betegeket; a rokonok, munkatársak, gyakran az orvosok is a mai napig félnek a HIV-fertőzöttel vagy AIDS-beteggel való kapcsolattól – alaptalanul.
Szlávik János a betegség terjedésének globális trendjét ismertetve elmondta, hogy nő a fertőzöttek száma, ugyanakkor a betegség terjedésének intenzitása számos helyen, Afrikában és Ázsiában megtorpant. Ez pedig a fejlődő világban is megfizethető generikus gyógyszerek elérhetőségének köszönhető. Sajnálatos folyamat, hogy ezzel egy időben Kelet-Európában – Moldáviában, Ukrajnában, Oroszországban és a Baltikumban – viszont a betegség rohamosan terjed, sőt szedi áldozatait.
A népvándorlás kapcsán a főorvos megjegyezte: a migránsok mindig olyan betegséget hozhatnak magukkal, mint amilyenek az indulási helyükön jelen vannak. A Közel-Keletről, az arab világból érkezők esetében tömeges HIV-fertőzéstől nem kell tartani, ám a Közép-Afrikából, Etiópiából és Nigériából jövőknél számítani kell arra, hogy nagy számban fertőzöttek, Szváziföldön például a lakosság harminc százaléka.
Bár kezeléssel a betegség tünet- és fertőzésmentessé tehető már napi egy tablettával, oltás még mindig nincs ellene. Arra a felvetésre, hogy harminc év alatt azért nem sikerült-e – a megelőzés vagy a gyógyítás érdekében – szérumot kifejleszteni a betegségre, mert a gyógyszerek kiugróan magas ára miatt ez nem érdeke egyes gyógyszergyártóknak, Szlávik János nemmel felelt. Ma már léteznek olyan géntechnológiai kutatások, amelyek azt vetítik előre, hogy tíz-húsz év múlva a betegség teljes mértékben, véglegesen gyógyítható lesz, ahogy például a hepatitis-C is.
A főorvos szerint a következő évtizedben hazánkban a fertőzöttek száma folyamatosan növekedni fog – ezért nyitottak ambulanciát Debrecenben, Miskolcon és Pécsett –, de járványszerű ugrás nem várható.
