A határon túli autonómiaügyek egyeztetési eljárásaiban közvetítő miniszterelnöki megbízott a Kisebbségi Jogvédő Intézet rendezvényén tartott előadásában arról beszélt: jelenleg az EU „berzenkedik” attól, hogy a kérdéssel foglalkozzon.
Mint mondta, az EU addig foglalkozik a kisebbségekkel kapcsolatos állami hozzáállással, amíg „egy-egy ország leteszi a vizsgát az uniós felvételi során”, aztán nem foglalkozik vele, és bármilyen fellépést sürgetnek az autonómia területén, az EU a tagállami hatáskörre hivatkozva nem foglalkozik a kérdéssel.
A miniszterelnöki megbízott előadásában azt vizsgálta, mennyire szolidáris Európa az őshonos kisebbségeivel, és úgy vélte, a jelenlegi szabályozás egyetlen pozitívuma, hogy az emberi jogok deklarálásán keresztül rögzíti az őshonos kisebbség tagjait egyes emberekként megillető jogokat, ugyanakkor hiányolta az őshonos kisebbség pontos definícióját, kifogásolta a közösségi védelem és a végrehajtási kontroll hiányát.
A miniszterelnöki megbízott megköszönte az intézet munkatársainak áldozatos munkáját, hogy kiállnak a magyarokért, a magyar közösségekért. Jelezte: szomorúsággal tölti el ugyanakkor, hogy a nemzetközi szabályozásban elismerik a kollektív bűnösség elvét, de a közösségi jogokat egyáltalán nem.
Szili Katalin vázolta az őshonos kisebbségek védelme érdekében szükséges feladatokat is, első helyen említve, hogy a nemzetközi intézményrendszerekben folyamatosan napirenden kell tartani a kisebbségek és az autonómia kérdését, be kell mutatni a jogsérelmeket, jogfosztásokat és ezeket peresíteni kell.
Kifejezte reményét, hogy a Minority SafePack kisebbségvédelmi kezdeményezéssel kapcsolatban a következő Európai Parlament „érzékenyebb és fogékonyabb lesz”. Szükségesnek nevezte a tagállami ellenállások minimalizálását, amelynek szavai szerint jó eszköze lehetne a kisebbségi jogok folyamatos monitorozása.
Szili Katalin hivatkozott Varga Zs. András alkotmánybíró, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető egyetemi tanárának a konferencián elmondott szavaira, hogy az autonómia biztosítása nem korlátozza a nemzetállami szuverenitást. A miniszterelnöki megbízott szerint ennek tudatosítása is elengedhetetlen.
Fontosnak nevezte az őshonos kisebbségek definiálását is, és azt, hogy „rádöbbentsék” az EU-t arra, hogy különbséget kell tenni az őshonos kisebbségek és az újdonsült európai polgárság várományosai között. Felhívta a figyelmet arra, hogy az európai polgárok 10 százaléka őshonos kisebbséghez tartozik, 5 százalék pedig bevándorló.
Mint mondta, az őshonos kisebbség tagjai akaratuk ellenére kerültek ebbe a helyzetbe, közös történelmük és kultúrájuk Európához köti őket, és az asszimilációjukra törekednek, miközben a bevándorlók szemben saját akaratukból kerültek ebbe a helyzetbe, eltérőek a hagyományaik, idegen a kultúrájuk, és mérhetetlen toleranciát követelnek magukkal szemben.
Mint mondta, kötelező erejű, egységes szabályozásra lenne szükség az őshonos kisebbségek védelme ügyében és ehhez kapcsolódóan egy implementációs kontrollra is. Jelezte: 2024-ben Magyarország tölti be az Európai Unió Tanácsának elnöki tisztségét, ezt jó alkalomnak nevezte arra, hogy ezzel a témával „tematizálja” Magyarország az EU-t.