A 2007-ben létrehozott és minden esztendőben az ombudsmani hivatal létrejöttének évfordulóján adományozott Justitia Regnorum Fundamentum díjjal a kiemelkedő emberi helytállást, a szakmai tevékenységet vagy életutat ismerik el. Azok kapják, akik az alapvető jogok terén kivételesen magas színvonalú, példaértékű eredményt értek el, vagy jelentősen hozzájárultak ilyen eredmény eléréséhez. Az elismerés odaítéléséről az alapvető jogok biztosa dönt, részben a nemzetiségek jogainak és a jövő nemzedékek érdekeinek védelmét ellátó helyettesei javaslatára.
Böjte Csaba, az idei egyik díjazott lapunk megkeresésére úgy nyilatkozott, úgy érzi, nem neki ítélték a díjat, hanem a társadalom legsebezhetőbb részének, akiket ő képvisel. – Mindig örülök, ha nemcsak a szépek, okosak, gazdagok vannak fókuszban, hanem a társadalom perifériáján élő, ám ugyanolyan értékes emberek is – mondta. Az alapítvány vezetője hangsúlyozta, mindig a legkisebbek mellé próbált állni, akik máshonnan nem kapnak jogi, anyagi, lelki segítséget. – Egy ferences szerzetes a legkisebbek kisebb testvére – tette hozzá. Munkájában az motiválja, hogy csodálhatja Isten remekművét, az embert. Csaba testvér szerint a legérdekesebb dolog, amikor felszínre hozhatjuk valakiből a rejtett kincseket, kibontakoztathatjuk őt. – Isten nem teremt selejtet – vallja, és büszkén meséli, hogy az alapítvány által működtetett otthonban lakó gyerekek közül idén a tanév végén többen is osztályelsők lettek.
Böjte Csaba: Nem engem, hanem a társadalom legsebezhetőbb részét jutalmazták
Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke azt emelte ki, hogy az elismerés nemcsak neki szól, hanem azoknak is, akik segítették társadalmi szervezetüknek azt a törekvését, hogy mindenki egészséges környezetben éljen. – A díj megerősít abban, hogy helyes, amit teszünk, és reményt ad arra, hogy még többen fogják óvni a környezetünket – fogalmazott. Az elnök kiemelte, mindig is határozottan és szakmailag megalapozottan léptek fel környezetünk megóvása, javítása érdekében, annak ellenére, hogy gyakran náluk sokkal hatalmasabb erőkkel álltak szemben. Ez sokszor egy-egy súlyosan környezetkárosító, illetve nemzetgazdasági szempontból káros intézkedés mögötti korrupció elleni harcot is jelentett. Példaként a 4-es metró építkezését hozta fel, ahol már a kezdetben felhívták a figyelmet arra, hogy az adott közlekedési problémát buszsávokkal is jól meg lehet oldani, azonban egyes politikusok mégis a tízezerszer drágább beruházást választották, és amint nemrég nyilvánosságra került, a ráköltött 452 milliárd forint harmadát ellopták – emlékeztetett.
Felvidéki származása, kisebbségi élettapasztalatai okán magánemberként is elkötelezett a nemzetiségek ügye mellett Szarka László történész, a díj idei harmadik kitüntetettje. Érdeklődése homlokterében a XIX–XX. századi magyar nemzetiségi politika, a XX. századi magyar kisebbségtörténet áll. Glatz Ferenc akadémiai elnöksége idején ő alapította és vezette tíz éven át az MTA Kisebbségkutató Intézetet. Korábban a Századvég Politikai Iskolában, az Eszterházy Károly Főiskolán, jelenleg pedig a komáromi Selye János Egyetemen oktat nemzetiségtörténeti és kisebbségpolitikai tantárgyakat. Úgy véli, az utóbbi negyedszázadban térségünkben számos pozitív változás történt, ami a kisebbségek helyzetét illeti. Ennek ellenére rengeteg a tennivaló a kisebbségi önkormányzatiság kiépítésében, de még a nyelvi jogok terén is komoly hiányok vannak. Ugyanakkor szerinte érezhető, hogy az asszimilációs malmok is őrölnek. Az erdélyi, a felvidéki, a vajdasági és a kárpátaljai magyarság esetében pedig a migrációs veszteségek is éreztetik hatásukat. A tizenhárom hazai kisebbség is folyamatosan küszködik azzal, hogy a kétnyelvűség mellett ne csak megőrizze, de fejleszteni is tudja anyanyelvi kultúráját, hogy az ne egy folklorizált, hanem valódi, élő és a fiatalok számára is vonzó kultúra legyen.
