Az akkor még egyetemista Ősi Attila 2000-ben, őslénytani-földtani vizsgálatok közben bukkant Iharkúton, egy bakonyi bauxitbánya külszíni fejtésében az első hazai dinoszauruszleletre, egy apró csontdarabkára. Azóta minden évben expedíció indul a terepre, az időközben befutott kutatóvá érő paleontológus és csapata évről évre szenzációs maradványokkal gazdagította a tudományt. Számos csontváz, hatvanezer csontmaradvány és fog került elő az elmúlt évek ásatásai során. Harminc különböző gerinces állatfajt azonosítottak a halaktól a kétéltűeken, teknősökön, gyíkokon, krokodilokon és repülő hüllőkön át egészen a dinoszauruszokig – közte tucatnyi új fajt, például az Ajkaceratopsot is. Ez a hely világviszonylatban is egyedülálló, Európában pedig egyenesen páratlan értékekkel szolgál a 85 millió évvel ezelőtti, úgynevezett késő krétakorból. (Európa öt leggazdagabb és legjobban dokumentált lelőhelye közé tartozik az iharkúti.)
A bakonyi lelőhely legújabb szenzációja egy Sauropoda-fog. A lelet a 145,5 millió évtől 65,5 millió évvel ezelőttig tartó kréta időszak egy olyan, 22 millió éves periódusából származik, amelyből eddig még nem találtak Sauropoda-fosszíliákat Európában – írja Ősi Attila és kollégái (Prondvai Edina és Csiki-Sava Zoltán) a Scientific Reportsban.
A Sauropodák a valaha élt legnagyobb szárazföldi állatok voltak. Még a legkisebb példányaik is öt-hat méteresre nőttek, a leghosszabb – ennek egyetlen csigolyája ismert – 58 méteres lehetett. A legsúlyosabb testtömege megközelíthette a száz tonnát. (A legismertebb Sauropodák az Apatosaurus, a Brachiosaurus és a Diplodocus.) Növényevők voltak, fosszilizálódott maradványaik az Antarktisz kivételével valamennyi kontinensen megtalálhatók.
Így nézhetett ki az egyik itt felfedezett faj, az Ajkaceratops
A paleontológusok bizonyítékok híján sokáig úgy vélték, hogy a Sauropodák a kréta időszak közepén, mintegy százmillió évvel ezelőtt eltűntek Európa szigetvilágából, és csak valamikor 78 millió éve népesítették be újra a kontinenst. Azaz 22 millió évre eltűntek erről a vidékről. Ám az Olasz- és Horvátországban felfedezett, ebből a korszakból származó lábnyomok alapján sejtették, hogy a hipotézis téves. Csupán a lábnyomok azonban nem bizonyítják a Sauropodák tartós jelenlétét, mivel a lábnyomok akár azt is jelenthetik, hogy az állatok rövid ideig éltek ebben a régióban, vagy éppen csak átvonultak.
Az Iharkúton most megtalált 85 millió éves lelet éppen azért számít rendkívüli jelentőségűnek, mert azt bizonyítja, hogy ebben a mintegy 22 millió évben Sauropodák is éltek errefelé. – Meglepődtünk, amikor Kalmár Réka kolléganőm kivette a sok meghatározhatatlan leletnek gondolt fosszília közül ezt a kissé törött fogat – mondta lapunknak Ősi Attila, az ELTE Őslénytani Tanszékének docense, aki szerint abban az időben Európa nem egy összefüggő kontinens volt, hanem szigetvilág. Ha az egyik szigeten éltek ilyen dinoszauruszok, akkor a többin is előfordulhattak.
A mindössze 1,2 centiméter hosszú és 0,5 centiméter széles fog alakja, morfológiája egyértelműen kizárt minden más állatot. A többi növényevő, ragadozó és páncélos dinoszaurusznak, akkor élt krokodilnak másféle fogazata volt. Ugyanakkor azon a kutatók is meglepődtek, hogy ez a fog a nagyjából húszmillió évvel korábban élt Sauropodák fosszíliáira hasonlít. Ősi Attila elképzelhetőnek tartja, hogy e primitívebb Sauropodák a térség jelentős részéről eltűntek, de egyes szigetein – mint például a mai Bakony területén – hosszabb ideig elszigetelten léteztek.
Az iharkúti lelőhelyen a hét elején kezdődött a legújabb ásatási szezon, a következő három hétben mintegy ötven négyzetméteres terület feltárása várható.
