Több mint nyolcvan rab zarándokolt el Mátraverebély-Szentkútra tegnap. A fogvatartottak számára ez az út sokat jelent, ugyanis, ha csak néhány órára, de kiszakadhattak a börtönből, és újra a civil társadalom részei lehetettek.
– A büntetés-végrehajtás (bv) egyik kiemelt feladata, hogy az elítélteket támogassa a reintegrációban: ebben segít a vallás is – fogalmazott a bv országos parancsnoksága lapunknak. Sokan a börtön falain belül ismerkednek meg a kereszténységgel, sőt valójában önmagukkal is – tették hozzá. A börtönlelkészek együtt dolgoznak a reintegrációs tisztekkel, a pszichológusokkal, a pártfogókkal és az utógondozó koordinátorokkal, hogy az elítéltek szabadulásuk után valóban új életet tudjanak kezdeni.
– Bár egyértelműen szükséges a jogi megtorlás, az önmagában még kevés, ha valaki beismeri bűnösségét – vélte Vári Krisztina börtönlelkész, aki szerint itt egyetlenegy dolog van hatással az emberekre: a szeretet. Amíg az elítélteket állandó szabályok kötik a mindennapjaikban, addig a hittanórákon éppen az ellenkezője történik: előbb-utóbb megszűnik a megfelelési kényszer is, és valós érzelmeket tudnak megélni.
– A legnehezebb, hogy elfogadják, bűnt követtek el, de mindig van megbocsátás – magyarázta Hajdú Miklós, aki nemcsak misét tart, de rendszeresen beszélget is a rabokkal. Mint mondta, az elítéltek kezdetben csak azért mennek el a kápolnába, hogy néhány óráig egyedül lehessenek, ott ugyanis nincs „seftelés”, nincsenek összetűzések, csak béke és nyugalom.