– Gyerekkori álmom volt, hogy felfedezzem a világot, de nem úgy általában. Határozott célként Amazóniába akartam eljutni – mondta lapunknak Magyari Enikő, aki a debreceni egyetemen azonban nem földrajz szakon tanult, hanem biológusnak készült.
Elsőévesként barátaival Mongóliába szervezett expedíciót – a félsivatagi flóra megismerésére koncentráltak –, egy évre rá a Szahalin-szigetre mentek, s hogy ne csak saját zsebből kutassanak, szponzorokat szereztek. (Kis létszámú évfolyamuk szinte mindegyik tagja kutatónak készült.) Végzés után dolgozott a Mátra Múzeumban, a Magyar Természettudományi Múzeumban, a newcastle-i és a durhami egyetemen. 2007 óta kutat a Paleontológiai Kutatócsoportban, amelynek 2017-től tudományos tanácsadója, illetve az ELTE Környezet- és Tájföldrajzi Tanszékének tudományos főmunkatársa.
A kutatónő több mint másfél évtizede vezet terepi kutatásokat, köztük hegyi feltáró munkát is a földtörténeti közelmúlt környezeti eseményeinek felderítésére. Olyan vidéket keres, ahol megismerheti az utolsó százezer év klimatikus történéseit. Messzi tájak helyett azonban a Kárpát-medence titkainak megismerésére koncentrál.
A kárpáti térség szélsőséges helyeit kedveli: mély fekvésű alföldi lápokat, egykori és mai folyóártereket, vulkáni krátereket és a hegyvidéki tengerszemeket. Minden olyan helyszínt célba vesz, ahol hosszú időre megőrződhettek a múlt beszédes nyomai: virágporszemek, fosszilizálódott növény-, vagy állatmaradványok. Évek óta kutatja például a Retyezát hegyi tavainak mélyét, részletes környezettörténeti eseménysort állítva össze a tavi üledékek fúrásából nyert információkból.
Mindezt jól szervezett csapat vezetőjeként – számos alkalommal expedíciós körülmények között, a legmodernebb módszerek alkalmazásával.
Egyik kedvenc képződménye a vulkáni krátertó, mert ezek üledéke nagyon sok információval szolgál. Környékünkön a legfiatalabb ilyen víztározó a Szent Anna-tó. Maguk fejlesztették a fúróberendezést, amivel a negyedik fúrási szezonban, 2013-ban elérték az üledék alját. Mitől izgalmas egy több méter vastag iszap, ami a kívülállónak csupán egy massza? Mikroszkóppal belenézve megismerhető a több ezer évvel ezelőtti élővilág. Fosszíliákat, polleneket látnak, amik alapján rekonstruálható a növénytakaró.
Idén télen vastagra hízott a magyar tenger jege, amit a kutatók kihasználtak – megfúrták a jégpáncélt és mintát vettek a több méter vastag iszapból. Az utolsó kétezer év történéseit szeretnék feltárni egy nem bolygatott üledék segítségével – a munkában Magyari Enikő is részt vett.
Egyébként a maihoz hasonló arculatát 5100 éve elérő Balaton fiatalabb rétegeinek korát is az üledékben található pollenek segítségével határoznák meg. Pollenek mellett árvaszúnyog lárvákat is keresnek, ezekkel az egykori nyarak nyári középhőmérsékletére kaphatnak adatokat.
„Felfedező kutatónak tartom magam. Amire vágytam, megkaptam a szakmától. Mindig azt érzem, hogy megéri az erőfeszítést, mert olyan eredmények születnek, amelyek a Kárpát-medence éghajlatváltozásának szempontjából egyediek.
Segítik a régió klimatikai sajátosságainak rekonstruálását” – összegez a kutató, aki a terepen és a laborban is jól érzi magát, mert számára az egyik nélkül a másiknak nincs értelme.
Nagyon sok helyen járt a világban, Amazóniában még nem, de ez a hely is ott van a bakancslistáján.