A kényszer-betelepítés tilalmának alaptörvényben történő rögzítése valójában alkotmányos identitásunkról szól. Brüsszel pedig már ennek felmerülésétől is fél, ugyanis a tagállamok „rádöbbenhetnek” arra, hogy az unió egyes esetekben túlterjeszkedik az alapszerződésben foglalt hatáskörein – nyilatkozta lapunknak az Alapjogokért Központ vezetője. Szánthó Miklós szerint a kérdés ugyanis kettős: egy tagállam alkotmánya tartalmazhat-e az uniós jogot felülíró szabályokat, illetve ha tartalmaz, annak lehet-e joghatása.
– Az uniós koncepció az uniós jog elsőbbségét vallja, míg a „szuverenitáspárti” nézet szerint létezhet a tagállami alkotmányoknak egy úgynevezett „integrációálló” magja, alkotmányos identitása, amelyet az EU-jog sem írhat felül. Azt az alapszerződések is rögzítik ugyanis, hogy az unió tiszteletben tartja a nemzeti identitásokat, amelyeknek fontos aspektusa a lakosság összetétele – fejtette ki.
A bevándorláspolitika jelenleg is tagállami hatáskör, és Brüsszel menekültpolitikai döntései sem érinthetik egy tagállamnak a közrend fenntartására, a belső biztonság megőrzésére vonatkozó kompetenciáit. – A migránsok nagyarányú betelepítése egy tagállamba viszont megváltoztatja a lakosság összetételét, ezenfelül bevándorláspolitikának minősül – de ha menekültpolitikába tartozó döntésnek tekintenénk is, a migrációval összefüggő terrorizmus miatt akkor is érintené a belső biztonságot, közrendet. Mindezek alapján egyértelműen tagállami hatáskörről van szó – szögezte le.
