– Kevesen tudják, de a kultúrharcot a balliberális oldal kezdte. Egy éve, szeptember 18-án jelent meg a Népszavában a Kollaboráció, vagy a művész erkölcsi tartása című egyoldalas írás. Nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban. Ebben a kolumnás cikkben ugyanis a baloldal, a liberálisok nekiestek Stohl Andrásnak, amiért a színész elvállalt egy munkát a Vajna-féle TV2-nél. A polémia pedig azzal folytatódott, hogy el lehet-e egyáltalán fogadni a pénzt a jobboldaltól? Vágvölgyi B. András konkrétan meg is fenyegette a balliberális szereplőket, hogy ha pénzt fogadnak el a rendszertől, a NER-től, akkor annak következményei lesznek, jön majd részükről az elszámoltatás. Ekkor döntöttem el, hogy feketén-fehéren bemutatom a kulturális világ finanszírozását, azt, hogy a teljes balliberális holdudvart a Fidesz vezette kulturális igazgatás finanszírozza. Sőt, segíti a mindent elnyomó balliberális hegemónia fenntartását. Nem az a baj, hogy pénzt kapnak. A probléma az, hogy ezek a kitömött figurák bel- és külföldön egyaránt azt hangoztatják, hogy őket itthon elnyomják, nem kapnak pénzt és lehetőséget, a Fidesz a legkeményebb diktatórikus eszközzel üldözi és lehetetleníti el őket. Nézzünk tükörbe, ez a helyzet nem jöhetett volna létre a kulturális igazgatásban dolgozók cinkossága nélkül. Bizony, sokaknak fontos felelőssége van ebben. Nem csoda, hogy nekik nem tetszik a helyzetkép bemutatása – mondta el Szakács Árpád, aki cikksorozatának a balliberális oldalon történő fogadtatására is reagált.
Évtizedek óta nem volt példa arra, hogy egy befolyásos kör egy cikksorozat betiltását követelje. Úgy látszik, sokan még a kommunista diktatúrában képzelik magukat – fogalmazott Szakács, majd külön is kitért az ellenzéki médiában a személyét ért támadásokra.
– Engem ezek soha nem érdekeltek. A konstruktív kritikára nyitott vagyok, de az ő értékítéletük egyáltalán nem foglalkoztat. Mindenkit arra bátorítok a konzervatív oldalon, hogy senki ne üljön fel a balliberális megmondóembereknek, ne az ő dicséretükre várjanak, ne azt lessék, mit mondanak, mert az ő teljes spektrumuk, a politikusaiktól a sajtójukig egy többszörösen bukott eszmerendszer hívei és szócsövei. Nehogy már a saját magunk értékrendszerét, kulturális világát úgy ítéljük meg, hogy az tetszik-e nekik, vagy sem. Ne azzal foglalkozzunk, hogy a másik tábornak milyen esztétikai szempontjai vannak a mi kulturális világunkkal kapcsolatban. Ők már megbuktak, elsodorta őket a szél, ott vannak a történelem szemétdombját. Mi pedig nem lehetünk örökké másodikok.
Szerinte a jobboldalnak megvannak a saját kútfői, amiket sajnos elfelejtettek észrevenni és felkarolni az arra illetékesek.
– Csontos János az egy évvel ezelőtt megjelent Írókorzó című munkájában sok olyan kortárs, kiemelten fontos írót mutat be, akiket helyzetbe lehetne hozni. A Magyar Írószövetség Nyitott műhely címmel két vaskos kötetet jelentetett meg, amelyben pedig rengeteg mellőzött, de értékes és tehetséges művész szerepel. Ez csak két példa, de ebben is van legalább száz fantasztikus alkotó, és még véletlenül se nevezzük őket jobboldalinak, mert ennél bonyolultabb a kép. L. Simon László nyilatkozott cifrábbakat is, csütörtökön az RTL-Klubon azt mondta: “Nem mondhatja ma Magyarországon egyetlen konzervatív alkotó sem, hogy politikai okokból nem támogatják, mert az ő politikai nézetei miatt kirekesztik valamilyen pályázatból”. Próbálok diplomatikus lenni: ez vérlázító! – fogalmazott a Magyar Idők újságírója, aki kiemelt néhány olyan kortárs magyar, jobboldali írót, aki mellőzötté vált. A PestiSrácok.hu arra volt kíváncsi, ki a kedvence.
– Ez nagyon nehéz kérdés. Talán Tárnok Zoltán. Az ő munkássága művészetileg, esztétikailag kimagasló. A fiatalok közül Pataki Tamást ajánlom mindenki figyelmébe, egy igazi őstehetség. A Bán Mór néven publikáló Bán Jánost pedig világklasszisnak tartom. Orbán János Dénes és Toót-Holló Tamás eredetisége utánozhatatlan. Most olvasom Jezsó Ákos Megyek túlra című könyvét. Hihetetlenül jó munka. Párhuzamosan olvasom Hanczár János Szerelem a Gulág árnyékában című munkáját. Több, mint figyelemreméltó. Álljunk meg itt, mert hosszú lenne a névsor. Még kiderülne, hogy van kulturális alternatíva.
Az interjú végén Szakács Árpád abbéli reményének adott hangot, hogy történik majd változás, és véget ér a liberális kultúrdiktatúra. A cikksorozat azonban a HVG előrejelzése ellenére egyáltalán nem áll le.
– Kimeríthetetlen a forrás, korlátlan az adat és információ, ami rendelkezésre áll. Nem döntöttem el, hogy meddig folytatom. Az biztos, hogy sokkal tovább, mint ahogy például a HVG szeretné – fogalmazott Szakács Árpád.
A teljes interjút IDE kattintva olvashatják!
