Nem egyértelmű, és számos kérdést felvet a sürgősségi pszichiátriai gyógykezelés elrendelésével kapcsolatos gyakorlat az alapjogok biztosa szerint. Most nyilvánosságra hozott jelentése szerint a nem önkéntes pszichiátriai gyógykezelés alá vont személyeknek csak elvben van joguk a bírósági határozat elleni hatékony fellebbezésre. Az eljárás során a beteg hozzájárulása ugyanis nem szükséges, sőt akarata ellenére is bevihetik pszichiátriai zárt osztályra. A kötelező gyógykezelés indokoltságáról – abban az esetben, ha az illető magára vagy másokra veszélyt jelent – a bíróság dönt. A kezelés akkor ér véget, ha a kezelőorvos úgy dönt, de a kezelés folytatását a bíróság harmincnaponként felülvizsgálja.
A személyi szabadságában erősen korlátozott érintett természetesen fellebbezhet, ennek előfeltétele viszont az, hogy megkapja a kötelező gyógykezelésről szóló bírósági határozatot. Ezt azonban nagyon nehezen és túl későn kapja meg, hiszen amíg őt a zárt osztályon kezelik, a bírósági végzést a lakásába postázzák ki. A törvények tehát nem biztosítják, hogy megfelelő időben leírt és kézbesített határozatot kapjon, hiszen a pszichiátriára való beszállítás és a határozat kézbesítése között akár 27 nap is eltelhet. A szabályok pontosítására és a jogértelmezés egységessé tételére a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) tett javaslatot. A Magyar Pszichiátriai Társaság viszont már korábban jelezte, hogy hiányos, illetve nem egyértelmű a pszichiátriai betegek kötelező intézeti gyógykezelésére vonatkozó szakmai szabályozás.
A jogszabályok csak a korlátozó intézkedésekkel foglalkoznak, de arról egy szó sem esik, hogy mit lehet tenni, ha már nem szükséges korlátozni a beteget, de a kezelése még indokolt. Emellett hiányzik a kötelező ambuláns gyógykezelés jogintézménye is. Minden szereplő – a beutaló és az osztályra felvevő orvos, az igazságügyi szakértő és a bíróság – azonnali döntésre kényszerül, miközben évente százas nagyságrendben utalnak be kötelező pszichiátriai gyógykezelésre pácienseket. A társaságnál azt mondták, már többször tettek ajánlást a helyzet rendezésére, ezek azonban elvesztek a jogalkotás útvesztőjében. Az ombudsman a jelentésében a szabályok pontosítása, a jogértelmezés egységessé tétele érdekében fogalmazta meg javaslatait az igazságügyi minisztériumnak és a bíróságoknak.