Furcsa sajtóipari melléktermék a Heti Válasz. Egyszer már átesett egy nemváltó műtéten a G-nap után, de ettől sem lett identitása. Befektetőt keresnek, aztán most éppen kormánypártibbak a kormánypártinál – „lakájmédiábbak a lakájmédiánál”. Pedig ők mindig a józan, higgadt hang voltak a durva jobboldali média kocsmai üvöltése közepette. A politikai tivornyák után fejcsóválva söpörték össze az üvegszilánkokat, takarították fel a hányást, aztán persze zárás után fogdosni kezdték a pincérnőt a söntés pult mögött, de azt már liberális barátaik nem látták.
Írtunk már e helyütt arról a nem épp rokonszenves és egyáltalán nem következetes magatartásról, hogy a közbeszerzésekből meggazdagodott Simicska Lajos által finanszírozott lapban szakmányban kiáltanak korrupciót.
Általában minden Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz Istvánnal kapcsolatos közbeszerzés miatt börtönt követelnek, miközben a lap főszerkesztőjének, Borókai Gábornak a lánya is nyer több száz milliós állami megrendeléseket olyan tendereken, amelyeket külön a cégére írnak ki. Ám a Heti Válasz nemcsak ebben következetlen. Gyakran írnak arról például, hogy botrány, ha Kóka János volt SZDSZ-elnök a Fidesz támogatásával gazdagodik, vagy éppen benyomul a magán egészségügyi piacra.
Beindul náluk a riasztóberendezés akkor is, ha volt SZDSZ-kegyencek jutnak állami megrendeléshez.
De amikor a Magyar Idők lát anomáliákat, akkor egységfrontra lépnek a libsikkel, siratóasszonyok kórusaként ítélik el a „durva hangnemet” és az „alattomos támadást”.
A lapunk keltette, Prőhle Gergellyel kapcsolatos vitában (miért kapnak közpénzből támogatást, szereplési lehetőséget azok az írók, akik folyton gyalázzák Magyarországot?), a Heti Válasz szerkesztősége a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) vezetője mellett foglalt állást. Ezt természetesen joggal tehetik lapjuk korábbi szerzőjével kapcsolatban.
A logikus gondolkodás azonban azt követelné, hogy vegyenek egy nagy levegőt, és ne csinálják magukból bazári majmot. Egy konzekvens értékelvű lapnak le kéne írnia, hogy ha a jobboldal közpénzből finanszírozza a jobboldal ellenségeit, az ultra gáz. Lehet stilisztikai vitákat folytatni, de dacból páros lábbal ráugrani a taposóaknára, legalábbis nem szerencsés. Prőhle Gergelyt senki nem támadta személyében, a bírálat intézetvezetői működésére vonatkozott.
Tudjuk róla, hogy elkötelezett politikus, ezért nyilván nem azért került a PIM élére, hogy az Orbánt Ceausescuhoz hasonlító Konrád Györgyöt megtámogassa kultúrpolitikailag. Egy harmadszor elsöprő többséget szerző politikai irányvonal végre dönthetne úgy, hogy a kulturális életben is érvényesüljön a kétharmad. Esetleg mint illetékes, az igazgató is észre vehetné azt az eddig rejtett összefüggést, hogy ha Magyarországon van kétharmadnyi jobboldali szavazó, akkor nem a balliberálisra, hanem a nemzeti kultúrára van kétharmadnyi igény.
Ezért a jobboldali szavazók arcul köpése az, ha a magyar miniszterelnököt varangykirálynak tituláló Quimby-frontember állami irodalmi eseményeken villog. (Ganxsta Zoleet se hívják a feministák gyűlésére, az Egészséges Fejbőrt sem a Zsidó Kulturális Fesztiválra.) Ha azonban Borókaiék szerint Kiss Tibor (Quimby) lírája kulturális támogatásért, közszereplésért kiált, akkor nehéz vitatkoznuk: „Miért basszátok szét az országomat/Miért rúgjátok hasba az ápolót/Miért ültetitek szamárpadba a tanárokat/Miért szarjátok szájba az álmodót?”
De légyszi, hadd tegyük már ezt szóvá a Heti Válasz jóváhagyása nélkül! Ja, hogy az a baj, hogy most emiatt nem lehet lakájmédiázni a Magyar Időket? Így már érthető, miért ez a félköríves rúgás. A hetilap a polgári értékrend álcájában mindig is csak a libsi oldal zavarkeltését szolgálta. Ők az ál-viszonyítási pont, a hamis jobboldali mérték. Ők azok a Fradi-ultrák, akik az Újpestnek drukkolnak.
Ahogy most is. Tévébe delegált munkatársuk, a megfelelési kényszeres Stumpf András, aki az utóbbi időben tökéletes Lukácsi Katalinná képezte magát, a HírTV és az ATV stúdiójában képviseli a valódi, kritikus jobboldalt. Sípszóra a helyszínen terem, ha sopánkodni kell a Fidesz faragatlansága miatt: ő a hivatásos elhatárolódó, a tevékenységének már külön FEOR-száma is van. Felhasználják, de úgy tűnik, neki bejön ez a szerep. Legutóbb kedden az ATV-n állt helyt, derekasan. A Csatt című vitaműsorban minden meghívott hexameterekben dicsérte Prőhle Gergelyt Stumpftól Pesty Lászlón át Kukorelly Endréig. Mint a Parnasszuson, úgy repkedtek az eposzi jelzők.
Az igazgatóról kábé háromezer-kétszázszor mondta el a műsorvezető, hogy intelligens, kulturált, keresztény (hoppá! – eddig nem tudtuk, hogy ez érdem), „minden polgári érték megtestesítője”, nagyszerű ember, aki szenzációsan képviselte Magyarországot külföldön, mintha ezt bárki is kétségbe vonta volna.
Persze elég fals a hozsannázás Simon András szájából, és annak sem kell ellenség, akit Herényi Károly dicsér. Csak Stumpf lapít, hogy Prőhle hirtelen azért lett ennyire népszerű ellenzéki körökben, mert a Magyar Idők betámadta. Azóta vált belőle kikezdhetetlen polgári értékrendű diplomata, nagyszerű kultúrpolitikus, kitűnő sportember, példás családapa stb., néhány hete persze még ugyanolyan megvetendő fideszes volt számukra, mint a többi.
Stumpf azonban nem állt le, inkább ledobta az álarcot, elkezdte Szakács Árpád újságírót gyalázni, amiért az a Magyar Időkben több cikket írt a PIM működéséről.
Nincs itt semmiféle kultúrterror, a jobboldali művészszervezetek ki vannak tömve pénzzel – tudtuk meg, majd Kukorelly – aki sajnálatos módon csupán 25 ezer forintért olvashatja fel műveit a PIM-ben, -, senkiházinak nevezte munkatársunkat. Kellemesen telt a műsoridő. A moderátor jólesően tűrte kollégánk pocskondiázását. Pesty László dokumentumfilmes, aki elvileg a jobboldalt képviselte, pedig zavarában azt hebegte, hogy „nincs köztünk vita”, és megígérte, hogy a műsor után felhív valakit, hogy megtudja, hogy mi a politikai vonal, „hogyan fest ez a dolog, és miért csináljuk”.
Azóta már biztos tudja a kegyetlen választ a Központi Végrehajtó Bizottságtól, hogy fortélyos félelem igazgat, a Fidesz megkezdte párt reakciós elemektől való megtisztítását. Prőhléért és bűntársaiért jön a fekete autó, és az ügyvédjük is halált fog rájuk kérni, mert a statuálás a lényeg.
Őrület! Harmadszor van kétharmad, ennek ellenére Stumpf manipulációjától meg egy kis libsi pressziótól oda lesz a jobboldali értelmiségi meggyőződés, és elfelejtjük megvédeni egymást.
A Heti Válasz újságírója nagyon szuggesztívan keltette a zavart. Kivételes képességeire nem szeretnék közhelyszerű jelzőket használni. Ő egy jelenség. Talán leginkább a Nyolcadik utas a halálban szereplő, Ash nevű szintetikus droidra emlékeztet, aki embernek adja ki magát, és rászabadítja az űrhajó legénységére a gyilkos idegen lényt. Ereiben csirizes lé folyik. Látszólag a csapattal van, de közben titkos küldetést hajt végre. Csak a kellő válsághelyzetre vár, hogy működésbe léptesse a libsi algoritmust. Ekkor társai ellen fordul, elönti a processzorait az erkölcsi fölény, és egyszerre elkezdi nagyon szégyellni a jobboldalt.
Mint a film főhőse, Ripley hadnagy, én sem bízom a szintetikusokban.
