– Bolygónkon 1,1 milliárd embernek kell állandó vízhiánnyal együtt élnie, csaknem hárommilliárdan pedig időszakosan nélkülözik ezt az éltető elemet – tájékoztatta lapunkat Bogyó Dávid, a WWF Magyarország projektvezetője.
A biológus szakember elmondta: Magyarország vízellátása stabilnak mondható, ez nagyrészt a felszín alatti vízkészleteinknek köszönhető, ám ezt a tartalékot terhelések is érik, például hazánkban jelenleg négymillió ember fogyaszt parti szűrésű – a folyók melletti kavicsrétegen keresztül tisztított – vizet.
Ezenkívül, folytatta, abból a szempontból kiszolgáltatottak vagyunk, hogy folyóink többsége külföldről érkezik az országba, ezért is rendkívül fontos a nemzetközi szerződések pontos betartása.
– A nagybányai ciánszennyezéshez hasonló katasztrófák az ivóvízellátás szempontjából is óriási problémát okozhatnak – figyelmeztetett Bogyó Dávid, hozzátéve: a világ sok helyéhez – egyebek mellett Afrika nagy részéhez, kiterjedt közép-ázsiai területekhez, valamint a Közel-Kelethez – képest hazánk még mindig irigylésre méltó helyzetben van az ivóvíz szempontjából.
A vizes élőhelyek projektvezetője arra is felhívta a figyelmet, hogy a jövőben az éghajlatváltozás további jelentős társadalmi változásokat okozhat. – Az előrejelzésekkel szemben 2025-re a Föld lakosságának nem egy-, hanem kétharmadát fogja valamilyen szinten érinteni a vízhiány – ismertette a szakember az aktuális kutatási eredményeket.
– Az egész Földet tekintve a vizes élőhelyek nyolcvan-kilencven százaléka már elpusztult, és ez a szám hazánkban is körülbelül ekkora – tájékoztatta lapunkat a projektvezető. Szavai szerint a hazánkhoz hasonló alföldi fekvésű országokban a folyószabályozás, illetve a mocsár- és láplecsapolások felelősek a környezeti károk legnagyobb részéért.
– A vizes területeken korábban honos pelikán, más néven gödény teljesen eltűnt Magyarországról, a számos alföldi ember megélhetését egykoron biztosító csíkfélék pedig rendkívüli módon megritkultak, ahogyan a kérész néven is ismert, látványosan rajzó tiszavirág is – hívta fel a figyelmet a WWF Magyarország munkatársa.
Bogyó Dávid hangsúlyozta: a nagyjából kétszáz éve zajló folyamat az utóbbi harminc-negyven évben tovább gyorsult, a vizes élőhelyek és az ivóvíz megóvása hosszú távon csak a döntéshozók, a vállalati szféra, valamint a természetvédelmi és civil szervezetek összehangolt együttműködésével lehetséges.