A közvélemény-kutatók által az év során közzétett felmérésekből kiolvasható tendencia, hogy az egyes pártok vonatkozásában nem változtak az erőviszonyok: a Fidesz–KDNP áll az élen, a Jobbik követi, amely az MSZP-t utasítja maga mögé. A szocialisták Gyurcsány Ferenc volt kormányfő pártját, a DK-t szorítják le a dobogóról, a négyes után pedig a parlamenten kívül rekedni látszó pártok következnek, élükön az LMP-vel. Fontos megjegyezni, hogy a kormánykoalíció jelentősen növelte támogatottságát az idén, különösen a biztos szavazók körében. Ez több bel- és külpolitikai oknak tudható be, amelyek közül a migránsválság a legfontosabb. Ugyanakkor, Orbán Viktor miniszterelnök szavait idézve, nem maga a válság ténye állította az embereket a kormánypártok mögé, hanem annak kezelése.
Érdekes helyzetet teremt az is, hogy a baloldal összessége és a Jobbik önmagában közel azonos mértékű szavazóbázist tudhat maga mögött, a megkérdezettek pedig hol az egyiket, hol a másikat helyezik erősebb pozícióba. A Jobbikkal kapcsolatban még érdemes megjegyezni, hogy a párt mélyreható átalakuláson megy keresztül, és jelenleg is zajlik Vona Gábor néppártosodási programja. Bár a párt radikális alapjaihoz képest bekövetkezett éles fordulat hozott új szavazókat a Jobbiknak, valószínűleg el is térített bizonyos csoportokat. Továbbá az a tény, hogy a népszavazást követő alkotmánymódosítást nem támogatták, a szavazóik többségének szintén csalódást okozott. Ezen trendek ellenére a Jobbik stabilan őrzi második helyét, viszont láthatóan vesztett lendületéből.
A politikai baloldalról az MSZP mellett kizárólag a DK-nak lehet esélye bekerülni a parlamentbe, és az is egyértelművé vált, hogy a közeljövőben a szocialistáknak be kell érniük a harmadik hellyel. A zöldpártként induló, Schiffer András nélküli LMP viszont lassan az ötszázalékos parlamenti határ alá süllyedhet. Érdemes megemlíteni, hogy százalékokban kifejezhető támogatást nyert az 1-2 százalékon mozgó Kétfarkú Kutya Párt is, mely már valós politikai ambíciókat dédelget. Legalábbis olyan pártokat előzött meg, mint a PM vagy a Liberálisok, akik az év végére több közvélemény-kutatónál is lekerültek a palettáról.
A kis baloldali pártok – az Együtt, a PM és a Liberálisok –, amelyek 2016 elején összesen öt százalékát adták az összes biztos szavazó támogatásának, az év végére összesen körülbelül háromszázaléknyi támogatást tudnak maguk mögött.
A bizonytalan szavazók száma kissé növekedett az esztendő végére: míg év elején 35, decemberre már inkább a 40 százalékhoz állt közelebb a számuk. A bemutatott eredményeket a négy legnagyobb közvélemény-kutató intézet – a Medián, a Nézőpont, a Századvég és a Závecz – felméréseire alapoztuk. Az alábbiakban a biztos pártpreferenciával rendelkező választók körében mért adatokkal foglalkozunk, átlagolva a négy intézet eredményeit.
A 2016-os év eleji mérés szerint a Fidesz–KDNP támogatottsága 44 és 53 százalék közti értéket mutatott. A második helyen az év elején is a Jobbik állt, 17-23 százalékos támogatottsággal, míg az MSZP 14-15, a DK: 5-9, LMP pedig 3-5 százalékos támogatottságot könyvelhetett el. Érdekes tény, hogy a baloldali pártok (MSZP, DK, PM, Együtt, Liberálisok) összesített támogatottsága meghaladta a Jobbikét.
A márciusi–áprilisi időszakban a kutatók kicsit alacsonyabb, 41-44 százalékos Fidesz–KDNP-támogatottságot regisztráltak. A Jobbikot kicsit alacsonyabb alsó határral, 20-24 között mérték, a szocialisták 12-17 százalékon zártak az első negyedévben, míg a DK-nál markáns gyengülés volt megfigyelhető ebben az intervallumban. Márciusi fejlemény a Nézőpont felmérése alapján, hogy a Jobbik biztos szavazóinak a száma meghaladta a baloldalét (MSZP, DK, Együtt, PM és a Liberálisok) együttvéve. Áprilisra azonban a baloldal ismét valamivel több szavazót tudott maga mögött, mint a radikálisok, és az LMP-nek még megvolt az 5-6 százalékos támogatottsága.
Június–júliusra újabb tendenciák mutatkoztak. Ekkor a Fidesz–KDNP 44-54 százalékos támogatottságot regisztráltak a pártot választó megkérdezettek körében, ezzel a kormánypártok behozták év eleji népszerűségi szintjüket, hajszálnyival meg is haladva azt. A Jobbik kisebb eltérést mutatott a különböző intézetek között, és stabil, 17-24 százalékos népszerűségnek örvendett. A szocialisták a biztos pártválasztók 11-19 százalékának nyerték el a szimpátiáját. A DK 5-10 százalék közötti támogatottsággal stabil parlamenti pártnak mutatkozott. A többi baloldali kis párt 1-2 százalékon állt, ami viszont ezúttal azt jelentette, hogy egy baloldali összefogás maga mögé utasította volna a Jobbikot.
A Závecz Research közvélemény-kutatónál az MSZP erre egyedül is képes lett volna ebben az időszakaszban. Az LMP-t illetően nem volt nagy eltérés a mért támogatottságban pusztán a százalékokat tekintve (3-7 százalék közötti értékek), viszont a Medián és a Závecz adatai alapján nem kerültek volna be a parlamentbe.
A további értékeket elemezve a szeptember–október áll a fókuszban, amikor az elkötelezett szavazók körében a Fidesz–KDNP 45-54 százalékos támogatottságot könyvelhetett el. A Jobbik támogatottságának az intervalluma 17-21 százalék volt, ami némi gyengülést jelentett a korábbi időszakhoz képest. Az MSZP népszerűsége csökkenő, 9-15 százalék közti értékeket mutatott, míg a DK-nál 4-9 százalék közötti értékeket mértek. Ebben az időszakaszban a Kétfarkú Kutya Párt is felkerült a mért pártok listájára – legalábbis a Nézőpont Intézetnél.
Az LMP támogatottsága öt százalék környékén mozgott a vizsgált időszakban, viszont inkább alulról súrolta a parlamenti bekerülés határát.
Az év utolsó szakaszában, november–decemberben a Fidesz–KDNP népszerűsége 43-53 százalékon állt. A Jobbikra vonatkozó felmérések az év végén 16-25 százalékos támogatást mutattak, az MSZP pedig 10-16 százalékon teljesített. A DK hasonlóan szerepelt a felmérésekben, mint az előző vizsgált időszakaszban, míg az LMP három százalék körüli támogatottsági szintre „eresztett le” a Századvég mérésének kivételével, amely szerint épp bejutottak volna a parlamentbe.
Zárug Péter Farkas politológus:
Támogatottságuk szempontjából a pártok nagyjából ugyanúgy kezdik az új évet, mint az elmúlt esztendőt. A kormánypártok vezetik a pártpreferencia-listát, ami azért is nagy teljesítmény, mert az elmúlt 25 évben nem volt más politikai erő, amely ellenzéki és kormánypártként is tartotta előnyét a többi párthoz képest. Az év során a Fidesz kényelmesen megőrizte előnyét, és az ellenzék hiába próbálta a népszavazás érvénytelenségét a maga javára fordítani. A Jobbik néppárti próbálkozása eddig sikertelen. Az MSZP-nél az elnökcsere, valamint az olyan események, mint a vasárnapi zárvatartás elleni kampány nem hozott elmozdulást. A baloldali együttműködés úgy döcög, mint 2013–2014-ben is. A baloldalon is kínálkoztak lehetőségek, de ezekkel nem éltek, mint ahogy azt a kormányzásuk alatt is elszalasztották. Amennyiben a kormánypártok 2017-ben a bérnövekedés érdekében politizálnak, nem sok esély látszik a pártpreferenciák megváltozására, a minipártoknak pedig nincs esélyük arra, hogy 2018-ban a parlamentbe jussanak.
Boros Bánk Levente politológus:
Az elmúlt esztendő állandóság éve volt. A politikai erősorrend évek óta változatlan, a Fidesz–KDNP pozíciója a legkevésbé sem rendült meg, és az érvénytelen népszavazás is a kormánypártot erősítette. A második-harmadik helyekért lesz izgalmasabb a küzdelem a Jobbik, illetve az MSZP között. Ugyanakkor a Jobbik a néppártosodási kísérlet nem hozott számottevő erősödést. A baloldalon az látszik, hogy az MSZP nem motivált egy valós összefogási kísérlet megszervezésére, huzamosan a belső pozícióharcokkal vannak elfoglalva, kvázi politikai könyöklés folyik. Az sem egyértelmű, hogy egy összefogás jegyében milyen formában kellene együttműködniük. Ez a hezitálás annak is köszönhető, hogy több balos kis párt egy százalék alatti támogatottságot mutat. Az LMP végig billegett az utóbbi években, Schiffer András volt elnök kiválása pedig érvágás a számukra. Egy többvezetős LMP ugyanis mindenképpen gyengülést jelent, mivel a jelenlegi pártirányítók, Szél Bernadett, Schmuck Erzsébet és Hadházy Ákos még nem rendelkezik kiforrott politikai karakterrel.