Már 2012-es megalakulása idején is aggályosnak tartották és élesen bírálták észak-amerikai elemzők a Nyílt Kormányzati Együttműködést. Például Alexander Savchenko, a Strategic-culture.com alapítvány elemzője szerint a kormányzati áttekinthetőséget célul kitűző Nyílt Kormányzati Együttműködés (Open Government Partnership, OGP) valójában egy olyan kártékony vírushoz hasonló, amelyet egy jó szándékú programba rejtve telepítenek fel az OGP-be belépő tagországokra.
A nemzetek így a Soros Györgyhöz köthető civil szervezeteken keresztül a spekuláns kiszolgáltatottjává válnak. A szerző szerint ugyanis az együttműködéshez csatlakozó államok látszólag a korrupció felszámolására tesznek erőfeszítéseket, valójában azonban később akaratlanul is az Egyesült Államok informális nyomásgyakorló szervezeteinek befolyása alá kerülnek. A cikk szerint részben ezek a szervezetek bukkantak fel például az arab tavasz néven elhíresült forradalmak körül is, amelyek vérontásba torkollottak, miközben az USA növelhette befolyását az érintett országokban fellelhető természeti kincsek felett.
Az elemzés szerint az ördög a nyilatkozat részleteiben rejlik: az iratban lefektetettek szerint az OGP-hez csatlakozó nemzetek nagyrészt önállóak maradhatnak és maguk hozhatnak döntéseket, azonban a dokumentum egyik kísérőpasszusa kimondja: ahhoz, hogy valaki részt vehessen az együttműködésben, a kormányoknak négy kiemelt területen (például az adózási rendszer átláthatósága, az információ elérhetősége) bizonyos objektív mutatóknak kell megfelelniük. A folyamatot azonban Soroshoz kötődő „független szakértők” bírálják el, pontozzák, s az eredmények alapján felszólíthatják a nemzeti kormányokat a szükséges lépések végrehajtására. A lap szerint bár az egyezmény négy kulcsterületének egyike sem kifogásolható, gyanús és aggályos, hogy a döntőbíráskodás jogát is a függetlennek beállított szakértőkre bízták.
A portál elemzője kiemeli azt is: az OGP alapítói a szervezet egyik alegységének élére Julie McCarthyt nevezték ki, aki előbb a Soros György alapította Nyílt Társadalom Alapítványokban dolgozott, később pedig igazgatója lett egy másik Soros-szervezetnek, a Revenue Watch Institute-nak. Az OGP bizottságában a szerző szerint számos, Soros György által finanszírozott civil szervezet (például a Freedom House, az Amnesty International) található. A szerző szerint az egyezmény tagországai azt kockáztatják, hogy felhatalmazást adnak országuk ügyei felett a „független szakértőknek”, akiket a spekuláns civil szervezetein keresztül delegált az OGP igazgatóságba.
Magyarország 2012-ben lett tagja a Nyílt Kormányzati Együttműködésnek, a napokban pedig a kormány bejelentette: kilépünk belőle. A döntést a külügyi tárca azzal indokolta, hogy a szervezet elferdíti a tényeket, s a jó kormányzati gyakorlatok megvitatása helyett egyes országok megleckéztetésének terepévé vált. Hozzáfűzték: a jelentésekben a Magyarországot folyamatosan bíráló, úgynevezett civil szervezetek véleménye megjelent, a kormányzati választ azonban figyelmen kívül hagyták. A kilépés hírére össztűz zúdult a kormányra, amelyen az ellenzék a korrupció elleni küzdelmet kéri számon.
Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter tegnap kérdésünkre a Kormányinfón azt mondta: a belépéskor az volt a reményünk, hogy ez egy olyan szervezet, ahol a tagokkal korrektül bánnak, s a magyar kormány elmondhatja saját álláspontját egy-egy ügyben. Kiemelte: egy jelentés akkor korrekt, ha annak a véleményét is leírják, akiről a jelentés szól, ezt a lehetőséget azonban Magyarországtól megtagadták.