– Némi félelemmel, de örömmel – ezt mondta tavaly Pölöskei Gáborné, amikor elvállalta az intézményfenntartó irányítását. Az ön részéről mekkora a félelem ettől a feladattól?
– Nincs bennem félelem, inkább kihívásként állok ehhez a feladathoz.
– Ön már a negyedik vezetője az állami intézményfenntartónak. A gyakori elnökcserék alapján úgy tűnhet, hogy valamit nagyon másképp kellene csinálni. Mi az, amin változtatni kíván?
– Nagyon rossz interpretációnak tartom azt, ha az elnökcserékből valaki azt a következtetést vonja le, hogy a korábbi vezető munkája nem volt sikeres, és változtatni kell az irányításon. Azt tudom mondani, hogy a tavaly kitűzött cél, miszerint decentralizációs irányba próbáljuk meg fejleszteni az állami intézményfenntartást, továbbra is megvan.
– Kapott tanácsokat Pölöskei Gábornétól?
– Nagyon sokat beszéltünk korábban is, elég szoros munkakapcsolat volt köztünk. Sok mindent ugyanúgy látunk, hasonlóképpen gondolkodunk. Bízom abban, hogy ez a kialakult együttműködés az új szerepkörében is meg fog maradni.
– Eddig pontosan mi volt a feladata miniszteri biztosként?
– Eredetileg a felsőoktatási irányítási és finanszírozási rendszer kialakítására kaptam a felkérést. Emellett a kinevezésemmel egy időben lépett életbe a kancellári rendszer, így az is a feladatom lett, hogy ennek az átültetése a felsőoktatási intézményirányításba minél gördülékenyebb legyen, és együttműködés alakuljon ki a szereplők – a rektor, a kancellár, valamint az állam – között.
– Szakmai elnökhelyettesétől, Hajnal Gabriellától mit vár, mi lesz az ő feladata?
– Komoly elvárásaim vannak elnökhelyettes asszonnyal szemben, az ő szerepe kiemelten fontos lesz a Klebelsberg Központ és a teljes állami intézményfenntartás életében. Mivel iskolaigazgató volt, és a sztrájktárgyalásokban aktívan részt vett, alaposan ismeri azokat a problémákat, amelyekre megoldást kell találni. Az ő hangja nagyon hiteles lesz azokon a megbeszéléseken, amelyeket a tankerületi központok igazgatóival és az intézményvezetőkkel folytatunk majd. Ő elsősorban a szakmai tevékenységet fogja irányítani, így például abban segít, hogy egyértelmű legyen: mi az intézményvezetők és mi a tankerületi igazgatók felelőssége. Fontos, hogy minél hatékonyabb és eredményesebb legyen a szakmai munka az iskolákon belül.
– Mit jelent az, hogy menedzserszemléletű vezetés jön létre?
– Szeretném, ha ez nem válna hosszú távon szitokszóvá. Amikor az ember ezt hallja, arra gondol: valahol magasan döntenek valamiről, és akkor abból majd valami lesz. A hangsúly azon van, hogy a fenntartói feladatok ellátásában előtérbe kerül a szolgáltatásnyújtás.
A lényeg az, hogy a közoktatási szereplők érdekeinek megfelelően gördülékeny irányítás alakuljon ki a rendszerben.
– Azt ígérik, hogy nő az igazgatók mozgástere. A pedagóguskar szerint azonban ennek egyelőre még nincsenek jelei.
– A jelenlegi jogszabályi környezet a korábbinál már nagyobb mozgásteret ad az iskolaigazgatóknak, tehát a munkáltatói jogok – bizonyos kivétellel – ténylegesen náluk vannak. Terveink között szerepel képzések indítása, amelyekkel az intézményvezetőknek segítséget tudunk adni a megnövekedett jogkörük minél hatékonyabb felhasználásához. Fontosak lesznek a tankerületi központok hamarosan elkészülő szervezeti és működési szabályzatai, amelyekben már megjelenik a feladatok és a hatáskörök megosztása. Ebben is számítok Hajnal Gabriella segítségére, valamint a szakszervezetek véleményére. Folyamatosan felügyeljük majd, hogy miként alakul az együttműködés a tankerületi központok és az igazgatók között.
– Az iskolaigazgató milyen mértékben szólhat bele a pedagógus munkáltatásával kapcsolatos kérdésekbe?
– A bérezéssel, a jogviszony megszüntetésével kapcsolatban a tankerületi központ vezetője dönt, az iskolaigazgató javaslatára, emellett előfordulhat, hogy egy adott kollégára más iskolában is szükség van, ilyen esetben is ő hozza meg a döntést. Ugyanakkor ha egy iskolaigazgató el akar küldeni vagy fel szeretne venni egy pedagógust, az ő döntése fog érvényesülni. A tankerület vezetője nem ismerheti a helyi pedagógiai munkát, nem ő fog az adott szakemberrel együtt dolgozni.
– Az iskolaigazgatók egyelőre nem tudják, hogy az intézmény bevételeinek hány százalékával gazdálkodhatnak. Ez mikor dől el?
– Jelenleg minden tankerületi központ és intézmény saját költségvetéssel rendelkezik, amelyet az iskolaigazgató és a tankerületi központ vezetője egymással egyeztetni köteles. Mostanra mindenhol a költségvetési keretek között folyik a munka, és az igazgatóknak van saját mozgásterük. Ahol probléma merülne fel, ott a tankerületi központ vezetője az igazgatók rendelkezésére áll a megoldás érdekében.
– Az iskolaigazgatónak a tankerületi központ vezetőjével kell megállapodnia évente egyszer az intézmény költségvetésről. Mi történik akkor, ha az mégsem lesz elég? Előállhatnak váratlan helyeztek…
– Minden esetben szükség van egy tartalékra a váratlan helyzetekre, egy jól tervezett költségvetésnél ez nem lehet probléma. Eddig is jellemző volt, hogy ahol ilyen probléma felmerült, gyorsan megtörtént a hibaelhárítás, sok esetben az önkormányzatok együttműködésével, köszönhetően a városvezetés és a tankerületi központ között létrejött jó kapcsolatnak.
– Mégis, mennyi lehet ez a tartalék?
– A tankerületi központ költségvetésében kell majd ezt tervezni. Az nem számítható ki előre, hogy az egyes iskoláknál milyen arányban fordulhatnak elő váratlan problémák. Minél inkább tisztában vagyunk azzal, hogy az infrastruktúra milyen állapotban van, annál jobban tudjuk azt is megbecsülni, hogy mekkora az esély a vis maior helyzetekre.
– Januártól átvették az iskolák működtetését, ugyanakkor még mindig vannak olyan települések, amelyek lehetetlennek tartják, hogy a továbbiakban az állam végezze ezt a feladatot. Például Tiszaeszlár polgármestere jelezte: kizárt, hogy az állam kezében legyen az iskola, többek között azért, mert távvezetéken keresztül az önkormányzat udvaráról fűtik az intézményt. Milyen megoldás születhet ilyen esetekben?
– Ki kell emelni, hogy 483 esetben megszületett a megállapodás, ami azt jelenti, hogy kialakult az együttműködés a polgármester, a képviselő-testület és a tankerületi központ vezetője között. Máshol is felmerült olyan kérdés, hogy a fűtést milyen módon biztosítják a továbbiakban, és volt számtalan más helyzet, amit tisztázni kellett. Ide tartozott a közétkeztetés, valamint azoknak a – például sportcélú – ingatlanoknak a kérdése, amelyeket az önkormányzatok nem kizárólag az oktatásra, hanem egyéb feladatokra is hasznosítottak. Nem gondolom, hogy a fűtési problémák megoldása akasztja meg egy iskola átvételét. Egy fűtési rendszer kialakításáról vagy arról, hogy az önkormányzat fizeti-e közvetlenül a díjakat, nagyon egyszerű megállapodásra jutni. Ha Tiszaeszlár polgármesterének is a gyerekek és a pedagógusok érdeke az elsődleges, akkor le fog ülni a tankerületi vezetővel, és meg tudnak állapodni ezekben a kérdésekben.
– Azokon a településeken, ahol határozattal döntöttek, még át sem vették az iskolákat, holott elvileg januártól már az államnak kellene működtetnie azokat. Mi az oka a késlekedésnek?
– Ez nem úgy történik, hogy december 31-én még az önkormányzat végzi a feladatot, majd hirtelen január 1-jétől mindent a tankerületi központ. A tényleges átadás-átvétel egy hosszabb folyamat lesz. A felek 483 esetben egyfajta ütemezésben állapodtak meg, például hogy mikor kötik meg a vagyonkezelési szerződést vagy éppen mikor történik meg a mérőórák átírása. Bár most van hat olyan eset, ahol nem sikerült megállapodásra jutni, én biztos vagyok abban, hogy hosszabb távon minden önkormányzat, polgármester be fogja látni, hogy a helyi emberek érdeke az együttműködés.
– Az átvétel kapcsán felmerült, hogy az eddig önkormányzati alkalmazásban lévő dolgozók eleshetnek a béren kívüli juttatásaiktól, így a kafetériától. Előfordulhat ilyen helyzet?
– A tankerületi központok önálló költségvetési szervek, amelyek a jogszabályi keretek között, az anyagi lehetőségeik figyelembevételével dönthetnek a juttatásokról. A kafetéria csak egy eszköz, számos egyéb béren kívüli juttatással vagy akár béremeléssel élhet a tankerületi vezető. Helyben dől el, kivel hogyan sikerül megállapodni. Ebbe a központ nem szólhat bele.
– Hogy néz ki a tankerületi központok költségvetése, és mekkora apparátussal fognak dolgozni?
– Ez alapvetően az ellátandó feladatokon múlik, ami függ többek között a tanulói és pedagóguslétszámtól, illetve az iskolák földrajzi elhelyezkedésétől, infrastrukturális állapotától. A 2017-es számokat nézve a legkisebb tankerületi központ költségvetése hárommilliárd forint, a legnagyobbé pedig 18 milliárd. Az apparátus mérete is a feladathoz igazodik.
– A tankerületi tanácsok létrejöttek már? Kik lesznek a tagjai, és mi lesz pontosan a feladatuk?
– A tankerületi tanácsok felállítása még nem történt meg, csak most alakítjuk ki, hogy pontosan hogyan és milyen összetételben működjenek. Ez a fórum ideális terepet nyújt majd az oktatásban érdekelt különböző szereplők közötti együttműködésre. Ezekben a testületekben az önkormányzatok mellett más résztvevők is tehetnek javaslatokat a helyi közösség érdekeinek megfelelően.
– Meddig kell felállniuk a tankerületi tanácsoknak?
– Ezt nem határoztuk meg, remélhetőleg minél hamarabb megszületik a vonatkozó jogszabály, és megkezdik a munkát.
– Milyen gyakran fognak ülésezni?
– Ez egy véleményező-javaslattevő fórum kell hogy legyen. Azt gondolom, évente egyszer-kétszer mindenképp érdemes leülni és megnézni, hol tart tankerületi szinten az iskolarendszer fejlesztése, a tervek megvalósulása. Ugyanakkor ha az adott közösség gyakrabban szeretne egyeztetni, arra is lesz lehetőség.
– Tavaly év végére nagyjából sikerült ledolgozni az intézményfenntartó korábbi 17 milliárdos adósságát. Mi a garancia arra, hogy idén nem termelődik újra?
– A kormány által erre az évre biztosított forrás csaknem 106 milliárd forinttal nagyobb az eredetileg tervezett tavalyi keretnél. A költségvetési fegyelem stabil, a Klebelsberg Központ és a minisztérium folyamatosan nyomon követi a tankerületi központok gazdálkodását. A szoros és jó tervezés az, amely meg tud alapozni egy jó költségvetést, és garantálja, hogy ne halmozzanak fel adósságot a tankerületek.