Az Országházban tartott rendezvényen Soltész Miklós kiemelte: az ezeréves hűség legfőbb zálogai közös királyaink, királynéink és szentjeink.
Az államtitkár megköszönte a derenki lengyelek hűségét, felidézve, hogy a település lakói a trianoni békeszerződés megkötése után népszavazáson dönthettek, hogy Magyarországhoz vagy az újonnan alakult Csehszlovákiához akarnak-e tartozni, és ők Magyarország mellett döntöttek.
Soltész Miklós hangsúlyozta: „büszkék vagyunk arra”, hogy a II. világháború idején sok lengyelt befogadtunk, ugyanakkor „bocsánatot kell kérnünk” Derenk lakosságának 1943-as kitelepítéséért, a település elnéptelenítéséért.
Jerzy Snopek, Lengyelország budapesti nagykövete a konferencia résztvevőinek küldött levelében úgy fogalmazott: a két ország több évszázados közös történelmének köszönhetően magyar földön sok lengyel emlékhely van, a háromszáz éves Derenk azonban különös jelentőségű.
Az 1700-as évek elején egy pestisjárvány miatt elnéptelenedett települést 1717-ben szepességi lengyelekkel telepítettek be újra. Évek múltával a lengyelek beilleszkedtek a kezdetben idegen környezetbe, de évszázadokon át „kincsként őrizték” az óhazából hozott szokásaikat, sajátos lengyel tájszólásukat, népköltészetüket.
Derenk lakói, akiket Horthy Miklós telepítetett ki, mert a település a vadászterületén feküdt, évtizedeken át visszajártak még szülőföldjükre gyermekkoruk emlékeit keresve. Leszármazottaik pedig a mai napig kutatják, őrzik a település történetét – hangzott el.
Tadeusz Adam Pilat, a külhoni lengyelek európai uniós elnöke elmondta: húszmillió lengyel él Lengyelország határain kívül, mert a lengyelek mindig is szívesen utaztak el, hogy változtassanak életükön, ugyanakkor akárhol éljenek is a világban, őrzik identitásukat, kultúrájukat, akár több generáción keresztül is.