A baloldal semmit sem tanult a számára immár harmadik alkalommal súlyos vereséget hozó választás után, sőt szereplői mintha már-már szándékosan folytatnák az önsorsrontást.
Amikor 2015 augusztusában először látott napvilágot a hír, hogy az MSZP gazdasági és szellemi holdudvara a teljesen ismeretlen, semmiféle karakterrel nem bíró Tóth Bertalanban látja a párt feltámadásának zálogát, a legtöbben a nyári uborkaszezonban elsütött tréfára gyanakodtak.
És lőn: ha miniszterelnök-jelölt nem is, Tóth nemrég az MSZP elnöke lett, és a hagyományt folytatva a párt megújulását ígérte. Megválasztása utáni beszédében az új elnök mégis a szocialisták unalomig elkoptatott paneljeit ismételgette a baloldali értékekhez való visszatérésről, a civil és szakszervezetek felé való nyitásról, a párt vidéki bázisának megerősítéséről.
A DK elnöke tíz éve a gazdasági világválságot nem érzékelte, most a migrációs válságot
Fotó: MTI
Egyúttal posztfasisztának nevezte a harmadik alkalommal kétharmados felhatalmazást szerző Fidesz világképét. Nem csoda, hogy még a ballib média is fanyalogva fogadta az MSZP új elnökét, akit a párt jövő évi EP- és az önkormányzati választásokig tartó egyfajta csőgondnokaként írtak körül.
Tóth Bertalan egyelőre annyiban hozott újat, hogy keményen bírálta a választások előtt a DK-val kötött megállapodást, mondván: ilyen rossz alkut többé nem kötnek Gyurcsány Ferencékkel. Közben nyilvánosan vállalta, hogy helyi szinten a szocialisták készek együttműködni a Jobbikkal – amely szakértők szerint a végnapjait éli.
A tisztújító kongresszus nem simította el az MSZP-n belüli feszültségeket sem, mivel a másik elnökjelölt, Mesterházy Attila éppen csak alulmaradt, és sokan arra számítanak, hogy a Tóthnál karizmatikusabb egykori elnök ebbe nem nyugszik bele.
Tény, hogy 2014-es bukása után Mesterházy önerőből építette újra és erősítette meg magát, míg Tóth mindvégig az MSZP egykori pénztárnoka, Puch László támogatását élvezte.
Mesterházy, bár lojalitását hangoztatta, mégis egy olyan képpel gratulált közösségi oldalán az őt legyőző Tóthnak, amelyen az új elnök úgy nézett ki, mint aki tudatmódosító szerek hatása alatt áll.
Tóth alkalmasságával kapcsolatban Szanyi Tibor is meglehetősen áthallásos megjegyzést tett: „láttunk már mi a pártok élén hülyéket”. Mindezek tükrében úgy tűnik, a szocialisták számára nem az építkezés időszaka következik. Lehet, hogy Tóth Bertalan lesz az MSZP utolsó elnöke.
A Fidesz–KDNP harmadik kétharmados győzelme után a DK hetekre tetszhalott állapotba került, vezetői eltűntek a nyilvánosság elől. Pedig a párt jobb eredményt ért el, mint 2014-ben, frakciót is alapíthatott, képviselői napirend előtt is felszólalhatnak, kérdezhetik a miniszterelnököt.
Ezért sokan arra számítottak, hogy a szereplésszomjas Gyurcsány Ferenc újra elemében lesz, heves szócsatákat vív majd a kormányfővel. Ehhez képest a DK elnöke kiégettnek tűnik, nyoma sincs az általa hangoztatott szenvedélynek, felszólalásait pedig kifejezetten nehéz követni. Úgy tűnik, az utóbbi években elszokott attól, hogy nem csak a fanatikus hívei előtt beszél és egyáltalán: a parlamenti munkától.
Ez nem csoda azután, hogy a DK képviselői az előző ciklus felénél kivonultak az Országgyűlésből. A volt miniszterelnök mostanában inkább a bakijaival és azzal került be a hírekbe, hogy meghalt Totó kutyája, de a Gyurcsány család végül új kedvencre talált egy Zsazsa nevű eb személyében. A DK elnöke legutóbbi pedig arról értekezett, hogy a menekültválságnak vége.
Tette ezt annak ellenére, hogy immár európai szinten is az illegális bevándorlás megoldása az elismerten legfontosabb politikai kérdés, amely a jövő évi EP-választásokat is döntően befolyásolja.
– Vége tehát a harcnak, amely eddig is főként a kormány hazugságaira épült. Lehet kormányozni – dörögte Gyurcsány, aki a jelek szerint máig úgy próbálja kompenzálni a bukását okozó őszödi beszédet, hogy az abban bevallottakkal a politikai ellenfeleit vádolja meg. A DK-elnök amúgy sem bizonyult megbízható jósnak a válságokat illetően, hiszen 2008 októberében miniszterelnökként hiába figyelmeztette a Fidesz, hogy Magyarországot is hamarosan eléri a gazdasági világválság. Ő kioktatóan arról beszélt a Házban, hogy „Magyarországot direkt hatások lényegében nem fogják érinteni”, a fideszes politikusok pedig csak válsághangulatot gerjesztenek az országban. Kormányának végül még abban a hónapban az IMF-hez kellett fordulnia, hogy elkerülje az államcsődöt.
A leglátványosabb összeomlást a baloldalon mégis az LMP produkálja, ahol a fegyelmi bizottság lassan többet ülésezik, mint az elnökség. A belső válság és széthúzás jelei már a választás előtt mutatkoztak, utána látványosan a felszínre törtek, aminek következtében a pártot sorra hagyják el meghatározó arcai.
Az egykori alapító, Schiffer András már jó ideje eltávolodott az LMP-től, a választás után ki is lépett belőle. Schiffer számára az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy pártja a gyűlölet karmestereként emlegetett Ron Werberrel szövetkezett, majd frakciójába fogadta a neoliberális – immár megszűnt – Együtt politikusát, Szabó Szabolcsot. Kilépett az LMP-ből egykori programírója, agytrösztje, a komoly nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező Róna Péter is. „A párt szellemi tartalma az utóbbi időben elsekélyesedett, kiüresedett” – indokolta távozását a közgazdász.
Elhagyta az LMP-t korábbi társelnöke, Hadházy Ákos is, akinek bár egyetlen politikai teljesítménye abban állt, hogy naponta vádaskodott korrupcióval, mégis a párt egyik karakteres arca volt, akit sokáig egyfajta csodafegyverként tartottak számon.
„Nos, ideje volt. Az érték nélküli, narcisztikus szerencselovagok ideje leáldozik” – kommentálta Hadházy távozását Sallai R. Benedek, akit éppen amiatt zártak ki a pártból, mert tettlegességig fajuló vitába keveredett a korábbi társelnökkel.
Nem telt el sok idő, hogy Ábrahám Júlia is bejelentse kilépését. A volt elnökségi tag szerint a párt nem érti a rendszerrel elégedetlen, az ellenzékben csalódott szavazókat, ezért már nem tud politikai közösséget vállalni vele.
A legutóbbi hírek szerint fegyelmi eljárás folyik az LMP frakcióvezető-helyettese, Schmuck Erzsébet ellen azért, mert állítólag többször is egyeztetett telefonon a választások előtt Schmidt Máriával.
A „lehet más a politika” üzenetével a baloldalon kezdetben létjogosultságot szerző formáció mára visszafordíthatatlanul elindult azon az úton, amellyel szemben egykor megfogalmazta önmagát.
