– Szervusszal köszöntünk egymásnak évtizedeken át, sőt a jószágainak néha kukoricát és tápot vett tőlem az öreg, aki még lovakat is tartott – így emlékszik a tavaly októberben történt tragédia és a tegnapi helyszíni rekonstruálás apropóján a bőnyi rendőrgyilkossággal gyanúsított id. Győrkös Istvánra szemközti szomszédja. Furcsállja, sőt „paraszti gyönge ésszel” felfoghatatlannak tartja, hogy mivel tavaly a történteket követően három napig helyszíneltek a rendőrök, most fél év elteltével vajon mit lehet még csinálni bent a házban. „Aki akkor megállapította egy lövésről, hogy honnan jött, az ma sem tud mást megállapítani” – vélekedett.
Nagy volt a jövés-menés a merénylet helyszínén, Győrkös házánál – ismét megbolydult a falu élete
A Győrtől húsz kilométerre, Bábolnától tizenegy kilométerre található Bőny főutcáját most nem zárták le, mint akkor. Hat-nyolc rendőrautót, ugyanannyi civil járművet látni, a ház bejáratát pedig csupán fehér „rendőrség” szalaggal kerítették körbe.
Azon keresztül járnak ki-be a nyomozók, és jelentőségteljes arccal a tekintélyes megjelenésű, öltönyös ügyvédek.
– Olyan nagyon szerelmesek azért nem voltunk egymásba, mert én vagongyári asztalosként elkötelezett baloldali voltam és vagyok, ő pedig közismerten szélsőjobb elveket vallott, és egy radikális szervezet vezetője volt – tette hozzá beszélgetőtársam. Elmondása szerint Győrkös autókat javított, házakat újított fel. Kiderült, hogy azon a rettenetes napon Győrkös feleségét egy autóban ücsörögtették, amíg a házban tartott a helyszínelés, aztán egy rendőr megkérte őket, hogy fogadják be.
– Sokkos állapotban volt. Szegénykém kétszer is próbált visszajutni tőlünk a házukba, majd elájult itt nálunk. Jött érte a menye, majd infarktusgyanúval bevitték a kardiológiára. Nézze, én nem ítélkezek másokról. Hiába voltak nyilaseszméi, a kutyát nem tudta volna agyonütni a Pisti – mondja a férfi, aki tíz évig volt a helyi focicsapat kapitánya, de egy tizenegyest sem akart lőni, annyira ódzkodott a szerepléstől.
Világéletében detektívregényeket olvasott, és most a szomszédjában történt egy bűnügy. Szőlőt termel, bort csinál. A muskotályos ízű szőlőskertek királynőjével és Kocsis Irmával van befuttatva még a verandája is.
Az egyik buszmegállóban várakozó Varga Kálmán szerint mást már rég elítéltek volna, de id. Győrkös István túl jóban volt az oroszokkal, s azért ez a nagy felhajtás, őt csak úgy egyből nem merik rács mögé dugni. Szabó Zoltán is a buszhoz tart, nyiratkozni megy „Marikához” Győrbe.
– A Mezőgépnél kollégák voltunk, ő a meón, én az üzemben szerelőként dolgoztam. Barátságos embernek ismertem meg. Igaz, az évtizedek alatt a hegyen gyakran hallottam a fegyverropogást a kertjéből, mégis meglepődtem a történteken.
A bőnyi Nyárfa vendéglőben pont olyan nagy az élet, mint akkor. Csak most nem nézik az emberek az óriáskivetítőn a híradót, amelybe falujuk vezető hírként került be. Fröccsök, kávék megrendelései szállnak a levegőben. Terdik János arról beszél, hogy azon a napon éppen Szombathelyen volt, amikor felhívták a hírrel.
– Vacsora után egy Steven Seagal-akciófilmet akartam megnézni otthon, ám még este is annyi készenléti rendőr volt a faluban, hogy elment tőle a kedvem – meséli.
Nagy a sokadalom.
A pultoslány egy puha ronggyal letörli a pultot. Fél éve nem ő, hanem egy szőkeség volt itt. – Ó, a Kicsibébi! Már Olaszországban dolgozik – mondja Terdik János, és nagyot hörpint a citromos söréből.
